Születéstől halálig

|

Dan Gordon: Becéző szavak / Szentendrei Teátrum, Orlai Produkciós Iroda

A születéstől a halálig kísérhetjük Emma életét. Érzelmes előadás lett a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös vállalkozásából.

Péter Kata és Hernádi Judit         Fotók: Pénzes Kristóf

Néhány másodperc mindössze, mégis a mozdulatsorban benne foglaltatnak a szülői féltés és félelem nem titkolt fokozatai. A tányéron a gondosan szétválogatott narancsgerezdek, az étkészlet alatt pedig ott Aurora, az anya reménykedő keze. Utoljára a lánya kamaszkorában fordult elő az, hogy kiszolgálja őt az anyja. Aurora most arra vár, hogy mikor nyúl végre a gyümölcsdarabok egyikéért a már felnőtt Emma. Ezért az arcán esdő kifejezéssel, óvatosan nyújtja a tányért. Telnek a feszült másodpercek. Na, azért nem túl sok. Mert Emma oly sűrű, mélyről jövő, áthatolhatatlan fájdalommal a szemében nézi az anyját, hogy az azonnal visszahúzza a kezét és nem is próbálkozik többet a kínálással.

A szülő többet, jobbat akar a gyerekének annál, mint ami éppen az aktuális életszakaszban megadatott az utódjának. Hernádi Judit drámai energiáit a nyughatatlan Aurora szerepében az adja, hogy az egy ide, egy oda elvére épülnek a verbális megnyilvánulásai. Elfogad és előre rukkol, támad és belenyugszik – ez utóbbi csak a látszat. Először önmagát helyezi szituációba. A kezdő mondataival beméri a terepet és azonnal nyitja a verbális hadviselést. Itt még semmi különös nem történik, holott Auróra több mint kockázatos ellenfél. Auróra kommunikációs életveszély. Előbb közli a tényt, mintha elfogadná lánya döntéseit, ilyentájt meghatározhatatlan még az irány. A második mondata kérlelhetetlenül a szurkálódásé, a neheztelésé. A gyerek, a kamasz, a lány, majd a háromgyermekes anya által be nem váltott szülői elvárások felemlegetéséé. A mélyebb hangfekvés a visszacsatolásé, a diadalmas önigazolásé, amely a poénok forrása. Komoly színészi bravúrként a szeretet titkolt hangsúlyai a megfellebbezhetetlennek tűnő csipkelődéseken is átütnek. Hernádi epés megjegyzései előrejeleznek, hiszen derül ugyan a nézőtér, de azért feszültséget keltenek a mondatai. (Fordító: Zöldi Gergely.) Ráadásul olykor igaza van az anyának. Akkor is, ha rossz időben és kellemetlen stílusban mondja is el a véleményét. Mikor lesz elégedett Aurora? Hát nem lesz soha. De megbánja még ő ezt. Mert amikor tényleg eljut a felismerésig, már túl késő.

Hernádi Judit és Gyabronka József

Péter Kata Emma szerepében kénytelen tudomásul venni az anyja kommunikációs csörtéit. Meg sem próbálkozik felülkerekedni. Minek is tenné, úgyis veszítene. A színésznő testének alakulásai, jobban mondva az, ahogyan elhiteti velünk fizikuma drámai, az idő haladtával pedig tragikus változásait, megrendítőek. A gyermekien gondtalantól, a családi gondoktól, a szülésektől nehezülőn át, a pillekönnyűig tart a mind fájdalmasabb út. Az utóbbi már a halál közvetlen előszobája. A kezdéskor a csitri Elvis feliratú, piros pólóban a bokáján ül. Váratlan mozdulatok és az irányváltások jellemzik. Szinte nem ismeri ez az életkor a gravitációt, mert még nem tapasztalta meg az elérhetetlent. Fiatalasszonyként a sorozatos szeretkezésekkor is hasonlóan érez majd Emma. Utóbb a csokis dobozhoz menekülő, hízékony feleség megfontolt higgadtsága jellemzi a mozgását. Emmát anyja ekkor ducinak nevezi. És az is. Akkor még. Jól láthatóan. Később az érzelmileg elhanyagolt, háromgyerekes családanya feszesen és dögösen tartott teste készül megcsalni a férjét. Emma az utolsó jeleneteiben a gyomorráktól megfogyva azt az ülő pozíciót veszi fel, ahol a legtovább bírja a csökönyös kitartással támadó fájdalom nélkül. A komfortérzetét régen vesztett, pillekönnyű test időnyerése ez, amelyben nem marad meg a pépes étel. A környezetével a kapcsolatot feladó, a padlóra tapadó tekintetet, a térben helyet jóformán nem foglaló alakot sokáig nem felejtjük.

Horváth Illés és Péter Kata

Gyabronka József az abgang mestere. Kevesen tudnak úgy távozni a színpadról, ahogyan ő teszi. Legalább annyira izgalmas a színfalak mögött éreztetett, mint amit a játéktéren látunk tőle. A huszonéves lányokat kedvelő Garrett Breedlove, a valamikori űrhajós retteg bármiféle elköteleződéstől. Nem akar felesleges bonyodalmakat, ezért inkább eloson, semmint megy. Mintha eddig ott sem lett volna, pedig előzőleg kitörölhetetlenül otthagyta a névjegyét. Nem néz távozás közben a partnerére, még csak az hiányozna, valósággal felszívódik az óvatos, puha lépteivel. Három verzió lehetséges esetében a színpadon túli cselekedetek közül. Inni fog, sok évvel fiatalabb csajokkal megy randizni vagy az átlumpolt éjszaka után a hűs medence vízébe veti magát. Svindlerségén átüt azonban a korosodó playboy mély embersége.

Hernádi Judit és Péter Kata

A születéstől a halálig kísérhetjük Emma életét. Érzelmes előadás lett a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös vállalkozásából. Kocsis Gergely rendezése azzal kerüli el a giccset, hogy nem ríkatni akar. A tárgyilagos rendező trükkjeként a néző hol az anya, hol a lány pozíciójába kerül. Dan Gordon Becéző szavak című darabjára, amely Larry McMurtry regényéből és James L. Brooks filmrendező forgatókönyve alapján készült, vélhetően hosszú sikerszéria vár ősztől a Belvárosi Színházban.

CÍMKÉK: