Halas Dóra és Nagy Fruzsina performanszai
Unja a színházat? Nézze meg Halas Dóra és Nagy Fruzsina két divatszínházi előadását a Városmajori Szabadtéri Színpadon!
Tabu Kollekció
Az elmúlt évek legizgalmasabb és legeredetibb előadásai láthatók idén nyáron a Városmajorban. Az Ügy augusztus elsején, a Tabu Kollekció augusztus másodikán este nyolc órakor kezdődik, és garantáltan páratlan audiovizuális élményt jelent azok számára, akik jegyet váltottak rá. Mindez pedig a két előadás profi és kreatív alkotógárdájának érdeme.
A két divatszínházi performansz jelmezeit Nagy Fruzsina tervezte, aki hazánk egyik legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott jelmeztervezője. Rendszeresen dolgozott Schilling Árpád, Alföldi Róbert produkcióiban, valamint olyan hazai művészszínházakban, mint a Katona, az Örkény vagy a Radnóti.
A két előadás másik legfőbb alkotója szintén nem egy író vagy rendező, hanem Halas Dóra, a Soharóza kórus karvezetője, az előadók pedig nem színészek, hanem a kórus tagjai. A Soharóza kísérleti énekegyüttes fő ismérve a közösségi zeneszerzés- vagy szerkesztés, amely során a kórustagok nem csak előadóművészként, hanem társalkotóként vesznek részt a projektek létrehozásában. A csapat tagjai mindenre nyitottak, ami a hangok érzékelését, azok megmunkálását különleges oldalról fogja meg, legyen szó speciális hangképzésről, kórusimprovizációról vagy mozgással egybekötött éneklésről, így előadásaik időnként egészen extrém jelleget öltenek.
Az Ügy Fotó: Nagy Gergő
Nincs ez másképp a Tabu Kollekcióban és Az Ügyben sem. Előbbi olyan társadalmi tabukat változtat kifutóra illő ruhakölteményekké, mint a betegség, az emberi test működése vagy a halál. E ruhakompozíciók a szépséget és a rútságot, a tökéletességet és a tökéletlenséget egyszerre jelenítik meg. A hazai színházi szokásrendtől eltérve, melynek legfontosabb eleme többnyire a színpadi szöveg egyeduralma, a Tabu Kollekcióban nincs egybefüggően követhető történetív. Helyette a képek és a hangok hatnak ránk, az előadásban megjelenő zenék Bach korától egészen a hetvenes évekbeli popzenékig terjednek. A hangzásvilág sokszínűségét az elektronikus sound design fogja össze, és változtatja egyetlen nagy zeneművé a sok apró részletet.
„A Tabu kollekció a ’minden művészet’ posztmodern alaptézise szellemében röhögve rugdossa szét a színház (vagy bármilyen műnem) szentélyének falait, két kézzel bemutatva a finomkodásnak, meg annak az innen nézve mindenképpen blőd gondolatnak, hogy létezne olyan dolog a világon, amit nem bír el a színpad” – írta Kovács Bálint az előadásról az Indexen. A 2016-ban bemutatott előadást most, augusztus másodikán a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége láthatja utoljára, ezért is lesz ez különleges alkalom.
Soharóza – Az Ügy Fotó: Juhász István
Provokatív gesztusok, humorérzék és megkomponáltság tekintetében Az Ügy méltó folytatása a Tabu Kollekciónak. „A lakossági ügyintézésről divatbemutatóba oltott népi daljátékot csinálni eleve annyira őrült ötlet, hogy csak nagyot szólhat, vagy nagyot bukhat – Az Ügy című ősbemutatóból, Nagy Fruzsina és Halas Dóra rendezéséből az előbbi verzió lett. Az előadás rátámadt a közönségre, pontosabban – akár a slam poetry vagy a rock zene műfaja – rámutatott a szóban forgó társadalmi problémákra, amiket aztán szórakoztató formában valahogy segített is helyre tenni” – írja Artner Szilvia Sisso a Színház című lapban.
Tabu kollekció Fotó: Juhász István
Franz Kafka óta tudjuk, hogy a bürokrácia útvesztői miként tudják bedarálni az abban eltévedt embereket. Az Ügy ugyanakkor nemcsak a kafkai világra emlékeztet minket, hanem legtestközelibb, életből vett tapasztalatainkat mozgósítja, amikor olyan hétköznapi, az életünket megkeserítő tárgyakból készít jelmezeket, mint a sárga csekkek. A zenei világ alapját ennél az előadásnál népdalok képezik, Kodály Székelyfonójához hasonlóan. A népdalok szövegeit a független színházi szféra egyik legelismertebb fiatal alkotója, Fekete Ádám jegyzi. A kafkai világ, bár hétköznapjaink kilátástalanságát jeleníti meg, egy kicsit sem válik sötétté, sőt, hatalmasakat nevethetünk közben azon, amin máskor néha sírni szoktunk, magunkon, miközben hivatali ügyeinket intézzük.
Forrás: Szabadter.hu
