Interjú Elek Tiborral, a Gyulai Várszínház igazgatójával
A 2020-as és a 2021-es év nyarán sok fesztiválnál, így a színházaiknál is zavart okozott a koronavírus. Nehezebben vagy egyáltalán nem lehetett nemzetközi produkciókat meghívni, az amúgy sem egyszerű szervezés az oltások megléte vagy nemléte miatt vált még bonyolultabbá. Mégis, a Gyulai Várszínház évadja, összművészeti fesztiválsorozata az elmúlt két évben nemhogy gyengült, hanem évek óta egyre erőteljesebb – a közönség és a szakma szemében egyaránt. Az ősbemutatók jelentőségéről, az idei még hátralévő Erdélyi Hétről, a Tamási Áron Napokról, a jövő bizonytalanságairól és a korábbi célkitűzések megvalósulásáról is beszélgettünk a Gyulai Várszínház igazgatójával, Elek Tiborral.
Elek Tibor Fotó: Such Tamás
Nagyon színes és gazdag idén is a program. Melyek voltak a fő szempontjaid a válogatás idején?
Ebben az évben június 24-től augusztus 17-ig tart az összművészeti fesztiválunk. A csaknem két hónapos programsorozattal idén is a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű nézői rétegnek kínálunk a lehető legtöbb műfajban minőségi művészeti élményeket. A gyerekelőadásoktól, bábelőadásoktól, a történelmi drámákon, vígjátékokon, musicaleken, operetten át a táncszínházi előadásokig, valamint a kortárs kamaradarabokig. Koncertek, jazzfesztivál és népzenei és világzenei fesztivál, irodalmi programok – ezek mind megtalálhatók a palettán. Ez az alap, ezen belül alakultak ki a csomópontok, az évad tartópillérei.
Amelyek, ha jól gondolom, a három jelentős színházi fesztiválnak felelnek meg.
Ez a három fesztivál (és az öt saját bemutató) nemcsak beépül a sokszínűségbe, hanem a Gyulai Várszínház karakterét és rangját is biztosítja az összművészeti fesztiválon belül: a Shakespeare Fesztivál, az Erdélyi Hét és az ötödik éve megvalósuló, valamelyik nemzeti klasszikusunk napjai. Minden nyáron más és más, az elmúlt évtizedek egy-egy jelentős magyar irodalomi alakjának életműve kerül középpontba. Kezdtük öt éve Székely János Napokkal, aztán Weöres Sándorral, Márai Sándorral, tavaly Szabó Magdával, idén pedig Tamási Áronnal foglalkozunk augusztus 12-14. között.
Azért, mert idén ünnepeljük születésének 125. évfordulóját?
Csak részben; amikor elterveztem, még nem is tudtam, hogy Tamási Emlékév lesz az idei. Csak olyan szerzőkből állíthatom össze a „Napokat”, akiket a piac is kínál. Hiába találnék ki Németh László vagy Illyés Gyula Napokat, ha abban az évadban egy színház sem tűzi műsorra a darabjaikat. Amikor körbenéztem a színházi műsorok között, láttam, hogy viszonylag sok Tamási-darab került repertoárra, volt miből válogatnom tehát. Persze, művészi és irodalmi meggondolások is szerepet játszanak a kiválasztásnál, éppen a különböző műfajúság miatt, ami ebben a programsorozatban is megjelenik.
A Tamási Áron Napok részeként a Várszínház és a Nemzeti Színház közösen hozza létre a Tündöklő Jeromos című előadást, Márkó Eszter rendezésében. Ezen kívül négy további Tamási-darabbal ismerkedhet meg a közönség (Énekes madár, Boldog nyárfalevél, Vitéz lélek, Ördögölő Józsiás). Idén az öt előadás mellett lesz kerítéskiállítás, tudományos konferencia jeles előadókkal és diákszínjátszók is fellépnek Tamási-darabok részleteivel.
Tamási Áron – Szarka Gyula: Ördögölő Józsiás Forrás Színház, Soproni Petőfi Színház, Zentai Magyar Kamaraszínház Rendező: Pataki András Fotó: Szita Márton
Ha már bemutatók: miért fontos, hogy minél több ősbemutató valósuljon meg Gyulán?
A színházi fesztiválok és a bemutatók biztosítják a Várszínház rangját, hogy több legyen pusztán egy fesztiválsorozat szabadtéri helyszínénél. Színházigazgatóként nekem nagyon is fontos, hogy minél több rangos premierünk legyen, ezért is növeltem az utóbbi években a számukat meg. Ezen a nyáron öt bemutatónk, azon belül, két ősbemutatónk lesz. Ráadásul, hagyományosan, idén is lesz felolvasó-színházi bemutatónk, szintén egy kortárs magyar darab, Gulyás Gábor Az ördög bibliája című műve válik megismerhetővé ebben a formában. Természetesen a nagyobb volumenű bemutatók többnyire koprodukciók, hiszen a Várszínháznak nincsen társulata.
Azért, ahogyan figyelem a programot, nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is számít.
Természetesen, s célom az is, hogy a kortárs szerzők ősbemutatói között legyen mindig történelmi tematikájú. Idén kettő is szerepelt a műsorban, Dér András Mindenkinek mindene – Apor Vilmos című drámája, a Győri Nemzeti Színházzal közösen bemutatónk főszereplője, Bakos-Kiss Gábor. A másik pedig ifj. Vidnyánszky Attila rendezése volt, az Ifjú barbárok, aminek a szövegét Vecsei H. Miklós írta Kodály Zoltán és Bartók Béla életéből inspirálódva, felhasználva a színészek improvizációit. Ezt a bemutatót Kolozsvári Állami Magyar Színházzal hoztuk létre közösen.
Előtérben: Albert Csilla és Imre Éva Ifjú barbárok – Kolozsvári Állami Magyar Színház, Gyulai Várszínház Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
A hetvenes és nyolcvanas években Gyula volt a kortárs magyar drámák bemutatóinak egyik fő színtere. Ennek a hagyománynak az újjáélesztését is célul tűzted ki öt éve, amikor átvetted a Várszínház igazgatóságát. Az akkor megfogalmazott vízióid közül mennyi valósult meg? Mennyire lehetsz elégedett?
Kezdetben erősen frusztrált, hogy sok ötletem rajtam kívülálló okok miatt nem tudott megvalósulni. Persze, voltak azért más terveim és ötleteim, amelyek viszont igen. A lényeg, hogy a főbb célkitűzéseimet elértem, köztük azt, hogy ne csak megőrizzük, de tovább is fejlesszük, új elemekkel gazdagítsuk a Gyulai Várszínház legértékesebb hagyományait, például az említett kortárs magyar, történelmi tematikájú ősbemutatókét. Vagy az összművészeti fesztivál programsorozat hagyományát (például Erdélyi Héttel, nemzeti klasszikusok napjaival), a Shakespeare-fesztivál hagyományát. Ráadásul ez utóbbinál, főként helyben, sokan azt várták tőlem, hogy megszüntetem, merthogy nincs itt már igazán igény rá és műszaki-technikai feltételeink is korlátozottak. A közönség belefáradt az elmúlt 17 évben a nagy klasszikusok darabjaiba. Ezért próbáltam mindig megbolondítani kicsit ezt a fesztivált, mindig más tematika mentén válogatni. Volt Hamlet és társai tematika, Vidám Shakespeare, amikor csak vígjátékokat hívtam, Magyar Shakespeare. Idén Shakespeare, kicsit másképp volt az alcím: olyan előadások érkeztek, amelyek a szerző drámái mentén hoztak létre átiratokat, parafrázisokat, paródiákat, az „elvárttól” más kereket között létrejött előadásokat. Mint például a mi két korábbi bemutatónk, a Rosencrantz és Guildenstern halott, vagy a Hamlear.
Rosencrantz és Guildenstern halott – Gyulai Várszínház, Aradi Kamaraszínház, Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház Rendező: Tapasztó Ernő
Annak idején közönségbarátabb műsorszerkezetre és színházra tettél ígéretet?
Igen, mert ez korábban mintha egy kicsit háttérbe szorult volna, bár nem biztos, hogy ez a legjobb szó arra, amire törekszem. A lényeg, hogy igyekezzünk a legkülönbözőbb módokon a kedvében járni a közönségnek, hiszen értük van a színház. Ezért is olyan gazdag, változatos, sokszínű az összművészeti fesztiválprogram, ezért van sok szórakoztató vígjáték, musical stb. Ezek a szélesebb közönségrétegek igényeit is kielégítik. Gyula alapvetően egy kisváros, kicsi a színházba járó, értelmiségi rétege, ez nem tudná eltartani a Várszínházat, meg nem is csak nekik készül a program. Nyáron több ezer üdülővendég is jelen van, nekik is, akiknek a többsége ún. felhőtlen, könnyed nyári kikapcsolódásra vágyik, igyekszünk minőségi művészeti élményeket biztosítani. Arra törekszünk, hogy a szórakoztatóbb vagy könnyedebb előadások is minőségi kikapcsolódást nyújtsanak a fürdővendégek és bárki számára. Ugyanakkor a tartalmasabb, értékesebb üzeneteket megfogalmazó előadások is lehetnek szórakoztatóak. A kettő nem zárja ki egymást. A sok-sok szórakoztató, vidám, zenés produkció mellett az elmúlt években repertoárunkban ráadásul számos olyan előadás is található volt, amely úgy szórakoztat, hogy közben el is gondolkodtat, jó esetben kimozdít a hétköznapi rutinjainkból, beidegződéseinkből, a ránk kényszerített vagy önként vállalt sémáinkból, és felráz, sőt fel is szabadít bennünket. Ahogy szlogenünk hirdeti: Gyulai Várszínház – Ahol a művészet felszabadít. Idén erre nagyon jó példa volt, többek között, a korábban említett Ifjú barbárok.
Gondolom, ezért is lényeges az összművészetiség gondolata.
Így van. Sokféle ember, sokféle ízlés fellelhető Gyulán nyáron. Az összművészetiség lehetőséget ad mindenki számára, hogy maradandó élményekkel gazdagodjon.
Mennyire sikerült a Gyulai Várszínháznak visszanyernie az évtizedekkel ezelőtti fényét? Hol látod most a színházat a hazai kulturális térképen?
Nehéz erre válaszolnom, hiszen én szervezőként, igazgatóként nyakig benne vagyok, és nyilván elfogult is kicsit. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy az elmúlt években nőtt a közönség érdeklődése és elégedettsége, ezt megfogalmazzák szóban, írásban, személyesen és Facebookon is. Hálásak a nézők és a szakmai érdeklődés is egyre nagyobb. Régen a szakmát – színházi embereket, kritikusokat, színészeket stb. – szinte csak a Shakespeare Fesztivál érdekelte, az utóbbi években azonban már odafigyelnek az Erdélyi Hétre, a nemzeti klasszikusok napjaira, s úgy tűnik, észrevették azt is, hogy itt olyan előadások, rangos bemutatók születnek, amelyekre szintén érdemes figyelmet szentelniük. Jönnek is, és beszélnek, írnak róluk! Véleményem szerint a tavalyi évadunk volt mindenféle szempontból a legerősebb és a legsikeresebb. Szerencsés volt a csillagállás. Ha az idei évad megközelíti a tavalyit, nagyon elégedett leszek, mert azután azt mondtam, hogy olyan tartalmas és értékes programsorozatot, mint a tavalyi, én magam sem igen tudok még egyszer összeállítani, s a jó program csak egyetlen feltétele a sikeres évadnak.
Ez is nagyban függ attól, hogy az adott évadban mit kínálnak a színházak, nem?
Igen, és még sok minden mástól. Az idei Shakespeare Fesztivált például eredetileg más tematikával szerettem volna, de sorra derült ki, hogy műszaki, színpadtechnikai és egyéb okokból nem tudjuk fogadni a korábban remélt előadásokat, például a Katona József Színház Lear királyát, vagy a kolozsvári Hamletet. (A Kolozsvári Állami Magyar Színház 2021. decemberi bemutatója, Tompa Gábor rendezése – a szerk.)
Augusztus elsején kezdődik az Erdélyi Hét. Felmerült benned, hogy más, határon túli magyar színházakat bemutató heteket is szervezz?
Nem, hiszen Kisvárdán évek óta, hagyományosan bemutatkoznak a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának részeként. Azt én nem szeretném megzavarni, az az övék. Az Erdélyi Hét így is nagyon jól működik, a közönség és a szakma is nagyon érdeklődik iránta. Ráadásul az erdélyi színházak is nagy örömmel jönnek, és jól érzik itt magukat. Egymással is szinte itt tudnak találkozni, tavaly is nagy ölelkezéseknek, összeborulásoknak voltam tanúja. Meg is fogalmazták, hogy nekik Gyulára kell jönni, hogy lássák egymást és egymás előadásait. Itt van az erdélyi színházak fesztiválja.
Milyen előadásokra hívnád fel a figyelmet?
Évek óta nagyon színes és gazdag az erdélyi színházak programja. Ezekkel a hetekkel arra törekszem, hogy a lehetőségekhez mérten minél izgalmasabb körképet adjak ebből sokszínűségből. Lesz idén musical, a Nagyváradi Színház Lilliput Társulata adja elő a Valahol Európábant. Lesz a rockopera és a musical ötvöződéséből megszülető Állatfarm, Orwell művét a Kolozsvári Állami Magyar Színház adaptálta színpadra. Ezek az előadások a Tószínpadon láthatók majd. A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió elhozza egy népszerű finn szerző művét, a Káoszt a Várszínpadra, három remek színésznővel. De olyan klasszikusok is lesznek, mint László Miklós Illatszertára a szatmáriak előadásában vagy Szabó Borbála Bánk bánból készített, kortárs átirata Bánk címen, a temesváriak, a veszprémi Kabóca Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös előadásában.
Kálmán Zsófia és Balog József Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak – Aradi Kamaraszínház, Szegedi Pinceszínház Rendező: Tapasztó Ernő
Két sikerdarabbal jönnek az aradiak, az Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiakkal, valamint a Vitéz Lászlóval. Érkezik Keresztes Attila rendezése, Molnár Ferenc A doktor úr című drámájának színházesztétikai szempontból is nagyon izgalmas feldolgozása, ami a marosvásárhelyi társulat előadásában kerül a művelődési ház színpadára, zenés vígjátékként.
De az Erdélyi Hét előadásai mellett még két saját bemutatónkra is szeretném felhívni a figyelmet! Kiss Csaba Csehov novelláiból írt, De mi lett a nővel? című darabját Béres László állítja színpadra augusztus 9-én. Három idős, erdélyi színész fog visszaemlékezni arra a bizonyos nőre, Győrffy András, Kárp György és Szélyes Ferenc. Ez újdonság, mert ilyen felállásban, idős színészekkel még sosem játszották ezt az amúgy népszerű darabot. Ez jutalomjáték is a három a színésznek.
Varga Balázs, Galló Ernő és Kiss Bora Molnár Ferenc – Kellér Dezső – Zerkovitz Béla: A doktor úr Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat Rendező: Keresztes Attila
Évadzáró bemutató előadásunk pedig a Karinthy Színházzal közösen létrehozott A szarvaskirály augusztus 17-én. Az ifjú igazgató, Berettyán Nándor rendezése, egy lendületes, fiatal csapattal, egyben a Karinthy Színház névjegye is lesz. Ez lesz az első előadásuk, ami igazán az új vezetés alatt születik, megfogalmazva és felmutatva az új törekvéseket is.
Jövőre lesz a Gyulai Várszínház hatvanadik évfordulója. (A Gyulai Várszínházat Miszlay István /1930-2005/ rendező hívta életre 1963-ban , Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki téglavárának, a gyulai várnak a falai közt – a szerk.) Igaz, hogy azt mondtad, az előző évit nehéz lesz felülmúlni és igaz, hogy még az ideinek sincs vége, de azért vannak már elképzeléseid a kerek évfordulóval kapcsolatban?
A telefonhívásod előtt éppen egy komoly tárgyalást fejeztem be a jövő évaddal kapcsolatban. A fejemben nagyjából összeálltak a bemutatók, meg sok minden más is. Azonban most megint egyre nehezebbé válik a tervezés és a szervezés, akárcsak a pandémia idején. Közeledik a gazdasági válság, már lehet hallani, hogy a kultúra területén anyagi csökkentések lesznek, amelyek nyilván a színházakat is érintik majd. Aztán itt van még a háború, a gázhelyzet, a benzinár – ezek is ki tudja, hogyan fognak alakulni? Mennyi önkormányzati és állami támogatást fogunk kapni, milyen pályázati lehetőségek lesznek? Ilyen pokolian bizonytalan helyzet talán még nem is volt, mint ami előtt az egész ország, így a színházi szakma is áll. Nagyon nehéz okosnak lenni, miközben egy jubileumi programot kellene összeállítani…
