Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Jászai Mari Színház, Tatabánya
A talajrészeg férj hajnaltájt próbál bejutni a házba. Jörgen Tesman végül beesik az ajtón, majd elterül a padlón.
Dobó Enikő fotó: Prokl Violetta
Feltápászkodó hősünk elkeseredett küzdelmet vív a hirtelen támadó hányingerrel és a rosszindulatú gravitációval. Ám egy igazi férfi sohasem veszíti el a lélekjelenlétét, no meg a kapcsolatot a külvilággal. Tesman kapkodó mozdulatokkal húzza maga elé a virággal teli vázát és nemes egyszerűséggel belehány. Utána biztos, ami biztos a kulcsát beleejti a vázába. A házigazda lába alatt egyre forróbb a talaj. Tesman mezítlábasan óvakodó léptei az étkezőbe tartanak, ahol hirtelen ötlettől vezérelve a ház ura a csapba pisil. Itt lepi meg felesége.
Szinte bohózati a hangütés, mégis Henrik Ibsen tán legsötétebb hangulatú drámájában, a Hedda Gablerben látható Figeczky Bence jelenete. A szituáció túlmutat önmagán, mert Jörgen Tesman ezúttal nem a darab előadástörténetében többször feltűnő szerencsétlen szobatudós. A fiatalember megbízhatóan tehetséges kutató, ám balszerencséjére Ejlert Lövborg (Mikola Gergő) intuíciója erősebb és találóbb az övénél. Tesman, ha csak riválisa nevét hallja, összerezzen.
jelenet előadásból
A tatabányai Jászai Mari Színházban két múzsa küzdelmét a középpontba helyezve értelmezik újra a klasszikust. Mindketten szeretnének alkotni. Egyikük elvonja a férfitól az alkotóerőt, a másik táplálja a kreativitást. Az előbbi azzal áltatja magát, hogy a világot önmagán keresztül ismeri, és hisz a szép, a magasztos öngyilkosságban; az utóbbi csak és kizárólag a társa függvényében látja önmagát és környezetét.
Dobó Enikő a címszerepben mindenekelőtt kétségbeesett nő. Dobó a sok nő számára ismerős csapdahelyzetet működteti: nem jöhet az (talán Ejlert Lövborg lehetne a nyerő), aki igazán megmozgatja, ezért az első kéznél lévő férfi lesz a férje. A felütés élőképében a fiatalasszony életének két legfontosabb rekvizituma láthatatlan a néző előtt. Nem látjuk a pisztolyait és az édesapját ábrázoló festményt. Hedda bújik a néző kíváncsi tekintete elől, akár a frissen befogott nagyvad az állatkertben. Készül valamire, amely, ha megtörténik, többé semmi nem marad rejtve. Aztán kicsomagolja a festményt, amely a ház kiemelt, rejtett félelmek övezte tárgyává lesz. Hedda, amikor csak teheti elsétál a kép előtt, hogy nyugtalanul pillantson a maszkulin, a tenger habjaival rezzenéstelen arccal küzdő édesapjára. A fiatalasszony számára nem létezik más férfi az apján kívül. Nem a mélylélektanból ismert szerelem ez. Egy ember tudott hatni rá, ez pedig az édesapja volt, aki már halott. Hedda nem rosszindulatú alapjaiban, ezért hosszú út vezet számára a visszafordíthatatlan tett, vagyis Lövborg kéziratának elégetéséhez.
Urbán-Szabó Fanni a jelentéktelen barátnő prototípusa, aki fiatalabb korában azért tartott a jobban kinézésű női társával, hogy a másik csillogásából hátha neki is jut egy kevés. Az érzékeny Elvstedtné frizurája előnytelen, láthatólag fogalma sincsen hogyan hódít a nő, mégis vonzó. Az asszony ugyanis a diákkoruktól eltelt időben a maga csendes módján az őt akkoriban szünet nélkül inzultáló Hedda fölé kerekedett. Férjhez ment, de megőrizte belső szabadságát, hiszen képes házastársát elhagyva új életet kezdeni. A férfi szunnyadó alkotóerejének új lendületet ad, ám az asszony nemcsak altruista segítője és előzékeny asszisztense a tehetséges Ejlert Lövborgnak. Az előadás szép kapcsolatot rajzol meg a két ember között. Elvstedtné egyszerre múzsa, érzéki szerető és nélkülözhetetlen barát. Sok nő vágyik hasonlóra, de keveseknek adatik meg ilyen sokrétű kapcsolódás a másikhoz.
Urbán-Szabó Fanni, Dobó Enikő
Guelmino Sándor rendezése jól használja a kamaraszínpad kínálta lehetőségeket. A színészek mimikája és gesztusai belső állapotokat, motivációkat mutatnak meg változatosan. Ez különösen a két főszereplőre igaz. Hedda Gabler múltjának sötét árnyait, míg Jörgen Tesman titkolt félelmeit teszi nyilvánvalóvá a szavakon túli világ.
A Tesman házaspár felújításban lévő, impozáns méretű háza a cselekmény helyszíne. A szellős „otthonban” nincs állandóság és bizonytalanok a kontúrok. Szép lesz a ház, de kérdés, hogy elkészül-e valaha. Ötletesen jelenik meg a polgári szalon Ondraschek Péter látványtervező munkájában. Előfordul, hogy a fehér zongora fedelének felnyitásakor rockzene hallatszik. Máskor a címszereplő többszörös bűnbeesésének eszköze a hangszer. A zongora fedelének felnyitásakor Lövborg (a nő által eltulajdonított) kéziratát kell odébb raknia a húrokról előbb Heddának ahhoz, hogy a férfinak szánt pisztolyt, annak öngyilkosságához átadhassa.
Modern körítést kapott Ibsen klasszikusa a Jászai Mari Színházban. Kúnos László magyarítását Guelmino igazította át a huszonegyedik századra. A fiatal házasok lelkesen nyomogatják mobiljaikat. A Heddáról levakarhatatlan Brack bíró (Crespo Rodrigo) motoros sisakkal a kezében érkezik. Ám a jelenkori cselekmény és nyelv ellenére a zseniális kéziratát papíron őrzi és tartja a zsebében Lövborg, amely nem tűnik következetesnek. Nincs színházi évad Hedda Gabler nélkül. A népszerűség oka vélhetően a címszereplő személyisége. A tatabányai előadás azonban nem a femme fatale tulajdonságait boncolgatja. A lendületes előadásban két gyermekkori, majd felnőtt vetélytárs küzd azért, hogy a szeretett férfin keresztül valamiféle nyomot hagyjon maga után a világban.
