Reped és szakad

|

Dézsi Fruzsina: Vid napja / TÁP Színház, Stúdió K Színház

Ahol háború van, ott háború van. Reped és szakad az emberben minden. A szomszédunkban negyedik hónapja dúló háború sajnálatosan ismerőssé teszi az előadásban megtapasztalható zsigeri félelmet.

Nyakó Júlia és Nagy-Bakonyi Boglárka         Fotók: Juhász Éva

A testekben és a lelkekben egyaránt ütközetek dúlnak Dézsi Fruzsina a délszláv háború inspirálta színdarabjában. A hét jelenetből álló Vid napja reális szituációkból épül fel. A szkeccsek közbülső ütemei a lényegesek, mert hol enyhén, hol karakteresen érezhető a történetek fordulópontjain a félelem. A rövidre szabottan szaggatott, írásjeleket teljesen nélkülöző sorok traumatizált sorsokról szólnak. Mivel a figurák alkalmazkodtak a mészárszék kínálta feltételekhez, elsősorban a sztorik kafkai szenvtelensége fogja meg az olvasót. Nagy kérdés, hogy van-e még az egyénnek lehetősége visszatérni a többé-kevésbé normális életbe. A szöveg tárgyilagos szűkszavúsága vonzó szabadságot enged a színpadra állító elképzeléseinek.

Nyakó Júlia, Takács Géza, Nagy-Bakonyi Boglárka, Pásztor Dániel, Homonnai Katalin, Sipos György

A TÁP Színház a Stúdió K Színházban látható előadásának rendezője, Varga Bence kanavásznak fogja fel Dézsi szövegét, és hangsúlyozza, hogy a jelenetek önmagukban, egyfelvonásosként is megállják a helyüket. A rendező kíméletlen játékot játszik velünk. Nehezen eldönthető ugyanis, hogy ki az áldozat és ki a hóhér. A szituációk mögé egy-egy műfaj szokatlan perspektívájú verziója helyeződik, így hol engedi érzelmileg közeledni a publikumot az aktuális jelenethez, hol nem.

A Feleség és Szomszéd duójában, a kabarétréfa színpadi eszközei helyezik a nézőtől messzebbre a nemi erőszak témáját. A Sebész és a Műtőssegéd szünet nélküli orvosi beavatkozásai, csonkolásai fekete humorba ágyazódnak. A falusi életképből induló harmadik szituációban mindig más karakter áll közelebb hozzánk, mígnem a csattanó alapjaiban forgatja fel elvárásainkat. A bűnügyi történet eszköztárát működtető hatodik jelenetben egyértelműen az áldozat(ok) szerepébe helyezkedhetünk.

Az esztétikai erőt a színészek a drámai sorsokat meggyőző erővel kibontó kettősei biztosítják.

Sipos György

„A női test mégiscsak / a legterheltebb / háborús terület”, mondja hihetetlen életbölcsességgel a higgadt Anya. Ilyet csakis a nő mond, aki több mindenen keresztülment már, és képes volt, akár több alkalommal is, feltápászkodni a padlóról. Nyakó Júlia az érzéki, tapasztalt nőt adja, akinek nincsenek erkölcsi skrupulusai, ha a családjáról van szó. Még a militarista állam helyi képviselőjével, a Rendőrrel is hajlandó jóban lenni, ha halvány esélyét látja annak, hogy ezzel segíthet a Lányán. Az egész darabot tekintve a legjobban megírt szerep a hatodik jelenetben látható Anyáé, mert a paradoxont súroló, lételméleti gondolatokat a hétköznapisággal, a józan paraszti ésszel kell ötvöznie a színésznőnek. Nyakó alakításának éppen ez az erőssége.

Nagy-Bakonyi Boglárka a remény és mardosó kétség, az Anya és a Férfi (Pásztor Dániel) között egyensúlyozik a Lány szerepében. A fiatal testben idősebb lélek szorong, mert a Lánynak már akad takargatnivalója. A háborús helyzet ellenére a női élet elengedhetetlen része (lenne) a gyerek. Nagy-Bakonyi úgy tud jelen lenni szavak nélkül, hogy ekkor is érezzük, milyen sokat veszíthet. Eleinte csupán kétségbeesetten erőszakos nő, ám idővel mind esendőbb emberré válik a Lány. Az előadást záró vetélése megrendítő pillanat.

Hasonlóan komplex a Kiskatona és a Tábornok duója. Nincs kifejezőbb arc Takács Gézáénál a Vid napjában. A Kiskatona kezdetben különösebb érzelmek nélkül bámul a világba, aztán mindjobban csodálkozik, végül mélységesen döbbent arca a beszédnél kifejezőbben mesél. A háborúban villanásnyi idő alatt kerülhet át az ártatlan a napos oldalról az árnyékosra. Takács a szerepe szerint nem érti önmaga helyzetét. A pacifista Kiskatonának, aki mindössze élni szeretné a mindennapokat, úgy, ahogyan a háború előtt tehette, már az sem világos, hogy miért kapja a Szent Száva Rend aranykeresztjét a hatalom tenyérbemászón hű kiszolgálójától, a Riportertől (Homonnai Katalin). Azt meg főleg nem érti, hogyan kerülhet ő, a kisember hadbíróság elé.

A Tábornok pókerarca az intelligenciájával a környezete felé magasodó emberé. Sipos György magas rangú tisztje sohasem a rendszerhez, a saját eszményeihez hűséges. Ő a mindenek felett álló katona. Ha segíti is a Kiskatonát, jól tudja, hogy akkor lehet esélye a túlélésre, ha összességében könyörtelen. A kiismerhetetlen Sipost felettébb ingatag kétértelműség jellemzi. Nemcsak itt, hanem a harmadik jelenetben is nehéz eldönteni, hogy mennyiben hóhér és mennyiben áldozat az általa alakított Szerb férfi.

Takács Géza, Nagy-Bakonyi Boglárka, Sipos György

Vid napja június 28-án van. Szerbiában a pravoszláv hívők ekkor emlékeznek meg az 1389-ben esett rigómezei csatáról. Ami ennél fontosabb, hogy déli szomszédainknál valamennyi háborús áldozatra ekkor emlékeznek. Egy jól megírt kortárs drámából műfajilag sokszínű, szellemiségét tekintve mégis egységes előadás született a szimpatikusan bátor Ráday utcai intézményben. Ahol háború van, ott háború van. Reped és szakad az emberben minden. A szomszédunkban negyedik hónapja dúló háború sajnálatosan ismerőssé teszi az előadásban megtapasztalható zsigeri félelmet.

CÍMKÉK: