Két magyar színésznő Los Angelesből

|

 Interjú Skovrán Tündével és Ubrankovics Júliával

Nemrégiben két, a merész kihívásoktól sem visszariadó fiatal alkotó előadása volt a Katona József Színház vendége. Két szimpatikus és roppant tehetséges színésznő, akik nemcsak beszélnek az álmaikról, hiszen már eddig sem keveset tettek azok megvalósításáért. Az Amerikai Egyesült Államokban élő Skovrán Tündével és Ubrankovics Júliával beszélgettünk.

15319309_1516350505046588_7860843177867122678_n-2

Ubrankovics Júlia és Skovrán Tünde az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon, Kolozsváron         Fotó: Bíró István

A Dark Fairy Tale című előadásotokat angol nyelven, magyar felirattal láthattuk a Katona József Színházban. Mondanátok néhány szót a színpadra állítás körülményeiről?

Skovrán Tünde: Az előadást Tompa Gábor rendezésében a Los Angeles-i Just Toys Productions állította színre, amely társulatot ketten alapítottuk Julival, tehát nemcsak a színészei, hanem a producerei is vagyunk. A Toys: A Dark Fairy Tale meghívást kapott New Yorkba az Off-Broadway-re, illetve a 2017-es Avignoni Fesztiválra is.

Ubrankovics Júlia: Az volt a célunk, hogy olyan darabot csináljunk, amely nagyon erősen rólunk szól. A román származású Saviana Stanescu drámájának sokrétűsége nagyon vonzott minket az első pillanattól kezdve. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az identitáskeresés, a migránskérdés mennyire érdekes lehet manapság egy érvényes előadásban. 2015 novemberében volt a premier. A bemutató alatt történt a sajnálatos párizsi merénylet, amely még erősebbé tette a produkció kapcsolódását a jelenünkhöz. Tompa Gábor erős belső szerkezetre, és kifejező metaforavilágra törekedett, amely azért túlemeli látottakat a mindennapjaink világán.

Az előadásotok úgy kezdődik, mint egy ütős Harold Pinter-darab. A rövid, pörgős párbeszédek hol komoly feszültséget, máskor izgalmas bizonytalanságot sejtetnek a két női szereplő között. Ehhez képest nekem kissé erőtlennek hatott a zárlat. Erről mi a véleményetek?

 Skovrán Tünde: A feszültség annak köszönhető, hogy letisztult a formavilág. Amerikában éppen a zárlat nyerte el a közönség tetszését, mert a darab feszültségét feloldjuk. Én azt hiszem, hogy kell egy erős ecsetvonással párhuzamba állítani valamit a valósnak hitt világgal, talán ezért jó a zárlat, különben túl didaktikus lenne.

7

Ubrankovics Júlia         Fotó: Kleb Attila

Ubrankovics Júlia: A darabban szereplő két testvérpár, akár lehetnének egymásnak az alteregói. Egyikük a múlt, az anyakultúrát jelenti, a másik pedig a már átalakult identitás. Csak akkor lehet váltani egyik kultúrából a másikba, ha felvállaljuk magunkat és a múltunkat, bármilyen is az. Az előadás zárlata álom az álomban, erős kép az amerikai álomról.

Nagy sikerrel turnéztok az Amerikai Egyesült Államokban az előadással. Szerepe lehet a sikernek abban, hogy a bevándorlást is érinti a darab?

Skovrán Tünde: Azért érdekes amit mondasz, mert szerintem nem kifejezetten arab a téma, ez inkább szürreális világ, amelyet a játékstílus mellett az fémjelez a legjobban, hogy a darabban említett ország- és helyiségnevek is fikciók.(Karvisztán – a szerk.)

Ubrankovics Júlia: Szerintem igazából azoknak lehet ismerős ez a világ, akik már váltottak országot, akik tudják, hogy mit jelent a teljesen más kultúrába és elvárásokhoz illeszkedni, vagy legalábbis megpróbálni azt.

Meg tudnátok fogalmazni, miben különbözik az ottani közönség az ittenitől?

Skovrán Tünde         Fotó: Facebook

Skovrán Tünde: A reakciók, érzések egészen mások, mint nálunk. Magyarországon az átlag néző felkészültebb, ám az amerikaiak nagy általánosságban  elfogadóbbak: ha úgy is lehet gondolkodni és érezni, ahogy te, akkor abban is lehet valami, ezt mondják.

Ubrankovics Júlia: Kint nem igazán értik az európai színházi nyelvet, a magyar közönség edzettebb esztétikailag. De! És ezt tartom a legfontosabbnak, kint nem ítélkeznek rögtön, különösen nem előre. Talán azért lehet ez, mert rengeteg a nemzetközi produkció, amelyekbe tényleg a világ minden részéről érkeznek a színészek.

Mi a nagyobb kihívás: angolul játszani Amerikában, vagy ugyanezt tenni Magyarországon?

Ubrankovics Júlia: Azzal már a mind a ketten megbirkóztunk, hogy angolul beszélünk a színpadon. Igazából nem is gondoltunk arra, hogy esetleg magyarra váltsunk, mert a fordításban egészen más irányú mondatokat kapnánk, ezért döntöttünk inkább a feliratozás mellett. Fontos, hogy a két lány angolul nagyon máshogy, különböző regiszterekben szólal meg, ezért nagyon nehéz lenne visszaadni ezt a magyar fordításban.

Skovrán Tünde: Szerintem magyarul kissé gyermeteg lenne. Az előadás angol nyelven született, ennek ez a formája. Mindketten hozzászoktunk már az idegen nyelvhez, hiszen Juli játszott német projektekben, én pedig románul játszottam nem is kevésszer.

Hogyan fogadta Amerikában az előadást a kritika és a közönség?

Skovrán Tünde: Nagyon sok pozitív kritikát kaptunk, de egy mértékadó kritikus azt írta, hogy olyan az előadás, mintha Pablo Picasso festmény lenne, amelyet a mester bedrogozva festett.

Ubrankovics Júlia: Los Angelesben az előadás után odajött hozzám egy hölgy, hogy közölje: hasonlóan a darabunkhoz, ő is hosszú idő után, 35(!) év elteltével találta meg az ikertestvérét, mivel az anyja az egyik gyermekét az USA-ba adoptálta, míg a másik a volt Szovjetunióban nőtt fel. Igazán szívmelengető a sztori, már csak ezért is érdemes volt színpadra állítani a darabot.

2

Mi lesz a Just Toys Production legközelebbi bemutatója?

Ubrankovics Júlia: María Irene Fornés, a kubai származású amerikai írónő “Fefu és barátai” darabjára készülünk. Misztikus és szürreális a miliő, amelyben nyolc nő találkozik egy adománygyűjtő party keretében. Fornés a női létezésnek, a nők egymás közötti érdek- és egyéb viszonyrendszerének tart görbe tükröt.

CÍMKÉK: