Azért táncolok, mert a varázsláshoz ez áll legközelebb

|

Esti koktél

„Gyévuska, nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég.”

Czigány Judit és Reider Péter

Bárkivel előfordul, hogy egy úgynevezett se veled, se nélküled kapcsolatban találja magát. Sőt az is megesik, hogy csak akkor vesszük észre, hogy mennyire sokat jelentett nekünk valaki, amikor elveszítjük, és már csak az emlékeinkben él. Ilyenkor mindenkiben őt látjuk, őt keressük, de amikor újra előttünk áll, a büszkeségünk nem engedi, hogy igent mondjunk arra, amire a legjobban vágyunk.

Ezt a szerelmi vívódást, az egymás után vágyakozást, és a megcsalás, az elveszítés traumáját, majd az újra egyesülés örömét dolgozza fel az a produkció, amit Nemes Zsófia koreográfus álmodott meg, a PR-Evolution Dance Company táncosai pedig megvalósították a táncművész koncepcióját.

Az előadást több, nem mindennapi dolog teszi különlegessé. Az első, hogy a táncszínházi darabban két színész is megjelenik, akik játékukkal és énekükkel nyomatékosítják a két főszereplő lelki vívódásait. Czigány Judit és Reider Péter kettőse tökéletes összhangban mutatja meg, hogy milyen az, amikor az értelem és az érzelem harcol bennünk. A zene is igazán különleges, hiszen a leghíresebb magyar és francia sanzonok Mester Dávid, a szemtelenül fiatal zeneszerző gondozásában szólalnak meg.

A harmadik, de mégsem utolsó különlegesség maga a táncosok társulata, ugyanis ők így hatan, a három lány (Vigh Dorottya, Rudisch Boglárka, Sinka Lídia) és a három fiú (Perjési Patrik, Szabó Áron, Gyugos Dominik) még soha nem álltak közösen színpadra. A darab nehézségéről, az összecsiszolódásról és a tánc szeretetéről velük beszélgettünk.

„Akivel együtt táncolok, abban én száz százalékig megbízok. Szerintem a bizalom és a figyelem a két legfontosabb dolog, ha együtt táncolsz valakivel. Már többen mondták, hogy azért szeretnek velem táncolni, mert érzik, hogy figyelek rájuk. Nálam ez az alap, hiszen nem elég valamit technikailag jól csinálni, mindig igyekszem maximálisan segíteni a partneremnek, hogy ő is maximumot tudja kihozni magából. Nekem a legnagyobb feladatot az jelentette, hogy egyszerre két helyen és két szerepben kellett lennem. Napközben Budaörsön voltam, mint koreográfus, este pedig együtt próbáltam a többiekkel, mint táncművész.” – kezdte Perjési Patrik, aki már gyerekként is sejtette, hogy ő a táncban találja meg önmagát.

„Latin táncokkal kezdtem, aztán megismerkedtem a modern kortárs táncokkal, ami egyre közelebb került hozzám, de döntenem kellett, és én az utóbbit választottam. Tudatosult bennem az érzés, hogy nekem a tánc okoz boldogságot. Mindig érzelmekkel táncolok, amikor Juci énekelte az Esti koktél sanzonjait, éreztem, hogy mélyen megérintenek. Iskola mellett a Vígszínház/Pesti Színházban dolgoztam a tánckar részeként, majd iskola után a Kecskemét City Balett táncművésze lettem. Most szabadúszó vagyok. Hiszek abban, hogy soha nem lehetsz elég jó, ezért nincs olyan, hogy egy táncos teljesen kész van, mindig fejleszteni kell magunkat.”

Szabó Áron számára a legnagyobb kihívást az emelések jelentették, és az, hogy nagyon intenzíven és nagyon sokat kellett mozogni az előadás alatt. A táncművész bevallja, hogy a darabban sajnos kevés idő volt az érzelmi világon dolgozni, de bízik benne, hogy a mozdulatok mechanikai kivitelezésénél ő és a társai is képesek voltak valami érdekeset és felejthetetlent nyújtani a nézőknek.

„A színházban mindig az előadás gördülékenysége a közös cél, most nem volt idő arra, hogy a bizalom megteremtésével foglalkozzunk mivel összesen két és fél hét alatt tanultuk meg és gyakoroltunk ki a koreográfiákat. Azonnal bíztunk a másikban. Számomra szinte alapvető a bizalom bárki felé, aki ebből a szakmából jön, bíznom kell abban, hogy szakmailag felkészült annyira, hogy nem lesz katasztrófa egy emelésből.  Ez olyan, mint az autóvezetés, muszáj azt feltételeznem, hogy a környezetem annyira felkészült, mint én, különben nem működne a világ. A bizalom a nulladik lépés, amit az előadás gördülékenységének az érdekében tudunk tenni.”

Rudisch Boglárka és Szabó Áron

Rudisch Boglárka már dolgozott együtt Áronnal és Patrikkal, de mivel a hat táncos eddig együtt még nem állt színpadra, neki új kihívást jelentett az Esti koktél.

„Szerintem az életben és a munkában egyaránt közvetlen és nyitott vagyok, így számomra nem okozott gondot kis idő alatt sok új embert megismerni, és a kellő bizalmi kapcsolatokat kiépíteni. Az előadás alatt két fiúpartnerem volt, akiket egyébként már ismertem. Ők Szabó Áron és Perjési Patrik. Áronnal dolgoztam már együtt a társulat előző projektjében (Szinergia), Patrik pedig az évfolyamtársam a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Nagyon fontos, hogy a színpadon mi, táncművészek is hitelesen és érthetően közvetítsük az előadás mondanivalóját. Én a már megélt érzéseimből szoktam táplálkozni, illetve a mostani előadás során nagyon sokat segített az, ha megfigyeltem Juci (Czigány Judit) vagy Peti (Reider Péter) előadásmódját a dalok alatt, vagy épp az, ha csak koncentráltam a zenére annak a hangulatára, szövegére. Ezek mellett pedig Zsófi (Nemes Zsófia) instrukcióira szoktam figyelni.”

Előadás a Nemzeti Táncszínház TáncParkjában

CÍMKÉK: