Interjú Bodor Pannával
2018-ban végzett dramaturgként Upor László, Kárpáti Péter és Jákfalvi Magdolna osztályában. Azóta számos előadásban vett már részt, rendezett is, aztán egy szép napon beküldött egy mesekezdeményt a Pagony Kiadónak. Széna Bogi és a kócos szombat után az idei Könyvhéten debütált a sorozat második része, a Széna Bogi és az óriás görögdinnye, szintén Fodor Anikó rajzaival. Miértekről, a hogyanokról, a belső gyerekről, a családdal töltött időről, és önismeretről is beszélgettünk a szerzővel.
Bodor Panna
Dramaturgként végeztél, aztán pár éve belépett az életedbe a könyvszerzés is. Mindkét hivatás szövegközpontú. Mikor és hogyan kerültél ilyen szoros viszonyba a betűkkel, a könyvekkel, az olvasással?
Nagyon nehezen tanultam meg olvasni. Rosszul éltem meg, mert ez volt gyerekkoromban az első nagyobb, leküzdendő akadályom. De amint végre sikerült elsajátítanom egy izzadságos nyáron, a családom segítségével, onnantól már hamar elkezdtem élvezni, tulajdonképpen az első hosszú könyvem elolvasása után. A könyv, a szöveg és még inkább a történetek amúgy folyamatosan jelen volt az életemben már az olvasás előtt is.
Mit élveztél az olvasásban? Azt, hogy végre megy?
Azt is. És hát nagyon szeretek elmerülni mások életében, más világokban. Ilyenkor tudok csak kikapcsolni magamból, az állandó gondolkodásból. Nagyon kíváncsi vagyok az emberek működésére, a lehetséges életekre. Ha tehetném, én is egyszerre tízféle életet élnék!
Ez az érdeklődés vezetett először a színházhoz?
Meghatározó élményem volt a Krétakör hamlet.ws című előadása, amit számtalanszor megnéztem. 16-17 éves voltam, amikor átalakulóban volt a társulat, és az egyik, civilek közreműködésével készített projektjükben részt vehettem én is diákként (A szabadulóművész apológiája; 18 plus-minus, rendező: Nagy Bea- a szerk.). Az előadás próbafolyamatán tapasztaltam meg, hogy a színházcsinálás hasonló tud lenni az olvasáshoz, csak nem egyedül, hanem közösségben ránt ki a világomból. Alkotás idején a valóságot leállítjuk egy STOP gombbal, és egy párhuzamosban létezünk, amit mi hozunk létre, jó esetben teljesen szabadon kialakítva azt.
Voltaképpen Széna Bogi is a valóságból egy másik világba röpíti a gyerekeket.
Igen, remélem. Habár Széna Bogi világa egy nagyon valóságközeli világ, mégis egy kicsit varázslatosabb.
Mi hívta életre benned Széna Bogi karakterét?
A saját gyermekori énemből inspirálódtam. Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a megfelelő név, és mivel Bogi hajában csak a zongora nagyságú dolgok nem ragadnak bele, a neve végül a szénaboglyából született. Miután kitaláltam a Széna Bogi nevet, még hetekig gyakran rágoogliztam aggódva, nem tudtam elhinni, hogy még nem találta ki senki. De szerencsére nem előztek meg.
Visszatérve az előző válaszodhoz: szóval Széna Bogi átlagos napot él meg azon a bizonyos kócos szombaton a palacsintázással, szerepjátékos apával és az álmával?
Átlagosnak nem mondanám. A sorozat első részében, a Széna Bogi és a kócos szombat-ban egy ideális napot akartam megalkotni a gyerekek számára. A mai világban annyifelé vannak a szülők is, hogy nagyon ritkán van lehetősége egy családnak egy ennyire koncentrált jelenlétre, mint ami a könyvben ábrázolok. Nehéz jól és eleget együtt lenni.
Az ideális naphoz pedig ideális család tartozik, ami anya, apa, egy gyerek és egy kiskutya?
A család az család, bármilyen legyen is a felállás. A Széna család azért lett olyan, amilyen, mert olyan minták és állapotok mentén gondolkoztam, amik az én kisgyerekkoromat jellemezték. A mentett kutyámat írtam bele plusz szereplőként a könyvbe, ő a jelenemből csöppent a múltamba.
Ha a gyerekkorod, akkor Széna Bogi voltaképpen a kicsi Panna?
Valamelyest a bennem élő kislány, igen. Aki még mindig itt él bennem.
