Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Katona József Színház
Hedda vonzó a nézőnek, mert érezni benne a szabadság erejét. Éppen ez a Katona József Színház emlékezetes előadásában Jordán Adél alakításának az erőssége.
Mészáros Béla, Bányai Kelemen Barna és Jordán Adél
Ilyet nem csinál az ember, így Hedda a férjének Julle néni divatjamúlt, az újdonsült asszony szalonjában felejtett kalapjával kapcsolatban. Ilyet az ember nem csinál, mondja a zárlatban Brack bíró a véres végkifejletben. Henrik Ibsen Hedda Gabler című színművében kijelölik a kezdő- és végpontot a fentiek. Előbb a kíméletlen megállapítás az önmagával meghasonlott Heddáé, majd megrettent kiáltás gyanánt a férfitól olvassuk, akinek tapasztalnia kell, hogy milyen az, amikor az elejtettnek hitt nagyvad menekül a csapdából.
Bár a Katona József Színházban látott Hedda Gabler Kúnos László fordítását használja kiindulási pontként, de a két mondatot nem halljuk az előadásban. A kényelmetlenül szellős, nappalira emlékeztető helyiségben laptop is látható ugyan, de Balázs Juli látványtervező színpada jobbára az 1970-es éveket mutatja.
Székely Kriszta rendezésében a szavak helyett szeretkezési kísérletek jelölik Hedda passióját. A férj, Jörgen Tesman hosszan próbálkozik az öve kigombolásával. Egészen addig, amíg a vágya is elillan. Mindeközben a nő oda sem figyel, tehát észre sem veszi házastársa hasztalan próbálkozását. Máskor Hedda mindent bevet, hiszen félmeztelenül kúszik Lövborg lábai elé. Az aktus kezdődik, ám darab idő után feladják: ez nem az a helyzet, amikor a testi szerelemről szó lehet. Székely a gesztusra, és az egyéb nonverbális jelekre koncentráló rendezése a hideg és racionális Ibsent igyekszik érzékien tálalni. A norvég szerző a darabjaiban haloványan mesél a testről, itt viszont sok minden látható. Heddát férje többször szájon csókolja. Ejlert Lövborg és Thia (Mentes Júlia) találkozásukkor azonnal egymásnak esnek.
A Hedda Gabler komoly lehetőség a címszereplőnek, mert a karakternek majdnem annyi (ál)arca van, ahány jelenete. Állítólag Ibsen a Friedrich Nietzschét is megihlető Lou Andreas-Saloméról formázta meg a főszereplőjét. A Katona előadásában nemcsak Hedda, mások is lélekmaszkot viselnek, ám eljön a pont, amikor villanásnyi időre lehull a vendégarc. A kabinetalakításokban ez utóbbi válik hangsúlyossá.
Hedda bakelitlemezeket indít el a lejátszón és a rettegve szeretett édesapjától, Gabler tábornoktól örökölt pisztolyokkal játszik. Ám Jordán Adél nem ezzel ég bele a nézői tudatba, inkább azzal, ahogy és amilyen szélsőséges színpadi energiákat képes előhívni magából. A roppant érzéki Jordán mindenekelőtt a gyáva nőt adja. Érvényes nőkép hiányában, amikor Heddának cselekednie kellett volna, nem tette meg. Nem elégítette ki saját, Lövborgot érintő szellemi és talán testi vágyait, holott a férfi a kúra első lépése lehetett volna. Most pedig türelmetlenül topog pirosra festett lábkörmökkel. Jordán alapjaiban kíméletlenül hideg, Lövborggal közös jelenetében szenvedélyes ugyan, de ennek a nőnek még nem volt jó az ágyban.
A kezdőképben nem sokkal ébredés után, elnyúlva fekszik „ketrece” padlóján. Jordán színpadi lényében általában van valami a nesztelen macskából, most Hedda Gablerként inkább nagymacska, semmint cica. Változatos arcaiból a legizgalmasabb az önemésztő energiáiból eredő tunyasága és a lustasága. Még arra is rest, hogy megforduljon fektében. Aztán a kezére támaszkodva néz minket, mint azt a nemrég befogott ragadozó teszi az állatkertben a rácsok mögött. A parlagon heverő teste többet mond a szavaknál.
Fotók: Horváth Judit
Nem kevesen versengtek a kegyeiért, vagy legalábbis igyekeztek közelebb kerülni hozzá, de Hedda képtelen önmagára nőként tekinteni. Ezért izgalmas, amikor bepillanthatunk az asszony egyik beépített szekrényébe. Látjuk a cipőfetisiszta nő dögösebbnél dögösebb lábbelijeit (jelmez: Pattantyus Dóra). Hedda kénytelen úgy választani, hogy valójában nincs alternatívája, hiszen gyűjteményének darabjai tűsarkúak. A belvilág maszkulin jellege és a külvilág által meghatározott nőiesség ütközése adja Jordán csillogó alakításának nem szűnő feszültségét.
Hedda számára Ejlert Lövborg kellemetlen tükör, hiszen a férfi az egyetlen, aki látta az asszony igazi arcát. Lövborg elhanyagolt külseje elhivatott tudóst rejt. Míg a középszerű, ám megbízható Jörgen Tesman a művelődéstörténet rendszerezésének az embere, addig az invenciózus Lövborg Mészáros Béla alakításában a tudomány felfedezetlen területein érzi jól magát. Mindkét dimenzió fontos, ám vitathatatlanul az utóbbi lendíti a paradigmaváltás felé a kutatott területet. Maradéktalanul elhisszük, amilyen meggyőződéssel Mészáros-Lövborg mondja, hogy nem az egyetemre, de a világra akar hatni a munkásságával. Mészáros az egyetlen szereplő a féltucatból, akinek a játékában a szó többet mond a gesztusoknál. Gyönyörű jelenetében az elveszettnek hitt kéziratát gyászolja ritkán tapasztalható intenzitással. Nem egyszerűen a tudós főművének elvesztéséről szól a monológja. Inkább az út végére ért „szülő” mélységes fájdalmáról, aki megbocsáthatatlan felelőtlenséggel játszott életének értelmével, a „gyermekével”.
Mészáros Béla és Jordán Adél
Bányai Kelemen Barna az előadás gyenge férfija, de sohasem annyira, hogy nevetségessé váljék. Amint eljut Jörgen Tesman tudatáig, hogy felesége, Hedda megsemmisítette vetélytársa, Lövborg zseniális kéziratát, szinte futva indul házastársa felé. Ám az ütésre lendülő keze végül a falat éri, azt is erőtlenül teszi, ahogyan Tesman egész személyisége megalkuvó.
Sokatmondó kabinetalakítás Kiss Eszteré. Julle néni felületes pillantásra joviális vénkisasszony. Altruista. Ha éppen nincs kit ápoljon, gyorsan keres valakit. Julle néni szeme fénye az általa nevelt Jörgen Tesman volt. Amikor azonban kedvence vonakodik felvenni a ruhát, a színésznő arcán kegyetlen szigor jelenik meg, amely a szavaknál jobban árulkodik arról, hogy Jörgennek mégsem lehetett felhőtlen a gyermekkora, sőt.
Takátsy Péter feszülten figyelő Brack bírója, mintha sakkozás közben a következő lépésen törné a fejét. Brack gátlásokat nem ismerve sérti a normákat. Csupa nehezen elképzelhető dolgot cselekszik. Simán átugrik a díványon, csakhogy remélt zsákmánya, Hedda mellé ülhessen, máskor a hatalma biztos tudatában az asszony lábai közé csúsztatja a kezét.
Takátsy Péter, Jordán Adél és Mészáros Béla
1907-ben megadták a módját a Hedda Gabler a Nemzeti Színházban tartott első magyar bemutatójának. A kor neves dán esztétája, Georg Brandes nemcsak a Lenkey Hedvig címszereplésével tartott premiert tekintette meg, hanem alapos előadásán elemezte Ibsen drámáit. Brandes egy írásában Hedda titokzatos vonzerejét fejtegeti. Szerinte ez abban keresendő, hogy mennyire pontosan és árnyaltan ábrázolja az író, hogy a nő rossz, ráadásul ez utóbbit (más darabjaival ellentétben) nem a férfiak rovására teszi. Hedda vonzó a nézőnek, mert érezni benne a szabadság erejét. Éppen ez a Katona József Színház emlékezetes előadásában Jordán Adél alakításának az erőssége.
