Szántó Judit (1932-2016)
Életének 84. évében elhunyt Szántó Judit Jászai Mari-díjas kritikus, műfordító.
Széles látókörű irodalmár, műfordító, dramaturg, színházi ember távozott közülünk. Kivételes érzékenységű, kifinomult ízlésű kritikus. A régi iskola képviselője, aki még adott a szakmai reputációjára, a szakma méltóságára.
Az utolsó pillanatig dolgozott, megőrizve kíváncsiságát, szellemi nyitottságát és függetlenségét. Nem állt be semmilyen táborba, csoportba, a Színház főmunkatársaként sem; kényesen őrizte függetlenségét. Már nehezen mozogva is rendszeresen utazott a kicsiny színházi kritikustruppal, vidékre is, színházat nézni, s írni róla. Lekászálódtunk a mikrobuszról, s ott állt a parkolóban az elmaradhatatlan cigarettájával, s az elmaradhatatlan malíciájával és kedves iróniájával. Mert kedves, empatikus ember volt, nagy műveltségű színikritikus és színháztörténész, akitől mindannyian sokat tanulhattunk. Hosszú évekig adhattam le kéziratait a Kritikában, s mindig lenyűgözött szellemi felkészültsége, gondolatainak átható világossága, írástudói eleganciája.
Őrizte derűjét és tartását. Néhányszor együtt turnéztunk, sosem feledem, mikor egyszer a zsámbéki rakétabázisra autóztunk éppen, s még Pesten dugóba kerülve, épphogy csak odaértünk az előadásra. A hazaúti beszélgetés aztán kárpótolt az úti izgalmakért. Mert üdítő volt együtt lenni vele, jókat beszélgetni, s megtapasztalni, ahogy pontos, elfogulatlan véleményt mondott előadásokról, jelenségekről.
Angolból, németből és franciából is fordított, számos népszerű színmű az ő fordításában került magyar színpadra. Gazdag pálya adatott neki, műfordítói, kritikusi, színháztörténészi életműve is hatalmas. Szegényebbek leszünk nélküle.
