Interjú Király Attilával
Bár csak telefonon beszélgettünk, de így is kellemes vállalkozás Király Attilával interjúzni. Ritka manapság olyan emberrel beszélni, aki jól érzi magát a bőrében. A tatabányai Jászai Mari Színház oszlopos tagja, aki négygyermekes családapa, rengeteget szinkronizál, így hangja sokak számára ismerős lehet. Általában az ő tolmácsolásában hallható magyarul Johnny Depp, James Franco vagy éppen Tom Hardy. Attila legújabb bemutatója az orosz Ivan Viripajev tragikomédiája a Részegek, amelyben Mark, a fesztiváligazgató szerepe az övé.
Lehet valakiből más, mint színész, ha édesapja Kossuth-díjas színész?
Röviden az a válaszom, hogy nem. Ha hosszabban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy nehéz lett volna, hiszen a színház napi szinten volt téma gyerekkoromban. Édesapám, Király Levente nemcsak nagyszerű színész, hanem szülővárosom, Szeged egyik legnépszerűbb embere is. Ma már a színészet is öröklődik, elég mondjuk Csákányi Eszterre vagy Básti Julira gondolni. Apám egyébként nem szerette volna, ha az ő hivatását választom, mert féltett tőle. De visszatérve az eredeti kérdésre, szerintem ez minden hivatásnál így van, hiszen egy jobbára asztalos felmenőkkel rendelkező családban nyilván az utódok is nagyobb eséllyel választják az elődök szakmáját.
Hiányzik Szeged?
Igen, de nem színészként. Az ezredforduló tájékán Korognai Károly vezetése alatt négy szép évig lehettem társulati tag a Szegedi Nemzeti Színházban. Ám mostanra színészként megtaláltam számításom a tatabányai Jászai Mari Színházban. Így is sokat járok haza, mert szeretek a szüleimmel lenni. Szegedet az egyik legélhetőbb magyar városnak gondolom mind a mai napig.
Király Attila és Pilnay Sára a Részegekben
Király Attila színész, koreográfus és rendező. Az utóbbi kettőt azonban az elmúlt időkben nem gyakorolja. Miért nem?
Alapvetően színész vagyok. Régebben kicsit koreografáltam és rendeztem is. Egyszerűen mostanában nincs időm többre, de ezt nem jelenti azt, hogy soha többet nem rendezek.
Melyik az a darab, amellyel, ha megkínálnák, azonnal hozzálátna?
Nincs ilyen, mert elsősorban színészekben gondolkodom. Ezért hozzájuk keresnék színpadi szöveget.
Legutóbbi bemutatója Tatabányán Ivan Viripajev Részegek című darabja. Kozma András fordításában, Sebestyén Aba rendezésében láthatja a publikum az előadást. Egy alig 10 éves drámáról beszélünk, amelyet világszerte sokat játszanak. Mi lehet az oka ennek?
Arról nem mernék nyilatkozni, hogy másutt miért tűzik műsorra, de el tudom mondani, hogy nekem miért fontos. Eleinte a Részegek számomra nem volt több ügyesen megírt színdarabnál. A Crespo Rodrigo játszotta Karl mondja, a részegeken keresztül szól hozzánk az Úristen. Ebből a mondatból bontottuk ki a darabot, így felül kellett vizsgálnom a korábbi álláspontomat, mert a Részegek többféle színpadi nyelven, sokféle típusú emberhez szól, hasonlót sem ismerek a kortárs drámairodalomból. Az alkoholos befolyásoltság prófétai állapot az előadás világában, hiszen tudjuk, a gyerek és a részeg sohasem hazudik. A pszichológusként dolgozó testvérem az előadás megtekintése után azt mondta, hogy a színház a világ rosszaságára nem kínál megoldást. Szerintem azonban a színháznak nem feladata a megoldás, mi a legtöbbször a kérdésig jutunk el. Ennek ellenére, és ez a zseniális a Részegekben, az előadásunk kínál egy megoldást az értelmiségi lét kiüresedésére és céltalanságára. Ezt azonban nem árulom el, jöjjenek el minél többen és nézzenek meg minket.
Nálunk is népszerű a darab. Látta esetleg valamelyik előadást?
Tudom, hogy a Részegek a Katona József Színházban és a Nemzeti Színházban is műsoron volt, de egyiket sem láttam. Ez nem is baj, nem mintha nem lennék kíváncsi a kollégáimra, de most, hogy játszom benne, inkább zavarna.
Sebestyén Aba először dolgozott a tatabányai társulattal. Milyen volt a közös munka?
Abának víziója van a színházról. Nagy tablóképeket komponált, amelyekben erősen támaszkodik Cári Tibor zenéjére. A legtöbb rendezőnél a szöveg az első az egyenlők között. Aba esetében ez nem így van, az első a kép, a látvány és ez a felfogás ösztönzőleg hatott a társulatra.
Fotó: Sipos Zoltán
A Részegekben a társadalom széles rétege képviselteti magát. Az Ön karaktere, Mark kiégett, cinikus férfi, akinek azért van lelke, de ez csak a későbbiekben lesz hangsúlyos. Ha rendezőként olvassa a darabot, ugyanezt a szerepet osztotta volna magára?
Igen, de nemcsak esetemben találó, mert művészi kihívás a szerep. A nőkről nem tudnék nyilatkozni, de a férfiakat tekintve tökéletes a szereposztás a Jászai Mari Színházon belül.
A Részegekre filozofikus világvége hangulat jellemző. Hogyan fogadta az előadást a tatabányai közönség?
Az első felvonás a nehezebben emészthető, ezért többen elmennek a szünetben. De az ottmaradó nézőknek nagyon tetszik. Megosztó előadás a Részegek, amely kihívás a publikumnak. Nekünk igazi társulati munkára ad lehetőséget, és összességében katartikus színházi élmény a bevállalós nézőnek.
Pilnay Sára, Király Attila
Milyen szerepek várják még az évadban?
A Magyarországon felettébb ritkán játszott Jógyerekek képeskönyve című rémvarieté lesz a következő premierem, amelyet Szikszai Rémusz rendezésében láthatnak a nézők. Ebben én leszek Apusunk, amely egy izmos főszerep. Peter Shaffer Amadeus című darabjában Mozart édesapját alakítom. A Kasimir és Karoline című Ödön von Horváth népszínműben enyém a Kikiáltó szerepe. Mellette látható leszek a Drága örökösök című sorozatban, ahogy a Hunyadiban is. Igazán nincs okom panaszra.
