Eric-Emmanuel Schmitt: Az ismeretlen / Rózsavölgyi Szalon
Senki nem várta, hogy a darab írója ad választ egy olyan dilemmára, amelyre ez idáig az emberi kultúrtörténetnek még nem igazán sikerült megnyugtatóan pontot tenni. Ám miként az lenni szokott, megelégszünk a kérdésekkel is.
„Kezeljek egyetlen embert, amikor az egész világ bolond??”
Freud: Fodor Tamás Fotók: Éder Vera
A dilemma időszerű. 1938-ban járunk, az idős Freud doktor rendelőjében, Bécsben, ahonnét épp most hurcolták el Anna Freudot, a zsidó származású tudós imádott leányát. A kérdést a világhírű pszichoanalitikus annak a semmiből fölbukkanó, hívatlan látogatónak szegezi neki, akiről akkor még nem sejti, hogy feltételezhetően nem más, mint maga a jóisten.
Különben minden bizonnyal árnyaltabban fogalmaz.
Az alapötlet remek (önmagában is elég lett volna, hogy írója, Eric-Emmanuel Schmitt 1994-ben Molière-díjat kapjon), de valójában többet sejtet, mint amennyit kihoz belőle a másfél órányi szöveg. Mindenesetre pikáns gondolat, hogy az ateista Freudot maga a mindenható, az emberi alakot öltött jóisten győzködi az istenhit létjogosultságáról. Élete talán legtragikusabb pillanatában, azaz egy olyan élethelyzetben, aminek hatására egy meggyőződéses istenhívő is – ahogy mondani szokták – jó eséllyel kitér a hitéből.
Leánya elvesztésének fenyegető réme amúgy is önvizsgálatra kényszerítené a halálos kórral küszködő, aggastyán Freudot, aki vonakodik elhagyni Bécset, hogy a háború elől a náci hatóságok különleges engedélyével Londonba települjön. És ez a bizonyos önvizsgálat, amelyet sem így, sem úgy nem tudna elkerülni, gyaníthatóan a különleges látogató nélkül is felszínre hozná nem létező istenhitének dilemmáját.
Van-e isten ott, ahol…
Ahol az emberek egymás ellenségei lesznek. Ahol mindennapossá válnak az aljasságok. Ahol a világ kifordul magából és olyan rettenetre készülődik, melyet már tényleg csak a jóisten tudna megakadályozni. De nem akadályozza meg. Miért? Erre nem igazán keres magyarázatot a szöveg, amely gyaníthatóan többet árul el írója istenhitéről, mint Sigmund Freudéról. A szerző meglehetősen profánul gondolkodó istenéről, aki unalmában ölt emberi alakot, miután saját bevallása szerint, nem tudja megmenteni a világot az eluralkodó gonosztól. A fura látogató tehát olyan isten, aki nem hisz magában. Más szóval ateista. Egy ateista isten. És ez azt is jelenti egyben, hogy kettejük hitvitájában Freud áll nyerésre. Persze, azt senki nem várta, hogy a darab írója ad választ egy olyan dilemmára, amelyre ez idáig az emberi kultúrtörténetnek még nem igazán sikerült megnyugtatóan pontot tenni.
Ám miként az lenni szokott, megelégszünk a kérdésekkel is.
Fodor Tamás, Sütő András
Akárhogy, a Rózsavölgyi Szalon kultiválja az idősödő Freudot. Ennek a történetnek a „folytatását” négy éve mutatták be ugyanitt Az utolsó óra címmel, Jordán Tamással a főszerepben. Mark St. Germain darabja 1939. szeptemberében játszódik, mikor is Sigmund Freud Londonban már elszántan a halálra készülődik… Most az előzményt látjuk egy másik írótól, más fénytörésben, Fodor Tamás elveihez makacsul ragaszkodó, szerethető Freudjával. Egy évvel korábban vagyunk, az agg pszichoanalitikus még Bécsben, de az őt ért trauma hatására végül menni készül…
A Tamások közül Fodor a kópésabb, még akkor is, ha a kópéságot tekintve Jordánban méltó versenytársra akad. Az ő sorsa a tragikusabb itt, mint a másik Freudé ott. Ő a gyermekét félti, a másik „csak” a saját halálával vívódik.
Fodor Tamás, Sztarenki Dóra, Varga Ádám
Fodor a létezést apróbb mozaikokra bontja, hektikusabban dobálja egymásra a remény, a gőg, a hullámzó kétségbeesés, az evilági bölcselet sziporkázóan csillogó darabjait. Mintha hetvenöt évnyi változatos létének legmélyebb rétegeit kutatná a szikár érzelmekből építkező, szenvedélyesen szélsőséges, nyolcvankét esztendős figurában. Sztarenki Dóra Annája a legtöbbet teszi, amit csak megtehet. Hasonul hozzá. Nem csupán a lénye, a karaktere, de – ha hinni lehet a szemünknek – még a vonásai is. Sütő András isten szerepében tetszelgő titokzatos látogatójával, bár fölkelti az érdeklődését, nem sokat foglalkozik. Anna pragmatikusabb mint maga a jóisten. Császi Ádám rendezésének nagy erénye, hogy Varga Ádám emberi mivoltából kivetkőzött gestapós verőlegényét emberi arccal mutatja és ettől az egész történet sokkal vészjóslóbb, tragikusabb és… maibb.
Fodor a létezést mozaikokra bontja
A Le Visiteur című darabot Az ismeretlen címmel játsszák a Rózsavölgyiben, nyilván mert A látogatót Konrád György már stoppolta. (Fordító: Oláh Krisztina, szövegíró, dramaturg: Ugrai István.) Megkockáztatom, jobb cím, mint a francia eredeti. Az ismeretlen egyszerre vonz és taszít, miközben rendületlenül ott bujkál legmélyebb félelmeinkben.
