Utánam a vízözön

|

Csini Baba Táncdal Fesztivál

Beck Zoli gitár nélkül, Németh Juci vagány, Sena elragadó, Péterfy Bori nemcsak a dalokkal, hanem a színészekkel is együtt él a színpadon

Amennyire vészjósló, vihart ígérő az égbolt a Budapest Park felett, annyira színes a pöttyös, pörgős szoknyák miatt a színpad előtti nagy tér. Az időjárásra nem emlékszem, a hangulatra, a színességre és az önfeledtségre annál inkább a tavalyi Csinibaba Táncdalfesztiválról. Vajdai Vilmos koncertszínház jellegű performansza a Katona József Színház alapításának 40. évfordulója alkalmából készült a főváros egyik legnagyobb szórakozóhelyének  nagyszínpadán. És bár az előző évben készült werkanyagokban és interjúkban „egyszeri és megismételhetetlen közös műsorként” hivatkoznak az előadásra, május 23-án mégis újra összeállt a jó torkú színházi társulat a kortárs zenei szcéna képviselőivel és a Csinibaba-korszak slágerei iránti szeretettel.

Gedeon Bácsi a nők bálványa
Magányosan buszozik ki Kőbányára

Megépített, lépcsős tribün és a Meggyes Ádám karnagy vezette NART Orchestra Big Band várja a (meglepően) rengeteg féle korosztályból érkező közönséget. A konferansziék már az első pillanatban megadják a Vajdai-féle rendezéseknél megszokott szürreális hangulatot. Kocsis Gergely öltönyben, Thuróczy Szabolcs csinos, női estélyiben nyitja meg a fesztivált. A jelent és a múltat összekötő gesztus, hogy Kocsis és Thuróczy az egykori esemény műsorvezetőinek szinkronjaira tátogják szövegüket. Ismeretterjesztés a fiataloknak, nosztalgia az idősebb generáció számára. Ebből a képből indul el a felszabadult, hangtechnikailag és látványilag is profin kivitelezett fesztivál.

A Csinibaba film slágereiből felépülő műsor a hatvanas-hetvenes évek korszakalkotó dalaival egészül ki. Keressük Ádámot; éltetjük Gedeon bácsit, a nők bálványát; Seherezádéval elmerülünk a keleti világban; siránkozunk a kései bánaton és az utánunk jövő vízözönön. Kicsit szomorkás a hangulatunk máma, úgyhogy Angelina után kiáltunk és ordítunk a boldogságtól; almát is eszünk; táskarádiózunk és zárószámként kérjük az Urat, hogy adja az esőt.

Nem minden színész talál el minden hangot, nem mindenkinek van kiemelkedő hangszíne, de az a hév és szeretet, amivel már másodjára állítják színpadra a produkciót, annyira erős és szeretetteljes, hogy a szakértő zenei fül is megengedővé válik az esetenkénti intonációs hibákat hallva. Vajdai a nosztalgiát a háttérben vetített, kissé abszurd animációkkal valamint performanszos elemekkel teszi teljessé. Például a rendező-színész mexikói öltözékben egy hatalmas, gumiból készült csikkel vonul át a színpadon a Mariguana cha cha cha című szám során.

Fotók: Nagy Marci, Rosta Márk

Az előadás jelmezei nem csupán hangulatfestők, hanem megidézik a teljes korszakot. Giliga Ilka stylist munkái design szempontjából a mára is kikacsintanak.  Merész és visszafogottabb darabok, harsányak és elegánsak, nagyon retrók és modernebb fazonok egyaránt feltűnnek a lépcsős díszleten.

A koncert közepe táján még a tavaly szintén színpadra lépő, a közelmúltban 90. életévét betöltő Szinetár Miklós újfent megosztja gondolatait a közönséggel a színházról, a korszakról, a világról. Hogy pontosan mit, azt sajnos a hátsóbb sorokban állók nehezen hallják, Szinetár inkább az első sorokban állókat tudja elérni. Vajon a mikrofon vagy az énekmentes beszéd iránti emberi figyelmetlenség állhat a háttérben…?

A társulat mostani és egykori tagjainak színpadi dinamikáját és a fesztivál hangulatát nagyban erősítik a zenészek. A Katona és a meghívott színművészek jelenlétét és énektudását dicséri, hogy alig érződik bármiféle különbség köztük és a magyar kortárs zene jeles képviselői között a közösen előadott duettekben, hármasokban vagy tuttikban. És mintha a profi énekesek is másfajta szellemiségben léteznének a színpadon. Lábas Viki a szokásosnál is felszabadultabb, Beck Zoli gitár nélkül is energikus, Németh Juci vagány, Sena elragadó, Péterfy Bori pedig nemcsak a dalokkal, hanem a színészekkel is együtt él a színpadon.

Fotók: Nagy Marci, Rosta Márk

Ez utóbbi a Pálmai Annával előadott kezdőszámukon, a Késő bánaton érződik leginkább. Vitáris Iván pedig elementáris a hatvanas-hetvenes évek stílusában is. Az idei produkció újdonságai közé tartozik Csákányi Eszter – a Lady Karnevált énekelve Csákányi számomra új jelentést ad a dalnak -, valamint Beton.Hofi és Sissi fellépése is. Utóbbi kettő némely klasszikust rap betétekkel egészít ki, amik a dalok örökzöld minőségét és a műfajok bátor keverésének igényét és érvényességét bizonyítják. Az ő közreműködésük teszik igazán kortalanná és mindenkihez szólóvá a Csinibaba Táncdalfesztivált.

Bár szinte ordítva kérjük az Urat, szerencsére az eső elkerüli a Budapest Parkot, az ég kitisztul, a közönség pedig annyira feldobottan, lelkesen, zenével és színházzal telve zúdul ki az utcára, hogy úgy tűnhet, a boldogságtól ordítani tudna, ha nem lenne ma egy kicsit rekedt.

CÍMKÉK: