Euripidész-Fodor Tamás: Elektra / Budaörsi Latinovits Színház
Alföldi Róbert új rendezése megmutatja, hogy mi minden aljasságot bámultunk már végig, mire esetleg nem tűrtük, ami amúgy már hosszú ideje tűrhetetlen volt. A képünkbe vágja, hogy ébredjetek már!
Balsai Móni és Brasch Bence
Alföldi Róbert Elektra-előadásának vége felé, a Brasch Bence játszotta Aigiszthosz király durván a falnak löki a Ladányi Júlia megformálta címszereplőt, felhevülve nekivetkőzik, és otromba durvasággal megerőszakolja. Kínosan hosszan tossza és tossza – ezt bizony nem lehet szebben mondani -, az elvadult nagy testű férfi fölényével és hatalmi gőgjével. Az ellenségévé vált kis nőt iszonyúan porig alázza, és félholttá gyötri. A Budaörsi Latinovits Színház színpadának szélén jobboldalt megjelenik Oresztész, leül és lényegében végig bambulja az egészet. Hosszan mereszti a szemeit és csak ücsörög. Majd a nem éppen izompacsirta fiatal férfiben, akit Böröndi Bence alakít, csak felmegy végre-valahára a pumpa, hirtelen felpattan, váratlan mozdulattal elrántja a letolt alsógatyája miatt azért mégiscsak kiszolgáltatott helyzetben lévő, meglett, kigyúrt királyt. Odavágja a falhoz, ahhoz a részhez, ahol a díszlet egyik fő eleme, egy ajtó áll, amit teljes erőből rácsapkod és csapkod totális felindultságában, ami valószínűtlenül megsokszorozza az erejét. És ez tulajdonképpen hasonlóan vadállatiassá teszi, mint amilyennek Aigiszthoszt láttuk megerőszakolás közben. Ő kiesik az ajtó mögül, moccanatlanul elterül a földön, arca és ruhája dermesztően véres.
Fotók: Borovi Dániel
Drabális jelenet, ami nem ritkaság Alföldi színházában. Stilizáltan ugyan, de igencsak szemléletesen orrunk alá dugja a rögvalót. Megmutatja, hogy mi minden aljasságot bámultunk már végig, mire netán esetleg nem tűrtük, ami amúgy már hosszú ideje tűrhetetlen volt. A képünkbe vágja, hogy ébredjetek már! Spiró György ugyanezt teszi, némiképp szofisztikáltabban a Príma környék című darabjában, aminek több mint öt éve a Pesti Színházban volt az ősbemutatója. Ott, haszonszerzésből, egy öregek otthonának lakóit teszik el módszeres rendszerességgel az intézet dolgozói láb alól, szinte a hozzátartozók szeme láttára, akik farkasvakságban szenvedve, képtelenek észrevenni, ami nyilvánvaló, ahogy ezúttal Oresztész halogatja a cselekvést a lehetetlenségig. És ahogy mi nem cselekedtünk, a Fodor Tamás által a Stúdió K-ban rendezett, méltán legendás Woyzeck-előadás közben, pedig mozoghattunk a térben, tudtuk, hogy késsel a kezében jön a felbőszült Woyzeck, még éppen az útjában is álltunk, de csipetnyi hezitálást követően utat nyitottunk neki, hogy megölhesse azt, akit a legjobban szeret.
Ezúttal nem Euripidész darabját látjuk, hanem Fodor Tamásét, amit több mint harminc éve a nagy görög nyomán írt, jeles szerzőktől vendégszövegeket is felhasználva, és rendezett saját maga, ugyancsak a Stúdió K-val. De az óbudai gázgyár jóval tágasabb terében, retrókörnyezetében, erőteljesen ellenzéki felhangokkal, a hatalom rút természetrajzát kivesézve. Lám, lám, micsoda véletlen, ez a darab most is aktuális!
Jelenet az előadásból
Amikor bemegyünk a nézőtérre, egy hölgy rögtön a bejáratnál olajbogyóval kínál bennünket, mintha üdvözlő falatkát kapnánk valami partin, és a színpadon lévő, puccba-parádéba vágott szereplők is olyan nyájas, kényszeredett mosollyal fogadnak bennünket, mintha valami elegáns fogadásra, az elit estjére érkeztünk volna. A szabad helyfoglalású előadáson, ahol mindenki annyira jó helyet találhat magának, amilyen ügyes, azért a premieren kitesznek foglalt feliratú papírokat néhány székre, jelezve, hogy ne áltassuk magunkat, vannak az egyenlők közt egyenlőbbek. Ez nyilván nem a produkció része, ez a jelen valósága. Fodor az egyetlen, aki a szereplők által neki külön is felkínált kiváltságos helyet az első sorban nem fogadja el, rázza a fejét, és sebtében leül inkább az utolsó sor szélén. Mint életében általában, őrzi a függetlenségét és górcső alá veszi a függőségben eltorzultakat. Meg persze azokat is, akik képesek ellenállni.
Ebben a produkcióban Ladányi Júlia Élektrája az, aki kapásból ellenálló, ha úgy tetszik, ez az ő függősége. Ő is ott van a deszkákon, amikor belépünk, de nem vesz részt a műmosolyhadjáratban. Görcsösen összeszorított szájjal, szúrósan néz. Látványosan dohog magában. Majd rögvest az előadás legelején, ideges mozdulattal ledobja magáról a ruháját, artikulátlan figyelemfelhívó kiáltást hallat, anyaszült meztelenül remegve. A levetkőzéssel párhuzamosan kivetkőzik önmagából. Belepiszkít a látszatidillbe. Egy idegzsába. Azon nyomban egyértelművé teszi, hogy nagy a baj, de azt is, hogy ilyen állapotban nem sok értelmes cselekvésre számíthatunk tőle. Háttérbe is szorítják pillanatokon belül, hiába címszereplő, ebben a verzióban nem főszereplő.
Annak idején, a régestelen régen megboldogult 25. Színházban, a Gyurkó László által írt változatban, a Szerelmem, Elektrában, amikor megérkezett Oresztész, az euforikus állapot volt. Hinni lehetett benne, ha Elektrával egyesítik az erejüket, abból valami jó is, akár érdemi igazságszolgáltatás is kisülhet. Máig rémlik a szövegük, hogy „Elektra Oresztész és Oresztész Elektra”, ezzel ki is mondva a testvéries összefogást.
Klütaimnésztra: Balsai Móni
De a mostani variációban ilyen szeretettel, bizalommal teljes összekapaszkodás már nincs. Érdekkapcsolatok vannak. A király iszonyúan kegyetlen fősmasszerét, Ilyés Róbert például egyáltalán nem ostoba pribékként játssza. Eszes fickó ő inkább, aki valószínűleg elég pontosan tudja mi a lúdbőröztető szituáció, de jó pénzért, pozícióért, eladta a lelkét. A lehető legbrutálisabb tettre is kész, aztán majd, ha fordul a kocka, simán átáll a másik oldalra, mentve az irháját. Az udvari szobrász, akit Spolarics Andrea személyesít meg, ugyanez a típus, csak őrizni próbálja a tisztakezűség látszatát, miközben megrendelésre, az elvárt ideológia szerint „megénekel” bármit. A Bregyán Péter megszemélyesítette Trétosz le is köpi, aztán egy ideig köpködik egymást. Bohoczki Sára az elit jómódban tartott léhűtőjét adja. Balsai Móni Klütaimnésztraként, az urával együtt teljesen elaljasodott királyné. Chován Gábor, a városba érkező idegen, akivel végképp bármi megtörténhet. Nem véletlen, hogy a smasszer a közönség tagjai közül szólítja fel, és pillanatok alatt eltünteti. Megmutatva, hogy különösebb indok nélkül is bárki kivonható a forgalomból, és ne áltassuk magunkat, ez velünk is megtörténhet.
Zöldy Z. Gergely mai ruhákat, és a három oldalról körbeült színpad közepére egy medencét tervezett. Ebben erős slaggal kínozni lehet az áldozatokat, de a víz jelképe annak is, hogyan igyekeznek szépíteni a helyzetet, lemosni a gyalázatot. Alföldi arról beszél, hogy bizonyos ideig ez eredményre vezethet, de aztán majd nincs az a slag, ami lemossa a gyalázatot.
