Frankenstein – Budapest Bábszínház
Keresztes Tamás többféle technikát kipróbál, élvezi a látvánnyal és a hangokkal való zsonglőrködést.
Fotók: Éltető Anna, Budapest Bábszínház
Bábszínházi feldolgozás szempontjából kevés alkalmasabb anyag létezik Mary Shelley 1818 januárjában megjelent horrorjánál, a Frankenstein a Budapest Bábszínházban látható. A gótikus regény mára a riogatás művészetének alapeleme lett, és a benne szereplő „lény” vagy „kreatúra” olyannyira ikonikussá vált, hogy nevet is kapott: Frankenstein. Pedig nem így hívják, ez a feltalálója neve, aki saját képére teremtette, tehát végeredményében mindkettőjük Frankenstein, és ez a félelmetes.
Keresztes Tamás először rendez a Budapest Bábszínházban, megkockáztatom, ez jótékonyan hat az előadásra: Keresztes többféle technikát kipróbál, élvezi a látvánnyal és a hangokkal való zsonglőrködést. Az egész egy két órán át tartó atmoszférateremtés, miközben a műben fellelhető „shakespeare-i mélységű tragédiára” is hangsúlyt fektetnek.
A rendező tervezte díszlet egyszerre képezi le a gótikus regények világát és teszi nevetség tárgyává, Hoffer Károly empire stílusú kosztümjeinek erőltetettségében rengeteg humor van. Ezzel szemben a fényhatások és a vetítések (mozgóképtervező: Varga Vince) a romantikus ős-sci-fit erősítik, valamint sok esetben a ’30-as évek filmvilágát idézik. Fontos résztvevő Kézdy Luca, aki hegedűjével összeloopolt muzsikát szolgáltat az előadáshoz.
Az első tizenöt elnyújtott perc Hoffer Károly bábtervéé: A Kreatúra, tehát a szörny alakja, három mozgatóval kel életre, ormótlan, lomha mozgású. L Nagy Attila e. h. és Bartha Bendegúz e. h. adják A Kreatúra testét, Teszárek Csaba pedig mint főszereplő, a fej első számú mozgatója, de gyakran el is hagyja bábját. A Kreatúra nem emlékeztet a popkultúrából ismert, összefércelt arcú, komor lényre; kíváncsi kék szemén kívül minden nemtelen rajta, inkább zavarkeltő, mint viszolyogtató.
Nick Dear 2011-es színpadi adaptációját Koltai M. Gábor fordította magyarra: pontos, lényegretörő szöveg, a klasszikus regényt képes metafizikai tartalmával együtt a deszkákra ültetni; csak olykor-olykor tűnnek föl benne klisészerű mondatok. Bár a klisé, a geg a bábszínház számára kincs, benne is marad sok (dramaturg: Gimesi Dóra). Például a több epizódszerepben feltűnő Csarkó Bettina e. h. igazán ki tud teljesedni az idézőjelbe tett jelenetekben, ahogy partnere, Pethő Gergő, valamint Tatai Zsolt és Szolár Tibor is. Játékukon örökké érezni a varázst, mely csak ennek a műfajnak sajátja: a báb nyelvén millió karakter eljátszható a koldustól elkezdve a lebegő kabátujjig.
A történetet sokan ismerhetik: Victor Frankenstein, a genfi tudós egy „magafajta” lény létrehozásával kísérletezik, a tevékenység váratlan sikerrel zárul: a kreatúra erősebb, nagyobb, mint az átlagos ember, valójában egy bűntelen torzkép. Victor félelmében eltaszítja magától a tudat nélküli lényt. Nick Dear adaptációja szerint a Kreatúra egy vak öregemberre és annak családjára bukkan, a vak tanítja meg a világ dolgaira, azonban a család megrémül a szörnytől, elkergetik. A Kreatúra megtudja, hogy ő Frankenstein műve; elindul, hogy felelősségre vonja teremtőjét.
Blasek Gyöngyi a vak öregember szerepében a legerősebb jelenettel ajándékozza meg a közönséget, minimális gesztusaival is lenyűgöző hatást ér el. A Victor apját alakító Beratin Gábor otthonosan mozog a kietlen világban, Podlovics Laura e. h. (Victor menyasszonya) már kevésbé.
A rendezésnek egyetlen alapvető hibája, hogy elfeledkezik a tényről: a Shelley-műnek két főszereplője van. Teszárek Csaba gyönyörűen játszik, izgalmas, érzékeny, és talán ezért vagy emiatt végig rajta van a fókusz; Márkus Sándor Victor Frankensteinjéről nem derül ki sok. A feltaláló inkább egy szappanopera őrültjének tűnik, mint egy magát istennek képzelő tudósnak. Ennek okán a két óra hullámzó: egyszer a melodráma, másszor a groteszk, majd a tudományos fantasztikum felé araszol.
Minden egyenetlensége ellenére a Frankensteint figyelemre méltó előadásnak tartom, a regény és a filmadaptációk kedvelőinek kifejezetten ajánlom: atmoszférájában hiba nem akad.
