Prosti szerelem

|

Alexander Breffort, Marguerite Monnot: Irma, te édes / Orlai Produkciós Iroda

Hernádi Judittal az élen, energiabombák tobzódnak az Irma, te édes előadásában a Belvárosi Színház deszkáin.

Rohonyi Barnabás, Bíró Panna Dominika fotó: Éder Vera

Nem, egyáltalán nem ő Irma, és efelől az előadás legelején ironikusan meg is nyugtat minket. De azt is hamarosan bebizonyítja, hogy energiabombának elsőrangú. Ő regéli el bártulajdonosnőként a párizsi prostituált lány történetét, aki beleszeret a csóró filozófushallgatóba, aki kiáll mellette a vele durván szórakozó stricikkel szemben. De aztán féltékeny lesz rá, nem bírja, hogy Irmán annak munkája miatt sok pasassal kell osztoznia, ezért kieszeli, hogy rajta kívül legyen csak egyetlen gazdag még, akiből megélnek. És álruhában, hatalmas álszakállal, ennek a fickónak is ő bújik a bőrébe. Azt az ezer frankost, amit a lány szolgálataiért ad, Irma visszaadja a diáknak, és ő majd ugyanezt az ezrest nyújtja át neki a következő alkalommal is, és így tovább, és így tovább. Vagyis nincs valós pénzmozgás a „tranzakcióban”. Ne keressünk a kákán is csomót, ne firtassuk, hogy akkor ugyan már, miből is élnek. Azt se nagyon firtassuk, hogy Irma miért is nem jön rá, hogy a saját kedvesével fekszik le egy öreg fószer képében, ha levetkőznek, akkor sem veszi észre, hogy a test ugyanaz? Persze a drámairodalom tele van álruhás históriákkal, amikor bele kell mennünk a csínybe, el kell hinnünk azt, ami amúgy totálisan hihetetlen.

Hernádi kezdéskor rögvest tisztázza is velünk, hogy ez egy mese, ehhez tartsuk magunkat. Amúgy egy minden lében kanál bártulajdonost alakít, „műintézete” a selyemfiúk, meg Irma tanyája, aztán már az ő Nestor névre hallgató, Rohonyi Barnabás által adott, kedveséé is. Hogy hogyan él meg belőlük, mert ide aztán rajtuk kívül más be nem téved, azt megint csak ne nagyon feszegessük, hiszen már tudjuk, hogy ez itt mese-mese-meskete. És némiképp szegény színház, ha nem is annyira szegény, mint az alternatívok, vagy egy bölcsész hallgató. Bárban lebzselő plusz vendégekre, „népségre-katonaságra”, statisztériára, magánszínháznak kevéssé futja. Azért Darvay Botond hangulatos párizsi lokál díszlete egészen illúziókeltő. Amúgy pedig temérdek mindent lehet spórolni találékonysággal. Ezért van szükség arra, hogy a színészek energiabombák legyenek. Az Irmát alakító Bíró Panna Dominikán kívül, aki tavaly Szolnokon a Sweet Charity címszerepében fényesen bizonyította, hogy remekül alkalmas zenés-táncos feladatokra, mindenki jó néhány szerepet „domborít”, Benedek Mari jelmeztervező fantáziadús leleményességének is köszönhetően. Hernádi például bírónő, aki ezernyi hangsúllyal képes azt rideg határozottsággal kijelenteni, hogy „elutasítom!!!”. Vagy maga Columbo hadnagy, kopott ballonkabátostul, aki ezúttal érdemben nem nyomoz ki semmit, de azért iparkodik. Rohonyi Barnabás abszolút illúziókeltő Nestor, meg pénzes hapsi, mégis olykor bedobja magát a „közösbe”, és két alapszerepén kívül, időnként más alakban is mutatkozik. A három »fregoli, „átváltozó művész” pedig Mészáros Martin, Németh Áron Valentin, Sipos László Márk. Ők persze a stricik, no, de, hogy még mi mindenkik, azt néző legyen a talpán, aki követni tudja. Nem emlékszem már, hogy az eredeti musicalben hogyan van, arra sem, hogy az 1963-ban Shirley Maclaine, Jack Lemmon főszereplésével készült, Billy Wilder által rendezett, Oscar-díjat is bezsebelt, prózai filmverzióban miként, de most, főleg a második részben, temérdek figura jelenik meg a főszereplők országokon keresztüli menekülésekor. Mintha ezúttal, a Belvárosi Színházban a Nyolcvan nap a Föld körül-t játszanák, némiképp kesze-kusza cselekménnyel, mulatságos ötlettolulással

jelenet az előadásból

Érzékelhetően a zenés színház egyik hazai mestere, Szabó Máté rendező is benne volt a csínyben, és engedte, valószínűleg inspirálta is, hogy a rakoncátlan színészek hosszúra nyúló, de élvezetes betétként, esztrádműsorral rukkoljanak elő, újabb és újabb alakokként megjelenve, kajánul karikaturisztikus ábrázolással. Sebtében át-átöltözve, átmaszkírozva, a hanghordozásukat is meg-megváltoztatva. Diákos hevület, szertelenség van az előadásban, ami időnként ugyan tesz a dramaturgia alapszabályaira, de fölöttébb szórakoztató.

És ennek a produkciónak vállaltan az a legfőbb funkciója, hogy szórakoztató legyen. Hogy nevessünk, romantikázzunk, izguljunk, drukkoljunk a szerelmeseknek, lássunk lendületes táncokat, amiknek akár még humoruk is van, Kováts Gergely Csanád koreográfus intenciói szerint, és hallgassunk jó dalokat, Blum Tamás magyar szövegeivel.

Fontos, hogy nem spórolják el az élő zenekart, ahogy a nevében is benne van, három tagú mindössze a The Brooklyn Trio, de remekül szól Oláh Dezső vezetésével, a muzsikusok inspirálják a színészeket és viszont, ettől is él, pulzál a színpad, kiteljesedik a játék, aminek néha se füle, se farka, de annyira telivér, olyan energia- és ötlet-dús, hogy nem különösebben baj, ha főleg a második rész időnként szanaszét esik, de aztán újra és újra összeáll, és közben pedig jókat nevetünk. Alexander Breffort és Marguerite Monnot darabját fölöttébb szeretik a nézők. Bele lehet látni sok mindent, ha éppen akarunk, hogy a szerelemért, boldogságért, hű, de mennyit kell küzdeni, hogy úgy élhessünk, ahogy akarunk, vagyis a szabadságunkért szintén, és ennek érdekében nem feltétlenül muszáj a társadalmi elvárásoknak megfelelni, vállaljuk bátran amilyenek vagyunk.De Szabó Máté rendezése ezeket nem tukmálja, nem feltétlen szükséges a „tanulságokat” észrevenni, esze ágában sincs a produkciónak többnek látszani, mint ami, a színészek játszanak egy jót, belefelejtkezve a mókába, a nézők pedig élvezik. Ennyi.

Bíró Panna Dominika, Hernádi Judit

Ez olykor sokkal több, mint a komolykodva elővezetett művészies unalom. Tehetséges szórakoztatás. Pehelykönnyű, lazán hátra lehet dőlni a székben, nincs ízlésficam, nincs alpáriság, nincs rossz ripacséria, de jóféle, nekiszabadult komédiázás igen, Zöldi Gergely poénokkal teli „jóízű” fordításával. Zoldi dramaturgként időnként szemet hunyt a következetlenségek fölött. Ebben a produkcióban nem ez a lényeg, hanem az, hogy engedjük el, és érezzük jól magunkat. Ahogy elnéztem, ez elég sokaknak sikerült.

CÍMKÉK: