Gogol: A revizor – Vígszínház
Az online közvetítésen legalább oly keserűen röhögtünk magunkon, mint hét évvel ezelőtt.
Lengyel Tamás, Molnár Áron és Hegedűs D. Géza Fotók: Dömölky Dániel
Rendhagyó előadást láthatott a publikum Pétervárott, 1860. április 14-én. Gogol A revizor című vígjátékának jótékony célú előadásán lelkes műkedvelők, jelesül írók játszották a mára klasszikussá nemesedett darab szerepeit. Dosztojevszkij Spekin postamester, míg Turgenyev az egyik kereskedő alakítójaként lépett színpadra.
Akár hivatásosok, akár amatőrök játsszák, A revizor többszörös felkiáltójel a mindenkori hatalomnak. Ugyanis visszajelzést ad egy érvényes előadás az adott társadalom állapotáról. Nehéz úgy színpadra állítani Gogol vígjátékát, hogy ne okozzon gondot a politikai elitnek és főleg úgy, hogy ne fájjon (nagyon) nekünk. A Vígszínházban egyszer „sikerült” az utóbbi. Valló Péter 2004-es rendezését, Kern Andrással a főszerepben teljes joggal borítja a feledés jótékony homálya.
Alámerül, felbukkan
A Vígszínház és az azóta megszűnt Szputnyik Hajózási Társaság 2014-es előadása merészsége és őszintesége miatt vésődik a nézői emlékezetbe. A premieren, a helyszínen látva, húsbavágó volt az A revizor. Most, az online közvetítésen, legalább oly keserűen röhögtünk magunkon, mint hét évvel ezelőtt. A rendszerváltás utáni negyedik évtizedben járó Magyarországhoz hasonlóan eszi a korrupció az előadás városát, akár az agresszív, elhatalmasodó rákos daganat az emberi sejteket.
A polgármester (Hegedűs D. Géza) megneszeli, hogy hamarosan revizor érkezik az általa irányított városba. Ezért az elöljáró a tisztázatlan szerződéseket és egyéb kockázatos ügyiratokat, magyarán mindent, ami csak hosszú évekre visszamenően fellelhető az irattárban, a település nem működő uszodájának medencéjébe viteti. Egy lerobbant ország lepukkant városában járunk. Balázs Juli látványvilága azt sugallja, hogy a hatalom központja nagyon messzire van innen. A medencében gyűlnek össze a város potentátjai, Seftcsikovtól, a szociális intézmények gondnokától kezdve Oktonovszkij iskolaigazgatón (Józan László) át Ljapkin-Tyapkin bíróig (Hevér Gábor), hogy megbeszéljék, miként kerülhető el a közelgő katasztrófa.
A helyi kiskirályok közül mindenki sáros valamiben. A kenőpénz elfogadása nagymestereinek és a közbeszerzési pályázatok örökös nyerteseinek tragikomikus félelméről szól az előadás. Ebben a világban a hatalomhoz nem dörgölődző polgárnak esélye sincsen az érvényesülésre.
Hegedűs D. Géza, Lengyel Tamás Gonda Kata
Az alakítások burleszkbe illően elrajzoltak. A színészek játéka a szokottnál jobban támaszkodik a Hegymegi Máté tervezte mozgásokra, és Nagy Fruzsina jelmeztervező öltözeteire.
Bodó Viktor társulatépítő rendező; a tömegjelenetekben az egyes karakterek nagyon kidolgozottak. Hálás lehetőség lehetett játszani az előadásban. Sokat mond a kétségbeesés és annak többféle árnyalata a tanácstalanságban megszeppent arcokon. A rosszban sántikálás, az ide-oda settenkedés színpadi természetrajzát látjuk. Dinamikus társulati összjátékot látunk, amelynek a ritmusa imponáló. Nagy kár, hogy a későbbiekben már csak egy alkalommal, a Koldusopera színpadra állításánál dolgozott együtt a Vígszínház társulata a rendezővel.
A hónalj fekete szőrpamacsa, a szem körül elkenődött púder, a domborodó pocak, a szellentés szagát hessegető kéz, az alkoholtól és a leleplezés veszélyétől szünet nélkül izzadó homlok, a csodálkozástól elnyíló ajkak, a láb valós méreténél több számmal nagyobb cipő – önmagukból kifordult, ijesztően kajla testek kész karneválját látjuk egy elhasznált világban.
Rendező: Bodó Viktor Mozgás: Hegymegi Máté Látvány: Balázs Juli
Több műfaj elevenedik meg Bodó rendezésében. A szereplők közül többen az operettben megszokott belépőt, zenei kíséretet kapnak. Legerősebben a némafilm elemeivel él az előadás. A burleszk betétszámai úgy simulnak egymásba A revizorban, mint a snittek Buster Keaton filmjeiben.
Polginé: Járó Zsuzsa ‘A hónalj fekete szőrpamacsa, a szem körül elkenődött púder..’
A vaskos, komikumhoz illeszkedő szólók közül az egyik emlékezetes Molnár Ároné. Dobcsinszkij, a helyi ingatlanos jelentéktelen figura. Eseménytelen életének fő mozzanata, a(z) (ál)revizor érkezése. A tragikus bohóc az átlagpolgár a környezetével való harmóniáját szeretné elhitetni, de éppen ez nem sikerül. A hétköznapi válik Molnár alakításában egzotikussá. Dobcsinszkij úgy küzd a rakoncátlan szódásüveggel, akár a szafarin szokatlan állattal véletlenül összeakadó turista. Meglepődését igyekszik nem mutatni, látszólag ura a helyzetnek, de belül retteg, és alig várja, hogy megússza a kényes helyzetet. Vándorol az a fránya palack Dobcsinszkij egyik kezéből a másikba, még az ingatlanos kabátja alá is bekerül. A szikvíz még onnan is kitartóan spriccel a megrökönyödött Hlesztakov (Lengyel Tamás) arcára.
Kerekes József és Lengyel Tamás
A tévesen revizornak nézett fiatalember, Hlesztakov berúg az első felvonás végére. Szaggatott mondatai összefüggéstelenek. A miniszterelnök fogyjon le, követeli, mielőtt mólés kábulatában elvágódik a padlón. Irigylésre méltó az ország, ahol ez a legnagyobb baj az állam vezetőjével. A darabbeli államban is a fejétől bűzlik a hal. A zárásban a hatalom rémisztő képviselője, az arctalan hivatalnok jelenik meg, ő az igazi, a rettegett revizor. Előbb piros, majd fehér, végül zöld mappát húz elő. Csak hogy tudjuk, merre is járunk valójában.
Józan László és Lengyel Tamás Jelmeztervező: Nagy Fruzsina
Gogol: A revizor. Bemutató 2014. január 8-án a Vígszínházban
Morcsányi Géza fordítása alapján, a színészek improvizációinak felhasználásával a szövegkönyvet készítette Bodó Viktor és Kovács Krisztina
Rendező: Bodó Viktor
