Gedeon Józsefnek (1956–2016), a Gyulai Várszínház igazgatójának halálára
Gedeon József Fotó: Wikipedia, Grin Igor
Már évek óta november végén mindig megcsörren a telefonom, Gyuláról hív a barátságos férfihang: „Megint tervezünk felolvasószínházat, van ötleted?” A telefonhívás most is jött, de a férfihang helyett nőit hallottam. „Mi van Jóskával? – kérdeztem. – Hogyhogy nem ő hív?” „Nem tud” – felelték szomorúan. „Hát akkor hívom én, már úgyis régóta aktuális. Kicsit aggódom, mert nyáron nem volt jól.” „Most már ne hívd! Ki van kapcsolva a telefonja.” „Jó, de mondjátok meg neki, hogy sokat gondolok rá!…”
Már nem tudták neki megmondani…
Aznap este meghalt Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója. Hatvanéves volt.
Rögtön megírtam Szergejnek. Az ukrán Szergej Maszlobojscsikovnak, aki azt a Szentivánéji álom előadást rendezte, mely közösen készült a Várszínházzal és az akkori Új Színházzal, s amelyik több Shakespeare-fesztiválra is eljutott, többek közt a romániai Craiovába is, ahol aztán sokat sétáltunk, nevetgéltünk hármasban, idézgettük a múltunkat, melyben sok közös pont volt, hiába éltünk a világ különböző helyein.
Szergej ennyit válaszolt: „Szegény József! Mi történt? Annyira fiatal volt!”
És, ott akkor, 2006-ban, azon a fesztiválon született meg a Shakespeare Fesztiválok Hálózatának gondolata, melynek Gedeon József kezdeményezője és alapítója volt Emil Boroghinával, a craiovai Shakespeare Fesztivál igazgatójával közösen, s melyet hivatalosan 2010-ben jegyeztek be Gdańskban, ahol szintén ott volt a Szergej-féle Szentivánéji is.
De nemcsak ennek volt a kezdeményezője. Mint zeneszerető és zeneértő ember 1992-ben megkereste Sík Ferencet, a Várszínház akkori művészeti vezetőjét a dzsesszfesztivál ötletével. Az azóta már nemzetközivé vált fesztivál a legjelentősebb magyar jazz zenészeket fogadta, 1999-től pedig már világhírű külföldi muzsikusok is felléptek.
De egyik alapítója és haláláig ügyvezető elnöke volt a Szabadtéri Színházak Szövetségének is, a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének pedig elnökségi tagja.
A Gyulai Várszínház élén 1995-től tevékenykedett művészeti vezetőként, melynek programját is ő állította össze, olyan tanácsadók segítségével, mint például Koltai Tamás. A közel két hónapig tartó rendezvénysorozat hazai és világhírű külföldi vendégelőadásokkal, kiállításokkal, klasszikus és modern zenei hangversenyekkel, új színházi bemutatókkal, a kortárs magyar drámát fölmutató felolvasószínházakkal összművészeti fesztivállá bővült.
A Várszínház kiadványait is maga szerkesztette, szerelmese volt a brit kultúrának, melyről olvasmányos könyvet írt, belefűzve a személyes színházi élményeit is.
Ahhoz képest, hogy milyen kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezett, s milyen tájékozott, művelt, nyelveket beszélő ember volt, nagyon zárkózottan élt. Csak a szeme sarkában néha megjelenő hamiskás mosoly árulta el, nagyon is látja a világ színét és fonákját. Szerényen, csöndben hozott létre egy nagyszerű, sokszínű művet, melyet leegyszerűsítve Gyulai Várszínháznak hívunk. S közben kinevelte utódait. Most a Gyulai Várszínház munkatársai fájó hiányérzettel ugyan, de folytatják az együtt elkezdett munkát.
Drága, Jóska, már most hiányzol!