Ezért is a gyerekeknek írtad az első könyvedet?
Minden munkámban önmagamból is dolgozom, enélkül nem is tudok semmit sem elkezdeni. A sok éve tartó önismereti munkám fontos lépcsőfoka, hogy már tudok és szeretek beszélgetni a belső, gyermeki énemmel.
Mi inspirált a történetben ábrázolt helyzetekkel kapcsolatban? Honnan jöttek az első kötet eseményei és miért került egy vidéki nyaralóba Bogi a második kötetben?
Nagyon emlékszem arra, amikor kislányként rengeteg tervem volt a hétvégére. Hogy mit fogunk csinálni, mennyi mindent lehet belezsúfolni egy napba? Képes voltam ezért hajnalok hajnalán kelni, hogy minél hamarabb kezdődhessen az a bizonyos nap. Ebből indultam ki a Széna Bogi és a kócos szombat kapcsán. Meg abból, hogy nekem felnőtt koromban is a szombat maradt a kedvenc napom. Azon a napon tudok igazán a jelenben lenni, rohanás és feladatok nélkül végre kicsit lelassulni.
A Széna Bogi és az óriás görögdinnye története pedig a nagyszüleim nyaralójából indult, a nagyszüleimre emlékezve írtam. Gyula-Városerdőn van ez a házikó, ahol sokat nyaraltam kislányként. Nekem ez a helyszín mindig a biztonságot jelentette. Budapesti gyerekként óriási élmény volt vidéken, a természetben lenni. Igazából ez a második kötet egyfajta búcsú a nagyszüleimtől és ettől a fontos helyszíntől, és az ott töltött felhőtlen és felhős nyári napoktól.
Mennyire fogékonyak a gyerekek a mesékre ebben a virtuális létben gazdag világban?
Ebben a korosztályban szerintem a mesélés még minőségi időt jelent, szóval fontos lehet az egész család számára. Bensőséges, intim pillanat a nap végén együtt beszélgetni, történeteket megosztani. Kisebb mesei egységekről van szó, így akár a „még egyet!” kérés is könnyebben teljesíthető szülői részről… (nevet).
Viszont az ideális nap helyzete, hogy ennyifélét játszanak a szülők a gyerekkel, hogy ennyire koncentráltan utaznak valahova nyaralni, ez a rész már kevésbé lehet könnyű a szülői oldalról, de ez csak feltételezés. Ez a gondolat felmerült benned?
Sok apró konfliktushelyzet is megjelenik a könyvekben, amik a gyermeki létből is fakadnak. Lehet, hogy a gyerek az egyik pillanatban tök boldog, a másik pillanatban meg teljesen kifordul magából csak azért, mert el kell menni fürödni… szóval egy napon belül rengeteg váltás és hullámzás megy végbe, ezekre a szülőknek a lehető legjobban kell reagálniuk. Ugyanakkor nyilván nem reális elvárás, hogy mindig jól reagáljunk ezekre. Fontos volt, hogy a történetekben a szülői részről jó megoldásokat keressek, amik akár ötletekként is szolgálhatnak. Semmiféle nevelési szándékom nem volt, inkább arra gondoltam, hogy mennyiszer lehet egy szülő eszköztelen, hogy mennyire nehéz lehet ezeket az ingadozásokat követni. Ráadásul nem mindig könnyű a gyerek szemszögéből nézni az eseményeket… Én a gyermeki nézőpontot használom arra, hogy segítsek ily módon a szülőknek. Hogy értsék, nem feltétlenül ellenük szól, ha a gyerek dühöng, mert nem akar fürdeni. Egyszerűen nehéz néha elfogadni, hogy vége van a napnak. Pláne, ha az egy jó nap volt.
El tudod képzelni, hogy Széna Bogi kalandos élete megelevenedjen a színpadon?
Nagyon kíváncsi lennék rá! És azt hiszem vannak is benne kifejezetten könnyen dramatizálható részek. Szívesen megnézném akár azt is, hogy más alkotók hogyan nyúlnának az anyaghoz.
Színlapon már láttad párszor a nevedet. Más érzés könyvborítón? Ráadásul már kétszer?
A könyvet kézbe lehet venni, ennek van egy mágikus ereje. Amikor az első kötetet kézbe vettem… arra az érzésre örökre emlékezni fogok. A második kötetet pedig követni fogja egy harmadik is, Széna Bogi kalandjai tovább folytatódnak.
