Arcok

David Eldridge: Ünnep / Miskolci Nemzeti Színház

A Miskolci Nemzeti Színház Ünnep című előadását mutatta be a Városmajori Szabadtéri Színpadon. David Eldridge színdarabja a Thomas Vinterberg rendezte, 1998-as Születésnap című film alapján készül.

Fotók: Éder Vera

A nap 19. órája igazi színházi idő. Ilyenkor kezdődnek az előadások a teátrumokban. A darabbeli családi vacsorán valóban megelevenedik a vendégek előtt egy darab. Nem is akármilyen a vér és könnyek áztatta előadás. A família közös múltjának bizonyos részletei mind pontosabban és egyre hihetőbben rajzolódnak ki az ünnepi alkalomra meghívottak előtt.

Simon Zoltán

A hosszabb idő után először hazalátogató Christian évek óta erre az alkalomra várt. Vélhetően nem egyszer átgondolta az ünnepi beszéde következményeit és jól tudta, hogy ennél kedvezőbb alkalom nem lesz. A fiatalember a keresetlen nyugalom álarcában keresi a papírjait az öltönye zsebében az ebédlőasztal mellett ültében. A fiú megadja a választás lehetőségét édesapjának, éppen úgy, ahogyan valamikor az apa engedte a választást neki és Lindának, a fiatalember nemrégen öngyilkosságot elkövetett ikertestvérének. Ezért Christian két különböző színű papírost húz elő a zsebéből.

Christian írja és rendezi az előadásbeli darabot. A főszerepeket önmagára és Helgére, az éppen 60. születésnapját ünneplő édesapjára osztja. Lajos András úgy lehet drámai Christian, hogy színész a személyiség integrálásának különböző állomásait villantja fel. Minden egyes öleléskor Christian kezei előbb görcsösen szorulnak ökölbe, hogy aztán lassanként a tenyerek elfogadón nyíljanak szét a másik a vállán.

Máhr Ági és Gáspár Tibor

Megannyi nekiindulás és megannyi megtorpanás jellemzi Lajos András játékát. Az első beszéd után úgy tűnik, hogy megijed a feladattól, hiszen el akar menekülni az atyai házból. Aztán újra nekiveselkedik a meredélynek. Sokat mondanak a test görbületei és összecsuklásai. A színészi játék szaggatott intenzitása a lefojtott, de minduntalan előtörni készülő indulat és az érzelmek nyílt, leplezetlen megmutatása között pulzál. Mintha a tudat ellenőrzése alól szabadulni vágyó gesztusok a kezdő pontot keresnék a megtisztuláshoz. A szerepformálás két végpontja a vacsoraasztal mellett kihúzott derékkal üléstől és az epilepsziás roham között húzható meg. A rémisztő atyai házban a férfi többször csúszik át fiúba, sőt az olykor nőies mozdulatok a talán a szexuális érdeklődésének irányultságában is bizonytalan személyiségé.

Szabó Máté sodró lendületű rendezésének az ereje az arcokban rejlik. Ritkán látni ennyire beszédes, bár moccanatlan arcokat. Kivételes helyzetben van az a színház, ahol olyan kabinetalakítások láthatók a társulati tagoktól, mint amilyen most Fandl Ferencé. Kimről, a szakácsról eleinte eldönthetetlen, hogy tud-e az ikertestvérek ellen elkövetett nemi erőszakról. Valamelyik sarokban mindig ott áll a tanúságtétel élő szobra. Kim cselekményalakító szerepe tagadhatatlan, hiszen ő győzi meg Christiant arról, hogy végig kell mennie az úton, amelyen már megtette az első lépést.

A miskolci Ünnep alapos természetrajzát adja a családon belüli szexuális abúzusnak, és felvillantja az esélyét a traumából való felgyógyulásnak. A többgyerekes pedofil szülő általában nem zaklatja mindegyik gyerekét, hanem választ közülük. A barátnő, az anya, a feleség, az élettárs általában a társától való félelem miatt nem akar tudni az erőszakról. A rezzenéstelen tekintetű Else azért nyugtalanító jelenség Máhr Ági alakításában, mert úgy tűnik, hogy az asszony mindennek ellenére őszintén ragaszkodik férjéhez.

Gáspár Tibor

Gáspár Tibor Helge, az apa szerepében kezdetben szinte még szimpatikus is tud lenni. A patriarchális család vezetőjeként szólítja fel a másik fiát, a házas Michaelt (Rózsa Krisztián), hogy viselkedjen rendesen, és ne fogdossa Pia (Czvikker Lilla) fenekét. Gáspár arca a színpad magasában elhelyezett kivetítőn látszik. (Videó: Hajdufi Péter.) Christian beszédénél az apai szemöldökök ugyan egy pillanatra meglepve húzódnak össze, de valójában el sem tudja képzelni, hogy bántódása essék. Helge megrendítő pillanata az, amikor a bizonyosságot nyert Michael üti és veri, ám az apa még a földön véresen kúszva is igyekszik őrizni egykori tekintélye romjait.

Az utolsó képben Christian a neki hátat fordító Helgét nézi. Nem magyarázható a megmagyarázhatatlan, de valami visszavonhatatlanul véget ért. Talán Christian új életet kezdhet a kedves Piával. A családi életnek olyan részéről szól a miskolciak feszült hangulatú egyfelvonásosa, amelyről sokan a legszívesebben tudomást sem vennének.

Az írás a szeptember 2-án a Városmajori Színházi Szemlén látott előadás alapján készült.