Csillagokat teremtett

|

Escargo hajója, Pécs: Mikor Isten csillagokat teremtett

A tanító szándékú színházi produkciók számos kihívással néznek szembe. Úgy kell elgondolkodtatniuk a befogadót, hogy közben szórakoztatóak, közérthetőek maradjanak, ugyanakkor elkerüljék a túlzott didaktikusságot.

Ezt a nem csekély feladatot valósítja meg újra és újra a pécsi székhelyű Escargo hajója társulat kivételes végeredménnyel. Ennek egyik bizonyítéka az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskolával közös előadásuk, a Mikor Isten csillagokat teremtett, melyet május végétől online is megtekinthetünk.

A műben egy család történetét ismerhetjük meg, akik legidősebb fiuk bérmálására készülnek. A legáltalánosabb életképektől, a mély, személyes konfliktusokon át jutunk el a zsidó-keresztény kultúrkör alapjait meghatározó kérdésekig. A felszínen a család összetartásáért hiába küzdő anya és vallásváltoztatásaival őt heccelő fiú viszálya áll a cselekmény középpontjában. E szembenállás hátterében bontakozik ki számos más családi ellentét és probléma. Az anya évekkel korábbi félrelépése miatt kialakult permanens házassági válság, az ebből született – önmagát Jézusnak valló – legkisebb gyerek kitaszítottság érzése, a házaspár lányának titkolt terhessége és a családi viszályokat átszövő katolicizmus menekülőút-jellegének feltárulása. E kaotikus konfliktushalmazt a bibliai párhuzamok és metaforák sora teszi egyre inkább egyetemes érvényűvé, a kultúra és az emberi viselkedésformák mélyére tekintő történetté. Így az előadás nem pusztán a személyes viszonyok és krízisek újragondolására sarkall, hanem metafizikai távlatot is ad e kérdéseknek.

A produkció talán legnagyobb erénye, hogy a tinédzser korosztály számára is befogadható módon képes színre vinni komplex, nehezen artikulálható problémákat. Ehhez elengedhetetlen a huszonéves rendezőpáros (Cseri Hanna, Algharati Amir) és a tizenéves színjátszók produktív együttműködése. Alighanem ennek köszönhető a színmű egyik legemlékezetesebb sajátossága is, a szóviccektől a morbiditásig és blaszfémiáig ívelő nyers, provokatív humora, melyet épp az előadók kora tesz hitelessé. Azt azonban az előadás is sugallja, hogy e fanyar humor csak látványos tünete a mélyben lappangó súlyos problémáknak, amelyeket a család, a társadalom és a kultúra elfojt.

Az elfojtott problémáknak a produkció zenei betétjei nyújtanak nyíltabb megszólalási keretet. A fiatal színészek előadásában hallhatunk például rendkívül szuggesztíven megszólaltatott Ady-verset, vallási énekbe hajló népdalfeldolgozást, illetve a Kaukázus zenekar Teszkó című dalának, a vallás tükrében sajátosan társadalomkritikus átiratát. A hangszerek és a zenei átdolgozások továbbá lehetőséget biztosítanak a folyamatos önreflexióra, a fiktív és valós színtér közti határ elmosására, olykor betekintést nyújtva a darab keletkezését megelőző műhelymunkába is.

A szűk játéktér, valamint a díszletek és jelmezek szinte teljes hiánya, kizárólag a tizenéves színjátszókra hárítja a feladatot, hogy megelevenítsék nemcsak a problémákkal küzdő családot, hanem azt a kulturális, társadalmi hátteret is, amelyben kríziseik gyökereznek. Alakításaik és az előadás rendezése azonban nem pusztán ígéretes, de sajátos körülményeivel együtt, olyan különleges, némiképp családias atmoszférát teremtenek, mely a felvételeken keresztül is magával ragadja a befogadót.

Ha a színházak szempontjából van egyértelműen pozitív hozadéka az elmúlt hónapokban kialakult különleges helyzetnek, akkor az az, hogy ráirányulhat a figyelem az olyan – kissé elfeledett, de kiváló – előadásokra, mint a Mikor Isten csillagokat teremtett.

Játsszák: Vilmos Noémi, Rayburn Vanessa, Bánki Patrik, Bodai Barna, Szalóki Benjámin, Horváth Máté
Rendezte: Cseri Hanna, Algharati Amir; írta a társulat
CÍMKÉK: