Csehov: Sirály / FreeSZFE – Pinceszínház
Élete lehetősége előtt áll a fiatalember, hiszen végre-valahára bemutathatja baráti társasága előtt a saját maga írta és rendezte színdarabot. Trepljovnak azonban egyetlen ember véleménye döntő. Az absztrakt monodrámából nem sokat látunk, éppen amiatt, akinek a merészen rendhagyó produkció szólna. A híres színésznő édesanya sem a színház újszerű megközelítését, sem a kritikát nem viseli el, ezért szakítja félbe fia előadását.
A Szécsi Bence alakította Trepljov szeretetre vágyik. Összeütközéseinek kiindulópontja Arkagyinával, az édesanyjával az írás és a színház. Ám Szécsinek azt is el kellene játszania, hogy az idősebb generáció képviselői miatt nincs számára hely a művészet templomában. Azonban sem tere, sem ideje nincsen arra, hogy kibontakozzon az ellenszenve a befutott író, Trigorin iránt. Anton Pavlovics Csehov Sirályának négy felvonása szünet nélkül megy a Pinceszínházban. Szécsi abba kapaszkodik, amely a legnagyobb felületet kínálja számára színészileg. Ezek a monológjai, amelyeket a feltörekvő művész kezd, és az anyja szeretetéért küzdő, hisztérikus fiú fejez be. Szécsi az utóbbiban a meggyőzőbb. Elég hamar kiderül ugyanis, hogy karaktere nem eléggé tehetséges író. Trepljov mutatós pillanatában újra gyermekké válva kuporodik édesanyja ölébe.
Bagossy Júlia, a FreeSZFE végzős rendező szakos hallgatója nem szenved önbizalomhiánytól. Ám nagy falat számára a Sirály, mivel nem domborodik ki eléggé a szerelmi körtánc, amelyben mindenki mást szeret, mint kellene. Ahogyan a generációk küzdelmét sem emeli ki kellően a színpadi cselekmény. Holott az erősen meghúzott szövegkönyv (dramaturg: Balázs-Piri Noémi) szikársága izgalmas, hiszen minden fontos motívum elhangzik, de csakis egyszer.
Szamosi Zsófia, Szécsi Bence Fotó: Koncz Gergely
A legtöbb színésznél ott a kiindulópont, amelyből lehetne komplex, árnyaltabb alakítás. Szívesen néznénk őket ugyanezekben a szerepekben, ám átgondoltabb előadásban. Szamosi Zsófia Arkagyina alakítójaként akkor meggyőző, ha arrogáns nőt és lelketlen anyát játszik. Amikor azonban vissza kellene csábítani hűtlen szeretőjét, Trigorint (Bányai Kelemen Barna) Szamosi érthetetlenül hideg. Mivel az irgalmat és bocsánatot nem ismerő női játszma, esetlegesen az élethalálharc fokozása elmarad, nehezen hihető, hogy a csapodár író akár csak rövid időre is visszatalálna a merev asszonyhoz.
Nyinát Gellért Dorottya alakítja. Gellért játékából kitűnik, hogy sohasem szerette Trepljovot. A fülig szerelmes fiatalember több alkalommal is megcsókolná, ám a lánynak esze ágában sincs bátorítani őt. Tinilányosan szépek Gellért játékai, amelyek arra irányulnak, hogy felhívja Trigorin figyelmét önmagára. Az utolsó jelenete kissé csalódás, hiszen nem látszik eléggé rajta a kétség, hogy mennyi mindenen ment már át, mind a szakmai, mind a magánéletében. Ám Nyina talán színésznőként megtalálja helyét a színpadon.
Rezes Dominika, Dióssi Gábor
Hárman kifejezetten sokat ígérő karaktereket hoznak.
Rezes Dominika Mása megformálójaként elismerésre méltó természetességgel létezik a színpadon. Elhisszük neki, ennek az örökre háttérbe szorult tanúnak, hogy feltételek nélkül, őszintén szereti Trepljovot. Egy lappangó főszereplő bújik meg az alakításban. Rezes azt is tudja, amire kevés fiatal színésznő képes: igazán belülről, de drámai túlzások nélkül sírni.
Takátsy Péter Dorn doktora szálkás felépítésű, jó testi-lelki kondícióban lévő férfimacska. Ez a lusta mozgású kandúr már megnézi, hogy melyik doromboló cica után veti magát. Így aztán nincs esélye nála Polina Andrejevnának (Simkó Katalin). Takátsynak a komótos nyújtózkodás közben felvillan feszes hasa. Egy gesztusból látszik, hogy a nem túl lelkiismeretes és elhivatott nőgyógyász szakorvos mennyire jóllakott az élettel. A sokat tapasztalt, titokzatos férfi hallgatásainak is súlya van.
Szorin eleinte bohócnak tűnik. Panaszkodását önmaga, eltékozoltnak érzett életével kapcsolatban nem lehet komolyan venni. Dióssi Gábor saját, sírós orgánuma ellen játszik. Ezért ütős pillanat, amint pénzt próbál kicsikarni Arkagyinától Trepljov számára. A későbbiekben Dióssi játéka egyértelművé teszi, hogy a nagybeteg Szorin egyenesen az életéért küzd.
Simkó Katalin, Takátsy Péter
A Pinceszínházban megtekinthető rendezői vizsga a fiatalemberről szól, akit sohasem tudott simogatni az édesanyja. Az előadás kétségtelenül legizgalmasabb, mert továbbgondolásra késztető része a negyedik felvonás. Amit addig kívülről néztünk, innentől fogva belülről látjuk, és ezzel változik a befogadói élmény is. A kórosan kibillent lelkiállapot perspektívájából, tehát Trepljov tudatából nézhetjük a cselekményt. A többiek ijesztő árnyalakká válnak, amint szoborrá dermedve lesik a fiatalember minden mozdulatát. Segíteni már nem tudnak, még akkor sem, ha nem egy közülük elárult előzőleg némi empátiát. Trepljov feláll egy székre. Aztán hallunk egy ijesztően magas hangot és tudjuk, hogy elvesztett a világ egy többre, jobbra érdemes fiatalembert.
