Megérkezett Tatabányára a Főfőnök
Október 25-én tartotta a Jászai Mari Színház a Főfőnök bemutatóját. Lars von Trier munkahelyi komédiája Göttinger Pál rendezésében látható.
jelenet az előadásból fotó: Sipos Zoltán
Egy informatikai startup becsvágyó főnöke, Ravn ódzkodik attól, hogy a cégvezetéssel járó kellemetlen döntéseket saját maga vállalja fel, ezért kitalál egy képzeletbeli főnököt, aki könyörtelen utasításait a távolból adja, így ő maga sajnos tehetetlen, pedig nagyon igyekszik. Ez működik is éveken át, a cég fejlődik szépen, az igazinak gondolt távoli főnök pedig nem is hiányzik senkinek. Amikor azonban az egyik termékük tényleg szenzációsnak ígérkezik, Ravn elhatározza, hogy saját szakállára eladja a céget, kisemmizve a többieket. A bökkenő: ehhez a kitalált főnöknek meg kell jelennie személyesen. Megbízza tehát Kristoffert, az állástalan színészt, hogy ideiglenesen ugorjon be a főfőnök szerepébe.
2006-ban az addig főleg kegyetlen filmjeiről ismert Lars von Trier mindenki meglepetésére könnyed vígjátékkal állt elő, noha itt is az emberi létezés alapkérdéseit boncolgatja. A felfordulás ugyanis akkor kezdődik, amikor kiderül: a kissé bumfordi színésznek saját lelkiismerete is van.
Göttinger Pál negyedik jászais rendezése lesz a Főfőnök. A Lars von Trier filmje alapján készült színpadi változatról a következőket mondta el:
„A dán rendező munkáiról a kegyetlen, zsigeri, szembesítő színjátszás juthat az eszünkbe, a Főfőnök azonban meglepetés a rendezői életműben, komédia, amelyben a humor forrása az úgynevezett beöltözés: amikor másnak hisznek valakit, mint aki valójában. Az alaphelyzet szerint egy informatikai cég vezetője minden kellemetlen döntését úgy adja elő az alkalmazottainak, mintha az a sosem látott főfőnök akarata lenne, így őrzi meg népszerűségét. Ám amikor a céget el akarják adni, a vevő mindenáron ezzel a nem létező főfőnökkel tárgyalna, ezért a valódi főnök kénytelen egy színészt alkalmazni, hogy játssza el a szerepet. A színész azonban a pár perces beugrás helyett egy bonyolult helyzetbe csöppen, amelyben azt sem tudja, mit kellene játszania, így folyamatos improvizációra kényszerül.
Lars von Trier emberismerete sűrítettebb, kiélezettebb, mint a miénk, vagány, karikatúraszerű karaktereket alkotott, és a humora is speciális: nevetünk rajta, de picit azért kényelmetlenül érezzük magunkat. Hozzám közel áll ez a fajta humor. Figurái, ha sok áttételen keresztül is, de megszerethetők, a néző pedig biztosan talál hozzájuk kapcsolódási pontokat, hiszen szörnyű főnök, kényszerből teljesítő beosztott, kavarás, ármánykodás és kibeszélés a legtöbb munkahelyen előfordul, sokszor ez utóbbiak adják az unalmas munkahelyi élet savát-borsát. Fontos motívum még a lelkiismeret kérdése az üzleti életben, amit olyan gyakran félretesznek, itt azonban mégis feltámad, így a darab tud szólni az emberek közötti közlekedésről, az emberi létezésről is.
Régi alkotótársaimmal, Ondraschek Péter díszlet- és Cselényi Nóra jelmeztervezővel dolgozom majd együtt. A cégvezetőt Kardos Róbert, a színészt pedig Mikola Gergő játssza. Utóbbinak egy vérdilettáns színészt kell eljátszania, ami egyszerre kihívás és örömjáték. Kardos Róbert, ahogy az előadásban szintén szereplő Dévai Balázs is fontos szereplői a személyes színháztörténetemnek, hiszen annak idején a Bárka Színházban többször dolgoztam velük. Mikola Gergő teljesen más típusú színész, mint Kardos Róbert, de biztos vagyok benne, hogy inspirálják majd egymást. A tatabányai társulatban az a jó, hogy sokféle színészegyéniség tud egymásban bízni és jól együttműködni, ezért is szeretek itt dolgozni. A repertoár gazdag nevettető, szórakoztató előadásokban, azt remélem, hogy ez az előadás új színt hoz majd ebbe a sorba.”
