Dosztojevszkij: A félkegyelmű / Forte Társulat
Dosztojevszkij regényének lényeges motívuma a szeszélyesen múló idő. A kapkodó, neurotikus történetmesélés jó darabig egyetlen drámai napba sűríti Miskin herceg arra vonatkozó kísérletét, hogy visszatérjen az emberek közé.
A szélsőségek határozzák meg a szereplők között viszonyokat. Úgy tapadnak a többiek a címszereplőre, mint a kiéhezett piócák a megkönnyebbülésre, a jobbulásra vágyó testre. Kíméletlenül szívják a vérét, Miskin szinte levegőt sem kap tőlük. A herceg nem panaszkodik, cipeli mások terhét, amíg csak az ereje bírja. A szerelem, a pénzéhség, a bosszú, a birtoklási vágy árnyékában rajzolódik ki Miskin herceg, Rogozsin és Nasztaszja Filippovna különös triója.
A Forte Társulat a Szkéné Színházban látható A félkegyelmű című előadása ötletesen viszi színre a sokszereplős regényt. Horváth rendezései általában prózai alapanyagra támaszkodnak. Szakonyi Károly dialógusai a regény teljességét térképezik fel. Így Horváth nemcsak a drámai cselekmény bonyolítására ügyel, de a szerteágazó irányú perszonális kapcsolódásokra is. Két színészen kívül mindegyik fellépő több szerepet alakít. A vállra kanyarított, állatokat ábrázoló prémek (ruhák: Benedek Mari) idézik meg némelyik szereplőt.
Horváth Csaba rendezése a társulat tagjainak lenyűgöző átváltozó képességeire épít.
Kondákor Ajsa Panka a Jepancsin család nőtagjait játssza. Alekszandra és Adelaida sistergő hangú dialógusai az etetés előtt álló mérges kígyók sziszegésére emlékeztetnek. Kondákor karakterei a rossz hírű asszony keltette irigység és a félelem feminin súgását-búgását ábrázolják. Nem kétséges, hogy rosszabb emberek a Jepancsin lányok a társaság által visszautasított Nasztaszja Filippovnánál. Widder Kristóf alakításainak izgalmát a valóság és a társadalmi státusz között feszülő ellentét adja. A magas rangú katonatisztek és apák elvileg férfias határozottsága szöges ellentétben áll Jepancsin tábornok és Ivolgin tábornok esetében tapasztalt enerváltsággal, sőt szenilitással.
jelenet előadásból fotó: Éder Vera
Bari István tiszta, romlatlan lelkűnek játssza Miskin herceget. Nem a mentális betegség okozta fogyatékosság a lényeges, hanem az a végtelenül naiv lélek, amint igazodni igyekszik a rideg, kietlen világhoz. A felütésben Miskin az aszexuális fiatalember nézőpontjából meséli szegény Marie történetét. A falu bolondjának tartott lányt a gyerekek sárral dobálták, amíg a herceg a védelmébe nem vette. A szerepformálás gyenge oldala a férfi érzékeltetése. Nasztaszja Filippovnának választania kell(ene) közte és Rogozsin között. Ám Miskin személyiségének férfi dimenzióját árnyék fedi, így a nő dilemmája jelentősen veszít a választás tétjéből.
A kihívóan csinos Nasztaszja Filippovna bűntelen kurva, aki megelégeli, hogy eddig csak és kizárólag a férfiak döntöttek róla. Ám a pénz és az erősebb nem képviselői által kreált útvesztőből képtelen kitalálni. Nasztaszja már az elhatározáskor bánja tervezett lépéseit, és visszakozna, de valójában tehetetlen. Földeáki Nóra nagyszerűen adja a kitartott nő regénybéli jellegzetességét, miszerint nem a cselekedet, hanem a döntésképtelenség adja a karakter drámaiságát. Nasztaszja két férfi között őrlődik. Rogozsin a teste, Miskin a lelkiismerete, azonban egyikük sem kielégítő számára.
Bari István, Földeáki Nóra és Pallag Márton
Pallag Márton alakításában Rogozsin nem duhaj, handabandázó vadember, mert végig érezni az elesettségét. Az előbbiek benne foglaltaknak a meghittségben, ahogyan keresztet cserél Miskin herceggel. Rogozsin fontos ugyan, de a színész mégsem itt remekel igazán.
Pallag nyugtalanító karikatúrái az ember jelentéktelenségét és virulens erőszakosságát célozzák. Pallag játéka ezúttal is a groteszk színeit mutatja. A publikum látóterébe tolakodó, agresszív színészet ez. Magányos karaktereinek sziluettjét felülírja a borzongatón félelmetes. A taszító nem zárja ki az empátiát, a szolidaritás a csömört. Az izzadó, szőrös mellkasú ragadozók az emberi lélek miazmái. Lebegyev papagájként, gondolatok nélküli lakájként, mazochista szolgaként visszhangozza partnere, Rogozsin mondatait. Mintha jelen sem lenne, pedig nagyon ott van. Valósággal tüntet jelentéktelenségével. A színész kezében tartott kucsma által szimbolikusan megjelenített csinovnyik megbújik valahol a sarokban. Ám Lebegyev kellemetlen dolgokat közöl, mintegy mellékesen, amelyekről mintha nem tudná, hogy mennyire kényelmetlenek, holott pontosan tisztában van vele.
Pallag másik karaktere még kényelmetlenebb fickó. Nem ismeri áldozata intim zónáját a tolakodó fráter. Az egész pályás letámadást alkalmazó Ferdiscsenko a másik arcába mászik. Pénzt zsákmányol Miskin hercegtől az ingyenélő, hogy aztán visszaadja, mondván ilyen embernek, mint amilyen ő, nem szabad pénzt adni. Beszéd közben tolja közel a másik arcához sajátját, hogy aztán annál gyorsabban visszakozzék. Pallag ilyenkor, átmenetileg messzebbről, ám kegyetlenül fixírozza megszeppent áldozatát, hogy kicsit később újra kezdődjék az ostrom. Ferdiscsenko személyközi kommunikációja az állandósult frontvonalban zajlik. Csakis átmeneti a fegyvernyugvás a sok áldozattal járó háborúban.
Horkay Barnabás, Bari István
Azoknak, akik hosszú évek óta járnak a Forte előadásaira meglepetés lehet, hogy nem annyira fizikai színház ez, bár a megfeszített Krisztusra emlékeztető képpel zár A félkegyelmű. Miskin herceg a társadalomba való illeszkedési kísérlete nem jár sikerrel. Az előadásból hiányzik ugyan, de a regényből tudjuk, hogy megrázkódtatásai hatására a címszereplő újra gyógykezelésre szorul. A megváltásra méltatlan közösség nem ér fel megváltójáig, akárcsak Ivan Karamazov poémájában. Ahogyan a próféta sem ér el a követőihez. Mindkét irány fontos a Forte előadásában. Erről a résről, az egyre mélyülő szakadékról mesél a Dosztojevszkij-regény drámai változata a Szkéné Színházban.
