Mindannyiunkat meglátogatott a boldogtalanság

Interjú Albu Istvánnal, a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vezetőjével

A Kisvárdai Fesztivál nyitó előadásaként kerül színre 2021. június 18-án, pénteken Füst Milán Boldogtalanokja, Albu István rendezésében.

Albu István, a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház rendezője, igazgatója

Albu István, a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház rendezője, igazgatója érzelmi beállítottságú színházi ember, aki egyben csapatjátékos. A végletekig az. Ráadásul szerinte a világ a végletesség felé halad. Ő az, aki otthon, Gyergyóban szeret igazán dolgozni és alkotni.  Aki szerint, ha egy darabot magyarázni kell, akkor már régen rossz. Füst Milán Boldogtalanokja azonban egyértelmű alapanyag, főleg most. Vagy mégsem? Albu Istvánnal éppen azon a napon beszélgettünk az online térben, amikor Románia kormánya szabadtéren eltörölte a maszkviselést, és a kijárási tilalom is megszűnt.

Bár kissé elcsépelt kezdés, mégis megkérdezem: miért ezt a darabot választottad?  Mi fogott meg Füst Milán drámájában?

Általában megérzésből választok, nem gondolati síkon viszonyulok egy anyaghoz. Sőt, voltaképpen a darab talál meg engem. Miért pont most kellett ezt? Több tényező is közrejátszott. Egyrészt a járványhelyzet. Nagyon sok előadás, bemutató, a többi közt számos, Magyarországról meghívott rendezőkkel való projekt is tolódott az általános karantén miatt. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy akkor, ha más nem, én legalább „dolgozzak” valamit (nevet). Normális körülmények között évadonként egyszer szoktam csak rendezni itthon, ehhez azonban ragaszkodom, mert nem csak a színház igazgatója vagyok, hanem a művészeti vezetője is egyben. A közös munka által pedig közösen vagyunk képesek fejlődni.

A Boldogtalanok régóta foglalkoztatott, és aktuálissá vált, hiszen mostanában mindannyiunkat meglátogatott a boldogtalanság. A társulattal közösen is megéreztük ezt, miközben a magánéletemben a lehető legnagyobb boldogságban részesültem: ebben a helyzetben született meg a kicsi fiam. De mégis, olyan impulzusok értek folyamatosan, amelyek a határtalan boldogság ellenkezőjét váltották ki belőlem. Biztos emiatt is kellett nekem pont most ezzel foglalkoznom.

Aktuális témát és életérzést fogsz meg. Átalakítottad emiatt a dráma központi szálát, a szerelmi háromszöget?

Nem, mert mindazon domináns érzelmeket, amik fellelhetők a szövegben, átéltük mi is az elmúlt időszakban: kilátástalanság, szomorúság, kiábrándultság… Talán lassan jövünk ki belőle – érzelmileg. Nem vittük el az előadást valami nagy általános felé, és nem húztunk rá konkrétumot sem. Azokkal az érzésekkel dolgoztunk, amiket eleve ad a szöveg. Szerintem minden néző más és más problémát vagy megoldást lát és talál meg egy adott előadásban, azt, ami éppen akkor foglalkoztatja. Ezt a szabadságot szeretem megadni a közönségnek.

Boldogtalanok – Kányádi Anna és Moșu Norbert-László          Fotó: Bartalis Előd

Nem tudhatom, hogy ki mitől boldog(talan) abból az 50-70 emberből, aki bejön az előadásra. Mindenki a maga módján éli meg a saját boldogtalanságát. Engem a járvány következményei, a folyamatok is elkeseredetté tesznek. Elég csak megnézni, mi történik most Nagyváradon a Szigligeti Színházzal. (A fenntartó önkormányzat a költséghatékonyság érdekében egyetlen nagy közös intézménnyé olvasztaná a Szigligeti Színházat, a román Regina Maria Színházat és a Nagyváradi Állami Filharmóniát. A legújabb hírek szerint jelenleg nincs napirenden a három kulturális intézmény átszervezése – a szerk.) Egy újfajta kulturális gondolkodásmód alakul ki a koronavírus hatására.

Boldogtalanok – Moșu Norbert-László, Sosovicza Anna         Fotó: Bartalis Előd

Ezen mit értesz?

Minden a szélsőségek felé megy, egyre több terület polarizálódik. Nemcsak a politikára, hanem például az emberi kapcsolatokra is gondolok. Jó példákat szolgálnak erre az oltás szükségességén alapuló viták, melyek barátságokat képesek szétszakítani. Egy évvel ezelőtt pedig arról vitatkoztunk, hogy egyáltalán létezik-e ez a vírus?! És már akkor is szakadtak szét barátságok.

Fekete-fehérré válik a világunk. Ezért is minden fekete és fehér az előadás látványvilágában. A megjelenített érzelmek is. Sarkított, erős érzelmi kulcsokon belül történnek meg a helyzetek. Pendülésig feszül meg Vilmos is, a főszereplő. Egészen addig, amíg szét nem hasad. Azt hiszem, ettől leszünk boldogtalanok.

A darab előzetese sokat sejtet, rejtélyes. Ezek szerint az előadás éppen hogy kicsapongó?

A filmes eszközök nagy szerepet játszanak az előadásban. Úgy gondolom, ha valaki megrendezi Füst Milán drámáját, nem feledkezhet meg az abból készült, szintén nagysikerű filmről sem. Voltaképpen a trailer a mi előadásunk filmjének a bevezetője. Ezt most nehéz így megérteni, tudom, de aki megnézi az előadást, annak ígérem, hogy könnyen érthető lesz.

Amennyire pörög, szinte árad a darab is.

Inkább lassú hömpölygésnek mondanám… ugyanakkor a színházban mindig az az izgalmas, hogy mi van a hömpölygő folyam alatt. Saját magunkban is ez az érdekes: mi van tulajdonképpen bennünk? Tényleg azt gondolom, amit mondok? Az érzés megfogalmazása, szavakba öntése az egyik legnehezebb dolog. Ezért is érdekelnek nagyon az emberi sorsok, és az, ami mögöttük lehet.

„A filmes eszközök nagy szerepet játszanak az előadásban”         Fotó: Bartalis Előd

Nem volt átlagon felül is nehéz, hogy egy mindenkit érintő trauma közepette fogtál bele egy ilyen jellegű darabba?

Lehet, hogy az volt. Most már a társulat viccelődik azon: mi lesz a következő Csehov? (nevet) Viccet félretéve, ez nagyban függ attól, hogy ki hogyan dolgozza fel az adott szituációt. Lehet, hogy valamelyik színésznek éppen ilyesmire volt szüksége, hogy még jobban elmélyedjen magában, és megélje – jelen esetben – a boldogtalanság érzését, hogy aztán az életben szabadabb és boldogabb legyen. A közös munka egyébként mindig sokat segít. Nem egy előadás után hallottam azt az elismerést, hogy mennyire összeért csapat vagyunk. Hogy egy nyelvet kezdtünk el beszélni, és ez látszik az előadáson is. A Boldogtalanokon is.  Ez elsősorban amúgy nem nekem, hanem a nagyszerű színészeknek köszönhető. Így tudtunk és tudunk kitartani egymás mellett jóban-rosszban.

A közös cél, a közös eredmény pedig az előadás. Mégis, azon túl, miért fontos számodra a színház?

Ha tudnád, hányszor kérdeztem ezt meg magamtól?! Ahány ősz hajszálam van… Azt hiszem, azért, mert jobbat nem tudok. Mi mást csinálnék? Valamikor eldöntöttem, úgy éreztem, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Ha a szükség megkívánná, biztosan tudnék váltani, de mára eljutottam oda, hogy mást nem tudnék jobban csinálni. Ez nem azt jelenti, hogy a színházat jól csinálom, de más területen biztos, hogy rosszabbul teljesítenék! (nevet) Sokszor ugyan a hátam közepére kívánom az egészet, de aztán újra és újra engedem, hogy visszamásszon a mellkasomra. Hiába, nem tudok szabadulni a színháztól!

*****

Füst Milán: Boldogtalanok. Bemutató: 2021. január 19. Időtartam: 2 óra

Kisvárdai Fesztivál, 2021. június 18. 18 óra (versenyelőadás)

Boldogtalanok – Sosovicza Anna, Kányádi Anna         Fotó: Bartalis Előd

Díszlettervező: Huszár Kató
Jelmeztervező: Sikó Doró
Zeneszerző: Kolozsi Borsos Gábor
Dramaturg: Keresztes Franciska
Operatőr: Forizs László, Kányádi Szilárd, Kozma Péter
Vágó: Fehér Csongor

Rendező: Albu István

*****

Kisvárdai Fesztivál 2021

Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválja