Fábián Péter és Koltai M. Gábor is rendezni fog
A következő évadban a történetek nem egyszerűen egymás mellé kerülnek – hanem különböző rétegeikben párbeszédet folytatnak egymással. A szerelemről, a hitről, az identitásról, az igazságról. Arról, hogy kik vagyunk, és hogy lehetünk-e mások.
Fehér Gáspár fergeteges romantikus vígjátéka, az Esküszöm, hogy nem szeretlek, arra kérdez rá, hogy működőképes-e a racionális alapokon nyugvó, érzelemmentes házasság, illetve, hogy miért érezzük a szerelmet veszélyforrásnak. Ősbemutatóként, a magyar dráma napjához közeli időpontban kerül színpadra Crespo Rodrigo rendezésében.
William Somerset Maugham Színház című regényéből Guelmino Sándor és Zöldi Gergely készít színpadi adaptációt. A népszerű komédiában a középkorú sztárszínésznő életébe betoppanó szerelem izgalmas kalandnak indul, hogy aztán az egész addigi életét felforgató dilemmákkal szembesítse: mik a szerepjátszás határai, hol végződik a színpad, és hol kezdődik az élet – és melyikért érdemes nagyobb áldozatot hozni?
Mark O’Rowe Gyalázatos napjaink című pszichothrillerében pedig, ahol egy családi vacsora válik morális rémálommá, éppen a szeretet szó jelentése torzul el ijesztően. Magyarországi ősbemutatóként a kamaraszínpadon Guelmino Sándor rendezi az előadást.
A Színházhoz hasonlóan, de teljesen más eszközökkel vizsgálja az identitás személyesebb, intimebb aspektusait Angelika Kuźniak – Selmeczi Bea Papusza (Babácska) című darabja, amely egy kivételes költőnő történetén keresztül beszél a hovatartozásról, az alkotó magányáról, és a hagyomány és szabadság között feszülő ellentétről. A monodráma Gergye Krisztián rendezésében, Danis Lídia szereplésével és a Lengyel Intézettel együttműködve kerül színpadra.
Thomas Mann varázslatos műve, a József és testvérei ugyanakkor a Biblia történetein keresztül vezet az emberi sors legmélyebb rétegeibe: bukás és felemelkedés, hit és hatalom, múlt és önazonosság kérdéseit kutatja. A regény Gáspár Ildikó által készített színpadi adaptációját Fábián Péter rendezi, és a teljes tatabányai társulat, vendégművészek és egyetemi hallgatók közreműködésével kerül színpadra.
Ahogyan idegenként, senkiként érkezik József Egyiptomba, úgy érkezik A Nyugat császára főszereplője is az isten háta mögötti ír faluba – hogy aztán hamarosan őt is hősként ünnepeljék. John Millington Synge elementáris, sötéten mulatságos darabja a tömegpszichózisról rántja le a leplet: kiket és miért emelünk piedesztálra, és hogyan szembesül egy közösség azzal, hogy hagyta magát átverni rajongásának tárgyától, egy tipikus percemberkétől. Az abszurd ír vígjátékot Koltai M. Gábor rendezésében láthatják nézőink.
Az ír faluhoz hasonlóan Csehov orosz kisvárosában sem sűrűn fordulnak meg jelentős emberek, és csekély az esély az értelmes életre. A Három nővér a vágyakozás csendes drámája: az idő múlásáról, a meg nem élt életekről és az örök „majd egyszer” ígéretéről mesél. A darab Kelemen József rendezésében, új fordításban és új értelmezésben kerül színre. Egy színház életében a klasszikusok bemutatása mindig komoly kihívás, ugyanakkor lehetőség is arra, hogy új perspektívából szólaltassuk meg az örök érvényű kérdéseket.
Ez az évad kérdez, a nagy klasszikusok éppúgy, mint a kortárs darabok ősbemutatói – néha fájdalmasan, néha felszabadító humorral. Hősei szeretni akarnak, hinni, újrakezdeni, vagy épp elrejteni az igazságot, akár maguk elől is. Nézve őket újra és újra szembesülünk azzal, hogy minden történet közepén ott áll az ember: esendően, vágyakkal telve, döntések súlya alatt. Ebben az évadban arra hívjuk a nézőket, hogy legyenek részesei ezeknek a történeteknek. Mert a színház akkor válik igazán élővé, amikor nemcsak nézzük, hanem magunkra is ismerünk benne.
A rendezők gondolatai a 2026/2027. évad bemutatóiról
Az új évad egy ősbemutatóval indul. Az Esküszöm, hogy nem szeretlek című romantikus komédiát Crespo Rodrigo állítja színpadra. A készülő előadásról elmondta: „Örülünk, hogy mi mutathatjuk be először ezt a darabot. Szellemes, remek párbeszédek és váratlan, izgalmas helyzetek vannak benne. Mintha egy fordított Bridget Jones-történetet néznénk: itt a karrierista és kontrollmániás női főszereplő életébe a jóval érzelmesebb Bálint, a volt iskolatárs hozza be a káoszt. A férfit éppen elhagyta a legutóbbi szerelme, és a sokadik csalódás után már nem akar szerelmes lenni, nem akar újra csalódni, ezért választaná a szerelemmentes, racionális alapokon nyugvó házasságot. Az egy évet felölelő játékból kiderül, hogy két, ennyire különböző ember tud-e szerelem nélkül együtt élni. Kettejük története mellett a rokonokon, barátokon keresztül a férfi-nő kapcsolat más arcait is megmutatja a darab, például a kisgyerekes, kimerült szülőlétet vagy az időskori, ideálishoz közeli szerelmet. Ez egy igényes bulvárdarab, azonban amellett, hogy szórakoztató, olyan, súlyosabb kérdéseket is feltesz, mint például, hogy mi tart össze egy házasságot? Mai magyar közegben játszódik, ehhez a látványvilágot két fiatal tervező, Lányi Lilla és Lonkai Lilla teremti meg, a jelmeztervező Kárpáti Enikő lesz. A két főszerepet Bakonyi Csilla és Dévai Balázs játssza. A további szerepekben Egri Mártát, Töreky Zsuzsát, Urbán-Szabó Fannit, Dobó Enikőt, Maróti Attilát, Maszlay Istvánt és Csabai Csongort láthatják a nézők.”
Fábián Péter először rendez Tatabányán. A József és testvéreiről elmondta: „Egyszerre érzem ijesztőnek és megtisztelőnek a felkérést, azt pedig kifejezetten bátor lépésnek tartom, hogy egy vidéki népszínház vállalkozik a bemutatóra. Arra törekszem, hogy a nézőnek ne kelljen Thomas Mann-szakértőnek lennie, nem rétegelőadást, hanem egy első hallásra is követhető, monumentális mesét szeretnék színpadra állítani. Ehhez Gáspár Ildikó szövegkönyve mellett az előadás képi világa, és a zene is segítséget nyújt majd. Aki beül a nézőtérre, egy intellektuális kalandra számíthat. Korábban, Hamvas Béla Karneváljának színpadra állításakor már megtapasztaltam, hogy egy, az átlagnál hosszabb előadásból jó esetben olyan közösségi létezés válhat, amelyben elmosódik a színpad és a nézőtér közötti árok, és az a néző, aki a mindennapok körforgásából kiszakadva rászánja az időt és a figyelmet, rá tud csatlakozni erre a hömpölygésre. A húsz színészt felvonultató előadásban a teljes társulat látható lesz, emellett vendégművészeket is hívunk, köztük egyetemistákat Budapestről és Kaposvárról, így különböző generációk találkozhatnak majd a színpadon. Összművészeti produkció készül, melyben a díszletet Kupás Anna, a jelmezeket Zatykó Bori jegyzi.”
A Gyalázatos napjaink című előadást első alkalommal mutatják be Magyarországon. A krimiszerűen felépített, de inkább a pszichothrillerekkel rokonságot mutató darabról a rendező, Guelmino Sándor, az alábbiakat mondta: „A mindennapi indításból fokozatosan egy rémálom bomlik ki, valamennyi szereplő élete gyökerestől felfordul. A darab morális kérdéseket is felvet, például a szeretet viszonylagosságáról. Hogy mit gondoljunk arról, ha valaki a szeretet nevében követ el szörnyűségeket? Hogyan lehet ilyen teherrel létezni? Mi történik, ha a kimondhatatlannak gondolt dolgok kimondódnak? Ha iszonyatos bűnt még iszonyatosabbal torolunk meg? Ha csak bűn árán tudunk megmenteni valakit, akit szeretünk? Azt remélem, a nézőt a darab dramaturgiája arra készteti, hogy a szereplőkkel együtt maga is részt vegyen ebben a drámai rejtvényfejtésben. A kamaraelőadásban a házaspárt Crespo Rodrigo és Bakonyi Csilla játssza, akik a színpadon már sokadszor töltik be ezt a szerepet. A lányukat Erdős Lili, az ő barátját Figeczky Bence alakítja, és az előadásban szerepet kap Csabai Csongor is.”
Kelemen József a készülő Három nővér című előadás kapcsán így fogalmazott:
„Az én értelmezésemben a Három nővér a cselekvésképtelenség drámája. Szereplői tudják, hogy az életük nincs rendben, de semmit sem tesznek a változásért. Versinyin is a 200 év múlva élő utódokat emlegeti, nekik remél jobb jövőt, a jelenben azonban tehetetlen. Ebben a bonyolult szerelmi viszonyokkal terhelt családi drámában van egy krimiszál is: ahogy Natasa lépésről lépésre elfoglalja, valósággal megszállja a család otthonát és életét. Moszkva, ahová a nővérek vágyakoznak, itt nemcsak egy földrajzi értelemben vett város, hanem szimbólum: a vágyak és a feltételezett boldogság helye. A Három nővér olyan dráma, amely sokadik olvasásra vagy nézésre is ad új tapasztalatot, mindig rá lehet csodálkozni egy újabb összefüggésre. Attól is függ, hogy akár a rendezőnek, akár a nézőnek hol szólal meg a legerősebben, hogy éppen hol tart a saját életében, milyen élettapasztalatok birtokában találkozik vele. Igyekszem majd a darab humorát is megmutatni, mert Csehov világa vicces is tud lenni, ha megfelelő szögből nézünk rá. A négy felvonás négy különböző helyszínen játszódik, Horesnyi Balázs díszletével azonban egy olyan teret teremtünk, amely mind a négyet egybe sűríti. A látványvilággal egy majdnem kortárs, 20. századi miliőt szeretnénk megmutatni, ebben Cselényi Nóra jelmezeinek is nagy szerepe lesz. Csehov-szöveggel dolgozni (Morcsányi Géza fordítását használjuk) színésznek és rendezőnek is boldogság. Először rendezek Tatabányán, és várom, hogy ezt az örömet ezzel a társulattal élhessem meg.”
Az abszurd fordulatokban és fekete humorban bővelkedő A Nyugat császára című előadásról Koltai M. Gábor rendező a következőket mondta:
„A Nyugat császára hosszú ideje a titkos kedvenceim közé tartozik, ezért is talált szíven a színház felkérése. Mostanra, azt hiszem, az okát is megfejtettem. (Bár mindenben maradnia kell néhány megfejtetlen titoknak, és a szerelem egyébként is irracionális dolog.) Engem egyszerre csap meg a színház és az élet szaga, amikor a tragikus dolgok komikus színben tűnnek fel, és a viccet áthatja a megrendülés. Felkavaró dolog az egyik pillanatban hősnek, a másikban szánni valónak látni valakit, hol együtt éreznünk vele, hol kinevetnünk. A színpad arra való, hogy többfélét is gondolhassunk ugyanarról az emberről. Mint ahogy a horrort is egy hajszál (se) választja el a bohózattól, a nyomorúságot a költészettől, vagy a realizmust az abszurdtól, mert sokszor maga a valóság is abszurd. Ezt csak az igazán nagy drámaírók tudják (meg az élet). Synge közéjük tartozik. Olyasmiről beszél, hogy mindannyian azzá válunk, aminek látnak bennünket: bajnokká, ha nagy dolgokat látnak belénk, és semmivé, ha semmire se tartanak minket. Császárok és lúzerek vagyunk egyszerre. De nem pszichológusként beszél minderről, hanem nagy színházi költőként: mulatságosan, hátborzongatóan, szenvedéllyel, váratlanul, hatalmas élet- és emberszeretettel. Valamikor az ősidőkben dolgoztam már Tatabányán, négy előadást vittem színre. A jelenlegi társulattal most találkozom először – öröm lesz ezen a csodálatos anyagon együtt dolgozni velük.”
Guelmino Sándor rendező új adaptációt készít William Somerset Maugham Színház című regényéből. Hogy miért, arról így vallott:
„A korábbi feldolgozásokból mindig hiányoltam a regény egy fontos rétegét: hogy az is olvasható benne, amit a főszereplő az adott helyzetről gondol. Sőt, párbeszédeket képzel el előre, majd megtudjuk, hogy ezek a valóságban hogyan játszódtak le. Zöldi Gergely dramaturggal kísérletet teszünk arra, hogy mindezt a színpadon is megmutassuk. Juliát Bakonyi Csilla játssza, érte szinte kiált ez a szerep. Bár a felszínes olvasatban a mű egy középkorú nő szerelméről szól, ebben a szerelemben benne van a megfiatalodás ígérete is, és a fiú rajongásától a színésznő valóban új életre kel. A kérdés az, hogy amikor a fiú már nem rajong érte, mihez kezd ezzel a helyzettel. Ez a szerelmi válság egyben identitásválság is: Julia kiváló színésznő, anya, feleség, de a fia sokszor úgy látja, hogy mindezt csak eljátssza, mert nem tud nem szerepet játszani. Aki a színpadon annyi életet megél, tudja-e, hogy ő valójában kicsoda? A mű egyben tisztelgés a színház előtt, amely Juliának még a nemes bosszúhoz is eszközt jelent. Julia férjét Crespo Rodrigo, szerelmét az egyetemista Szirony Kornél, a fiatal színésznőt pedig a szintén egyetemista Reiner Lilla játssza.„
A Papusza (Babácska) című monodrámát Danis Lídia előadásában láthatják a nézők Tatabányán. A darab rendezője, Gergye Krisztián így fogalmazott:
„A dráma egy felnövéstörténet, amelyben végig követhetjük, hogy lesz Papuszából elismert költő, miközben a sajátjai árulásnak élik meg, hogy kiemelkedik közülük, és a külvilág elé tárja az addig csak általuk ismert dalait, verseit. Kivetik maguk közül – hiába a hírnév, két világ közé, a senkiföldjére szorul. Ő azonban ennek ellenére sem tagadja meg cigány mivoltát. A darab azt is megmutatja, hogy a felemelkedése nőként csak férfiakon keresztül sikerülhetett. Művészi indulását egy ismert lengyel költő, Jerzy Ficowsky segítette, és később is csak más férfiak segítségével léphetett előre. A szöveg nem provokatív, nem játszik önsajnáltatásra és nem is szépeleg. Bepillantást enged Papusza mágikus világába, és költői párbeszédet kezdeményez a közönséggel, arra ösztönöz, hogy mi is kezdjünk valamit a saját előítéleteinkkel. Engem rendezőként mindig is érdekeltek a női sorsok, ez a drámai alapanyag pedig kínálja magát arra, hogy összművészeti megközelítésben, zenével, mozgással, látvánnyal körülvéve vigyük színpadra.”
A 2026/2027. évad gyerekbemutatói
