Heinrich Böll: Katharina Blum elvesztett tisztessége – Budaörsi Latinovits Színház
A Budaörsi Latinovits Színházban a krimi eszköztárát használva érdekfeszítően kutatják a tömeghisztéria kialakulásának okait.
Katharina Blum: Hartai Petra
Egy nyomozás körülményeiről szól Heinrich Böll klasszikusa, a Katharina Blum elvesztett tisztessége. A „miből lehet erőszak, és mit tehet velünk” alcímű kisregényben az állandó perspektívaváltások nehezítik a térben és időben ugráló szöveg olvasását. A krónikás egyes szám harmadik személyből vált az idézőjelbe tett egyes szám első személybe és vissza.
A meg nem nevezett elbeszélő az 1974. február 20-24-e közötti napok percre pontosan! datált történetét foglalja össze. Tiszta sor, gondolhatnánk, de a dolog ennél jóval bonyolultabb. Bár gyilkosságok történnek, de mégsem krimit tartunk a kezünkben, hiszen az egyik emberölésnek már az első lapokon megtudjuk az elkövetőjét. Ám annyiféle mellékkörülmény, tisztázatlan motiváció merül fel, hogy a Katharina Blum elvesztett tisztessége valójában szövevényes, átláthatatlan cselekvéssort tár fel, amelyben a gyilkosságon kívül más nem biztos.
A tisztánlátás egyik akadálya a mű világában a média, amely az éppen aktuális céljainak megfelelően alakítja a „tényeket”. A másik hátráltató tényező maga az elbeszélés módja. Hiába rigorózus és részletező a narratív szerkezet a „valóság” tekintetében, mégis úgy érezni, hogy több minden homályban marad.
Fotók: Budaörsi Latinovits Színház – Borovi Dánel
A nyilvánosság multifunkcionális terét és fényeit variálja a Budaörsi Latinovits Színház a regényből készült előadása. Tévéstúdió, lakásbelső és rendőrségi szoba a Kálmán Eszter tervezte színpad. A szellős térre a kényelmetlenség és az idegenség a jellemző. A budaörsiek előadásából hiányzik az otthonosság. Ide nem lehet megérkezni, csak minél gyorsabban áthaladni rajta. A két szélről lámpák, a mennyezetről neonok által szünet nélkül megvilágított tér az élveboncolás alapja. (Világítás: Sokorai Attila.)
Máté Gábor rendezésének lényege a szünet nélküli vallatás rítusában rejlik. A megszégyenítés akkor is tart, ha nem rendőrségi szobában vagyunk. A kihallgatások nemcsak az alap nélkül bűnpártolással vádolt Katharina Blum szorongattatásáról szólnak. Pontosan kidolgozott jelenetek árnyaltan mutatják a rendőrök változatos irányú viszonyulását a gyanúsítotthoz. A színészek néhány gesztussal érzékeltetik karaktereik apró átalakulásait.
Hartai Petra nem először bizonyítja, hogy elbírja a főszerepeket
Látszólag Erwin Beizmenne (Chován Gábor) bűnügyi tanácsos a főnök a kihallgatásokon. A nem túl okos Beizmenne meggyőződött a nő bűnösségéről, de nem azért, mert annyi minden szól a vallatott ellen, hanem mert az előléptetés lehetőségét érzi az esetleges sikeres nyomozásban. Moeding főfelügyelő (Böröndi Bence) ezzel ellentétes utat jár be. Fokozatosan veszti el a hitét abban, hogy Katharina bűnös. Eleinte tökéletesen részvétlen Pletzer rendőrnő (Páder Petra). A jegyzőkönyvet vezető munkatárs egyenviselkedése mögül kikandikál az ember. A részvéttel teli pillantások mutatják a szolidaritást a saját nembéli gyanúsítottal. Az igazi főnök Peter Hach államügyész (Ilyés Róbert). Lovaglóülésben ül a székén a jog embere, akinek lehet takargatnivalója, hiszen személyesen ismeri a gyanúsítottat.
Hartai Petra nem először bizonyítja, hogy elbírja a főszerepeket. De először meggyőző akkor is, ha a feladat nem következik a többször tapasztalt színészi karakteréből. Eddig eleve áldozat volt, vagy lány, aki mindössze olykor irányította az életét. Katharina Blum azonban uralni igyekszik a saját sorsát, ám az ellenséges közhangulattal szemben tehetetlen. A nő macskakörmeit próbálgató lány helyett vonzó asszonyt látunk. A megingathatatlan erkölcsű Katharina ösztönös érzelmi intelligenciájának köszönhetően felette áll környezetének. A házvezetőnőként dolgozó nő először farsangi bulin jelenik meg, ahol találkozik élete szerelmével, a rendőrség által körözött Ludwig Göttennnel (Fröhlich Kristóf). Végül, amikor minden eldőlt, pisztollyal a kezében a hátsó falnak dőlve látjuk.
Takács Katalin, Hartai Petra és Mertz Tibor
A némaság, a magába zártság és a magány adja Katharina vesszőfutásának savát és borsát. Ahogy Hartai beszédesen könnyes szemei rajta felejtődnek a kihallgatókon, vagy elnéznek a semmibe, többet mondanak bármilyen monológnál. A nő vallomásában felhívja az egy kivétellel férfiakból álló nyomozók figyelmét arra, hogy a gyengédség két emberen múlik, szemben a tolakodással, amely csak az egyik félnek okoz örömet. A lázadó és szófogadatlan, mert a kompromisszumok nélküli boldogságra törekvő Katharina (képletesen) olyan, akár Ikarosz. Közel kerül a Naphoz, hogy aztán a tengerbe zuhanjon. Próbál a víz felszínén maradni, ám további sorsa bizonytalan.
A Budaörsi Latinovits Színházban a krimi eszköztárát használva érdekfeszítően kutatják a tömeghisztéria kialakulásának okait. A média felelősségéről szól az előadás. Hogy mennyire ki vagyunk téve a dezinformáció, a pletyka hatalmának. Hiába a média annyi forrása, ha a tendenciózus és etikátlan megközelítés miatt a végeredmény fals lesz, a hecckampány akár életeket is magával sodorhat.
