Arthur Schnitzler: Ismeretlen táj / Vígszínház
Laufner nem bírta tovább.
jelmeztervező: Kálmán Eszter fotó: Dömölky Dániel
Az előadásban meg sem jelenő fiatal zongoraművész fejbe lőtte magát. Az öngyilkosság egyértelmű, ám az odavezető út kétséges. Végzetes biliárd játszma, esetleg amerikai párbaj adta a keretet a szerelmi csalódás miatt elkövetett öngyilkossághoz.
Arthur Schnitzler Távoli vidék című tragikomédiáját Lőrinczy Attila ültette át magyarra. Ezt a fordítást felhasználva Kovács Krisztina dramaturg és Valló Péter rendező Ismeretlen táj címmel készített változatot a színdarabból, amelyet a Vígszínház mutatott be. Az osztrák Schnitzlert elsősorban a Körtánc és a Bernardi professzor című színdarabjai, valamint a kisregényei közül a Casanova hazatér és a Tágra zárt szemek reprezentálják a honi színházi és irodalmi közvélemény előtt. Más regényeiben, a Therese. Egy asszony élete címűben a szerző a női lélek alapos, empatikus ismerője, míg a férfiakat távolabbról és hűvösebben szemléli. Az 1911-es keltezésű, terjedelmes Távoli vidékben az orvos végzettségű író „bonckéssel a kezében” veszi górcső alá a férfi-nő kapcsolatokat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a felső tizezerben mindenki mindenkivel szexuális kapcsolatot létesít, szerelmes darabról is beszélünk. A házaspárok tagjai ragaszkodnak egymáshoz, ha pedig megszakad a kapcsolatuk, életük végéig hordozzák lelki sérüléseiket, mindezek ellenére újabb és újabb kétes kimenetelű viszonyba bonyolódnak.
Ötvös András, Kovács Patrícia
Az Ismeretlen táj című, vígszínházi változat próbál lehetőséget teremteni a szépszámú mellékszereplőnek. A figurák számára az aktuális szerelem mindennél fontosabb. Akár Tennessee Williams színműveiben Schnitzlernél is az elsöprő, a minden motivációt átértelmező nemi ösztön áll a szereplők igazi megismerése előtt.
Az Ismeretlen táj előadásából jobbára hiányoznak a tragikomédiára jellemző szélsőséges hangulati elemek. A komor és a könnyed között az irónia, valamint a szatirikus humor a műfaj követelményeihez képest ritkábban ad feloldást. Azok a jelenetek lendületesek, ahol a szöveget felülírja, merészen ellenpontozza a mozgás. A jótékony szöveg fed, az illúziótlan test nemcsak megmutat, hanem kegyetlenül leleplez.
A neurotikus mozdulatokkal operáló Gyöngyösi Zoltánról csak a felületes szemlélő gondolhatja, hogy Rhon író úr valaha is nyugalomra lel. Ha a „rettenthetetlen” tragédiaszerző fizikailag közeledik a másikhoz, azonnal távolodik is. Gyöngyösi karaktere tart a külvilágtól, miközben határozott férfiként próbál fellépni. „Hősünk” harcol a környezetével, mert minden idegen számára, ami kívül áll megírandó tragédiáin. Az izgága férj felesége, Marie (László Rebeka) nélkül talán a mosdóba sem találna el.
Hasonlóan humoros Balázsovits Edit Frau von Wahl szerepében. Azt hihetnénk, hogy ártalmatlan (értsd a kevésbé hódító) nők közé tartozik. Aztán összejön Stanzides kapitánnyal (Bölkény Balázs). A csinos nő rettegése lányáért, Ernáért (Szász Júlia) a valódi koránál jóval idősebb nőt mutat. „Wahl mama” szinte rátámad a hegyi túrán szintén résztvevő Hofreiterre. Az anya a férfit tartja felelősnek azért, hogy Erna is tagja volt a veszélyes vállalkozásra induló csapatnak. A játékosan drámai ötvöződik a kedves humorral, ahogyan Hofreiter hirtelen a karjába kapva teszi ártalmatlanná az aggódó anyát.
Sághy Tamás, Hegyi Barbara
A Buddha nyugalmát árasztó von Aignert kevés dolog billenti ki lelki egyensúlyából. Sághy Tamás kívülállóként szemléli a többieket. A szállodatulajdonos életéből nem hiányzik a gyerek. Aztán volt felesége, Anna Meinhold (Hegyi Barbara) átvitt értelemben beülteti a ringlispílbe, amelyről soha egy FÉRFINAK sincsen lehetősége leszállni. Esetleg von Aigner az édesapja, Ottonak, (Steenhuis Raul) talán nem. Nagyszerű, amint Sághy mozgása dinamikussá lesz. Nem rezonőr már az innentől zaklatott von Aigner, hanem a nyugalmát örökre vesztett férfi, mivel apasága eldönthetetlen.
A környezeténél tisztább lelkű Genia szerelmes a férjébe. Az asszony önemésztő személyiség, fontosabbak a lelki rezdülései a külső történeténél. Ez utóbbi a reményteljes várakozásé, hogy Hofreiter még egyszer CSAKIS az övé lehet. Az izgalmas Kovács Patrícia alakítása apró rezdülések sorozata. Ezek mutatják, hogyan és mennyire ragaszkodik a nő a házastársához. Genia zárlatbéli összeomlása színészi mestermű, mert plasztikusan mutatja a belső meghasonlást az álságosan szenvtelen, lélektelen környezet és az asszony érzékeny belső világa között.
Az előadás címében jelzett táj a lélek nehezen definiálható tartománya. Ezen a szakaszon mozog Friedrich Hofreiter gyógyszergyáros, a szépnem átváltozóművész kedvelője. Ötvös András megformálásában Hofreiter nem eléggé nyughatatlan és koherens lélek ahhoz, hogy ez a belső nyugtalanító mozgalmasság összekötő kapocs legyen Hofreiter személyiségének különböző részei között. Ötvös számára több jelenetben szinte újra kezdődik az előadás, hiszen az általa játszott szerepnek többször is az addig nem ismert arcát mutatja. A sorozatos félrelépései után a feleségéhez visszatérni kívánó férj, a hősszerelmes, a vetélytársat nem tűrő házastárs, valamint a szabadságára kényes férfi jelenik meg a játékában. A könnyedség Ötvös erőssége, ahogyan a drámait egy villanás alatt humorossá varázsolja, ám a nőket uralma alatt tartó hím önzése és kegyetlensége hiányzik az alakításból.
Wunderlich József, Steenhuis Raul, Ötvös András
Haláltól halálig, szerelemtől szerelemig tart a hullámzó színvonalú Ismeretlen táj. A magaslati mámor egy hegyvidéki turistaparadicsomban játszódik. Hőseink hazudnak az érzelmeikről, máskor talán valóban szerelmesek. A Vígszínházban precízen kidolgozott karaktereket élvezhet a publikum két felvonásban, ám az előadás adós marad a szerelmi kapcsolatok szélsőségeinek megmutatásával.
