Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica / Stúdió K
Homályossága mellett a Kleist-darab olyan harsány színekkel, végletes jellemekkel teletűzdelt mű, mely legkevésbé sem panelezhető; panelektől és sablonoktól mentes a Stúdió K-ban Hegymegi Máté rendezése is.
Heinrich von Kleist lovagdrámája egész biztosan elegáns helyet foglal el a „drámairodalmi nehéz esetek” listáján. A Heilbronni Katica cselekményessége mellett sűrű történetmesélések, bíróság előtt tett vallomások, látomások szövevénye. Tényfeltárás a mese nyelvén, középpontjában Katica kristálytiszta, gyermeki alakja: a Vihar Frideriket megszállottként követő lány neve mintha egy középkori szentét idézné. Homályossága mellett a Kleist-darab olyan harsány színekkel, végletes jellemekkel és gigászi eseményekkel teletűzdelt mű, mely legkevésbé sem panelezhető; panelektől és sablonoktól mentes a Stúdió K-ban Hegymegi Máté rendezése is.
Az előadás látványvilága leginkább a ’80-as évek újhullámos sci-fijeire emlékeztet. Fekete Anna többnyire színtelen-szagtalan, sötét tónusú cyberpunk közeget hoz létre, benne a játszók elegáns fekete edzőruhában, néhol meg arany- és ezüstflitteres kosztümökben (jelmeztervező: Kálmán Eszter). A rendező sajátos ötlete, hogy három, jobbára állandóan használt futópaddal mozgásba hozza az amúgy steril környeztet; ám a futás, a kitartott pillanatok dacára valahogy mégis az egyhelybenséget érezzük. Mindezt csak tetézi a szalagok motorzaja Tarr Bernadett atmoszférateremtő zenéje alatt, a hideg fények és egy lőrésnyi vetített tér (videótervezés: Bredán Máté).
A címszereplő Pallagi Melitta kisebb megszakításokkal, de végig a középső futópadon játszik, Katicája nem szende, éteri szépség; a színésznő slendrián beszédével, félszeg mondataival inkább a kívülállóságot (avagy kiválóságot) jeleníti meg: merészen semmilyen. Ismétlődő gesztusként a szereplők szabályozzák a gép sebességét, Katica ekképp is alávetett, sokáig az események cselekvően tétlen elszenvedője marad. Nagypál Gábor mint Vihar Friderik otthonosan mozog a mesterséges térben, „páncélja” csillogó nadrág és felső, hitelesen formálja meg Sugár grófját, történetesen ő idomul legjobban a testmozgás kísérte frontális játékmódhoz. Vakító neonbetűk adják hírül, hol „járunk” épp, így jelenik meg a Vésztörvényszék, azaz az első jelenet helyszíne. A heilbronni fegyverkovács szerepében Lovas Dániel mindjárt jó hangot üt meg, amikor lánya feltételezett megbecstelenítésének ügyében (a Kleistnél gyakran megjelenő intézményhez) a bírósághoz fordul. Spilák Lajos már itt beveti a tőle megszokott félszeg humort, és a későbbiekben, a gróf anyjaként, a császárként és sok más karakterként is ő fakasztja nevetésre a közönséget. Az erős kezdést azonban nem követik hasonló izgalmak, holott a színre jeles alkotók lépnek: Homonnai Katalin habár nem egyértelműen „Kunigunda-alkat”, kifogástalanul groteszk alakítást nyújt, szó szerint összelopott szépségét a testét átszövő kineziológiai tapaszok jelzik. Nyakó Júlia játssza Gottschalkot, Vihar Friderik szolgáját, és a több szerepben föltűnő Samudovszky Adriánhoz hasonlóan remek energiákkal dolgozik. Az már pusztán a színlapra tekintve is kiderül, hogy a színészi munka nem hagy kivetnivalót maga után, és valóban, minden játszó tud érvényesülni az „erőltetett menetben”, a teremtett, helyenként fizikai megpróbáltatásokkal tarkított világban.
A kidolgozott formanyelv azonban sok esetben embert próbálóan monoton a befogadó számára. A neontermészetű világ egyedül a tűzvész vizuális-akusztikus őrületekor gyakorol nyomást a nézőre: füstbe burkolódzik a terem, igazán szorongató élmény Sugár várának pusztulása. A Kleist-drámával való kísérletezés velejárója a hanyag időkezelés, ami által lankad a figyelmünk. A három edzőtermi masina számos alkalommal megköti a teret még akkor is, ha a semmibe való futást, a megszállottságot, a magányosságot, a tántoríthatatlanságot nagyszerűen szemlélteti. Alapvetően működőképes (főleg keret formájában) Katica futópados lelkierő-próbája, „személyi edzése”, küzdelme a félmacsós Vihar Friderikért, de igazán egy jelenetben tud kiteljesedni. Nem szeretném elárulni a Heilbronni Katica végét, de az értékeléshez nagyban hozzátartozik a zárójelenet átütő ereje: a mámoros happy end helyett Katica magas fokozatra állítja az edzőgépet, és a Radiohead Creep című számára rohan, kifulladásig. Sem a dalszöveget, sem a zenei matériát nem kívánom részletezni, több mint telitalálat; elmesélhetetlen, látni kell hozzá az előadást. Itt érdemes megemlítenem Gyarmati Kata dramaturg nevét, aki a szövegkorpuszt a sajátos véghez alakította, áthangolta.
A mesés-filozofikus történet edzéssel való ütköztetése nem újkeletű ötlet a magyar színházi világban; Hegymegi Máté eredendően kötődik a fizikai színház formáihoz, azonban képes elképzeléseit olyan lírai keretbe foglalni, ahol semmiképp nem emelkedik egyik a másik fölé: egyenlő fényben láttatik meta és fizikum.
Fordította: Petra Szabó Gizella