Grecsó Krisztián – Bíró Bence: Megyek utánad / Jurányi Ház
Puritán és letisztult módon vitte színre Dékány Barnabás a Grecsó-művet.
Baki Dániel és Kurta Niké
A színlapon a szerelmi leltár kifejezés szerepel, és az idei Thealter Fesztiválon már bemutatott előadás tényleg az is volt. Túlzások nélküli, tényszerű és őszinte leltár, amely folyamatosan imbolyog a lírai és a profán, a szimbolikus és a konkrét, a múlt és a vágyott jövő között. Méltó adaptáció született.
A Megyek utánad című regény főhőse Daru, a falusi kamasz, akinek felnövését, személyiségének fejlődését a szerelmei útján kísérhetjük végig. Noha Grecsó Krisztián regénye a negyvenéves, éppen egy kialakuló párkapcsolatban lévő Daru narrációjával ér véget, a fiatal rendező és dramaturgja, Bíró Bence azonban fordított irányból néz rá az elbeszélt kapcsolatokra. Bírót dicséri az is, hogy az érzékeny szöveggondozása még élesebben világít rá az önmagát kereső és definiálni vágyó férfi érzéseire és kétségeire.
A filmekből is ismert flashbacktechnikát alkalmazva a már felnőtt Daru emlékei mentén idéződnek fel kapcsolatai. Az egymásba folyó, tökéletesen passzoló jelenetek központi kapcsaként szolgál Ottlik Jikka díszletének fő, és tulajdonképpen egyetlen eleme: a szürke kanapé.
Három színész e szürke kanapé előtt, mögött, körül táncolva, járva idézi fel a hasonló módon kezdődő, és szinte mindig szakítással végződő kapcsolatok történetét. Ám a jelenetek nem válnak egyhangúvá, és ez a színészek energikus, vibráló jelenlétének, valamint a sötét és az (éles) fényekkel való játéknak is köszönhető. Három bűvészt látunk a színpadon, akiknél papíron meg tudjuk határozni, kiket is játszanak főként, de ahány jelenet, annyiféle szerepben bukkannak fel hitelesen és meggyőzően.
Mészáros Béla egy pillanatra sem feledteti el velünk, hogy ő a felnőtt Daru, aki emlékezik – talán ezért is harmonizál inge a kanapé színével –, hiszen a végkövetkeztetéseket, a szállóigévé is válható mondatokat javarészt ő mondja ki. Ugyanakkor hol selypítő kamaszként, hol betépett tiniként, más és más karakterek bőrébe bújva ugyanúgy jelen van, mint Daruként. Ő játssza a saját emlékképeiben felsejlő figurák egy részét, és e folyamat révén a fikció, a karikírozás, a hiányosság és a túlbeszélés állandó eleme lesz az előadásnak. Hasadt állapot az emlékezés és az emlékek felidézése, és e hasadtságot erősen mutatja meg Mészáros.
Baki Dániel, Mészáros Béla és Kurta Niké
Akárcsak Kurta Niké, aki a férfi különböző szakaszaiban felbukkanó nőket testesíti meg. Valahol minden nő ugyanolyan – erről is szól Grecsó könyve, és ezt érzékelteti a fiatal színésznő is. Nemcsak hajviselete és ruhája változtatásával, hanem beszédmodora, gesztusai és magatartásmódja különbözőségeivel is elválasztja a különböző nőtípusokat, miközben mégis egyként tudjuk kezelni Lilit, Esztert, Sárit és a többieket. Bámulatos színészi átlényegülés, ráadásul gyorsan, precízen és sorozatosan teszi mindezt a fiatal színésznő.
Baki Dániel, Mészáros Béla és Kurta Niké
Talán a legkevesebb átváltoz(tat)áson Baki Dániel esik át. Ám ő a fiatal Daru tapasztalatait, ebből szerzett élményeit és érettebbé, edzettebbé válását tudja egyre fokozni, lépésről lépésre megmutatni szóban és mozdulatban egyaránt. Míg Mészáros és Kurta a több-ben mutatja meg az egyet, addig Baki kamaszos lazasággal, de kőkemény munkával tárja elénk az egyben rejlő többféle részt.
Fotók: Takács Attila
A humort és az iróniát szépen egyensúlyozza a komolyabb és szomorúbb események stilizált, költőien elemelt bemutatása. Ettől az egyensúlyozástól válik komolyan könnyeddé az előadás. A kanapé állandó, szürke jelenléte egyfelől ellenpontként emeli ki Kurta Nikét színes jelmezeiben, másfelől nyugvópontot jelent az ifjú és felnőtt Daru számára egyaránt. Szép és összegző kép, amikor mindhárom színész a kanapéra fekszik, és egymásba gabalyodva helyezkednek el.
Ahogyan Dékány keretes szerkezete is egyszerűségében kifejező. Amíg az előadás kezdetén Mészárost látjuk ülni a kanapén, addig a záró képben a felnőtt Daru felpattan és (remélhetőleg az utolsó, a végső nő, vagyis) Juli után megy. A kanapé pedig továbbra is ott marad, üresen. Vicces, mert ebben a kb. másfél órás emlékrohamban a kanapé az egyetlen, amely nem emlékek és visszaidézések által, hanem megingathatatlan hitelességgel tudna Daru felnőtté válásáról, a női érzésekről és amúgy róluk, rólunk mesélni.
Ha a kanapé mesélni tudna, ugye.
Látvány: Ottlik Jikka
Az előadás a MASZK Egyesület (Szeged), az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE együttműködésében készült.
