Kibernomád, varázsgomba és az obligát szplín

|

Garaczi László: Végre egy kis csönd / Katona József Színház

A frissen szingli Hajni összeszűri a levet a pandémiás előírásokra nem túl fogékony, öregedő vízvezeték-szerelővel, miközben a sztori a szorosan vett mai helyzetre is (világjárvány stb.) igyekszik reagálni.  

Mészáros Béla         Fotók: Horváth Judit

                             

– Mintha sietne valahová, ahová én viszont nem szeretnék megérkezni.
másutt:
–  Balog úr a mellemet nézi…

A színházak kényszerű bezárását követően a Katona József Színház meghívásos drámapályázatot hirdetett újfajta színházi formákkal, műfajokkal kísérletező, online térben feldolgozható művek írására…

A műfaj.

Máté Gábor, a darab rendezője az újonnan létrehozott műfajról: „Azt keressük, hogy van-e erre egy magyar szó. Vagy kettő.

A szöveg.

A fentiek tudatában létrehozott, nehezen körvonalazható, ismeretlen műfajú, kísérleti szöveg. Hullámokban visszatérő, ismerős stílusjegyekkel. Szómágia. Felsorolás. Szóképek játéka. A létezés rejtett líraisága a sorok között. A lét nyűgének elemeltsége. Elbeszélő költészet szereplőkre szabott „versekkel”. De nem elégszik meg ennyivel. Ahogy halad előre, egyre inkább kezdi összemosni a különböző műfajok határait, miközben „az együttérzés hiánya a képzelet hiánya” vagy „a sebesség az unalom drogja” jellegű bonmot-kkal nyomul.

A történet.

A szerelmen túlmutató testi kapcsolat csúfosan mindennapi története.

A frissen szingli Hajni összeszűri a levet a pandémiás előírásokra nem túl fogékony, öregedő vízvezeték-szerelővel, nevezett Balog úrral, miközben a sztori a szorosan vett mai helyzetre is (világjárvány stb.) igyekszik reagálni. Leginkább csupán tematikusan. Említés szinten. (Luca a kibernomád… Social media… E-roller… Varázsgomba… Hétvégi trip… Karanténkanosság… stb.) A kor súlyosan jellemformáló hatásáról valamivel kevésbé összetett információkat kapunk. Az érzelmi univerzum, a napi eseményekből leszűrődő, durván átalakult világkép és gondolkodásmód nem (mellbeverően) mai. A kor jól beazonosítható pillanatnyi lenyomatát csupán nyomokban őrzi.

Kocsis Gergely és Rezes Judit

A nyelvezet.

Tömör, szaggatottan föltörő, poétikus nyelvezet (Csöpögő csap, krákogó lefolyó, csatornabűz…), amely többnyire eltartja magától a naturalista (pszichológiai realista) stílusú színészi játékot. A nyelvbe frissen betörő (szak)kifejezésektől eltekintve inkább archaikusnak mondható, nem igazán él az újmagyar mindennapi formáinak a lehetőségeivel. Itt-ott átcsap abszurdba, máskor belemerül egyfajta tárgyi(lagos) realizmusba, de rendre visszatér a kínzó reáliákon felülemelkedő szaggatott líraisághoz. Miközben az egymástól elszigetelt figurák epikusan hömpölygő megnyilatkozásaiból kirajzolódó sztorit egy békebeli (értsd. korona előtti) budapesti bérház fojtó légkörének nyelvi kontextusába helyezi.

Képi világ.

Színházra szabott filmes megoldások. Más szóval színház és film, plusz az a harmadik, ami ennek a kettőnek a szimbiózisából létrejön… Balog úr Hajni gondolatai között. Pacekba bele az arcunkba. A Hajni fejében cikázó emlékképek között egy tudatmódosított állapotban lezavart randevú a mesterrel. De homályosan feldereng előttünk az idős Müllerné ki-kivillanó „manökenlába” is. Értesülünk még a mindent beborító, fájdalmas szürkeségről, van játék az élesből életlenbe ringatózó képekkel, vannak filmes közelik, szuperközelik, zsánerképek az elmosódó valóságból… A sötét tónusokban azonban nem igazán körvonalazódnak azok a „szociális közelik”, társadalmi beidegződések, amelyeket a figurák mélyen legbelül, elszigeteltségükben is magukkal hurcolnak.

A színészi játék.

Mészáros Béla Brúnója a legátélhetőbb alak. Rezonőr. (Írói alteregó?) A mobiljába diktálja a Müllernéről szóló szöveget. Mintha az egész figurát ő találná ki. Ezzel Müllernét egy csapásra kirántja a saját valóságából. „Le” degradálja egy drámai alak szintjére. Müllerné volt-nincs. Pontosabban van is, meg nincs is. De így is játszik. Mészáros kelti életre. Szirtes Áginak Müllerné testi valóját köszönhetjük, és a küzdelmet, amellyel saját szövegeinek a stílusába próbál beletalálni. Rálel az adekvát megoldásra. Mintha egy töredékeiben ránk maradt posztmodern verset mondana…

Szirtes Ági

Rezes Judit két kapcsolat között (Brúnó vs. Balog úr) tengődő Hajnijának szuperközeli képei valamifajta magába tekintő attitűdöt hangsúlyoznak, ám erre a fajta önsanyargató kitárulkozásra nem igazán ad alkalmat a szöveg. Hajni nem közli a mozgatórugóit. Viszont felfedezhetjük rajta azt a megmagyarázhatatlan, kényszeres szplínt, ami a figurát gyanúsan mai kontextusba helyezi. A drámai alakok idő- és valóságsíkjával űzött bizarr játékban Kocsis Gergely vízvezeték-szerelője eleve csak gondolati síkon létezik. Szövege nincs, csak képben látjuk. Abban viszont ő hozza a legeredetibb stílust.

A zene.

A produkció zenéje szintén Kocsis Gergely munkája. A neoralizmus filmes világát idézi. Talán idézőjelben.

Talán nem.

Garaczi László: Végre egy kis csönd / Katona József Színház / drámapályázat 1.

Rezes Judit

CÍMKÉK: