Cserna-Szabó András: Sömmi. / K2 Színház – Jurányi Ház
Lázadás a fennálló rend ellen, véres bosszú a valamikor elszenvedett sérelmek miatt – Hegymegi Máté rendezése a westernek világára épül.
Horváth Szabolcs, Piti Emőke Fotók: Toldy Miklós
Cserna-Szabó András Sömmi. címmel írt regényében a nagy kedvvel mesélt szerelmi együttlétek után a tejfelesszájú, remegő térdű fehérnépek könyörögnek az újrázásért Veszelka Imrének. Ám semmi sem elég a dévaj vászoncselédeknek, ha az esendő testükről van szó. A betyár azonban nemcsak a csárdák asszonyainak és menyecskéinek szeméremdombját és más testrészeit kutatja szívesen, hanem elmeséli gazdájának, a haramiavezér Rózsa Sándornak az élettörténetét is.
De a Sömmi. nemcsak az előbbiek miatt szerethető nagyon. A regény magabiztosan épít jellegzetesen kígyózó, hosszú mondatokból teljes világot, miközben az erőszakot, az önmagáért való kegyetlenséget oly költői részletességgel és fájdalmas szépséggel tárgyalja, amely a kortárs magyar irodalomban egyedülálló.
A K2 Színház a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban látható, a regényből készült előadásában gémeskútra emlékeztető vasalkotmány körül játszódik a cselekmény. Ám a magyar tanyavilág jól ismert, Fekete Anna által színpadra tervezett szimbóluma végig elsősorban az atmoszférateremtés eszköze marad, és nem mutat túl saját magán.
A színpadi változatban Rózsa Sándor (Horváth Szabolcs) lelkéért küzd az Ördög és az Isten (Erdélyi Adrienn).
Lázadás a fennálló rend ellen, ellentmondásos viszony a perifériára szorultak és a törvény emberei között, véres bosszú a valamikor elszenvedett sérelmek miatt – Hegymegi Máté rendezése jobbára a westernek világára épül. A Talpuk alatt fütyül a szél című film Szomjas Györgytől éppúgy megidéződik, ahogy Sergio Leone Volt egyszer egy vadnyugat című opusa is. Furcsa, hogy amíg az előbbiek elsősorban a nonverbális akciókkal mondanak sokat, addig Hegymeginél a szöveg ezúttal fontosabb.
Ezért biztosan nem véletlen, hogy éppen ez, a színészek lüktetően drámai történetmondása a Sömmi. legerősebb oldala. Bereczki Csilla és Gábor Sára dramaturgok jó érzékkel több helyen is meghagyták az alapszöveg több bekezdésnyire nyúlt mondatindáit, amelyek így a színészektől nagy koncentrációt és ritmusérzéket követelnek. Érzelmileg bele kell állni a szerepbe, de el is kell tartaniuk maguktól azt. Különösen a lendületes Domokos Zsolt beszéli kiemelkedően ezt a nyelvet a történetmesélő Veszelka Imre szerepében, mert mindig pontosan kacsint ki a szerepből, így alapozva meg alakítása humorát, és azt a hű barátot, akire Rózsa Sándornak bármilyen körülmények között számítania lehet.
A másik nagyszerű teljesítmény Piti Emőkéé. Színészi jelenlétének az első pillanattól az utolsóig misztikus súlya van. Macskásan puha léptekkel, bűnre kísértő, kiismerhetetlen arccal adja a mindig mindenhol jelenlévő Ördögöt. Ha a helyzet úgy kívánja, filigrán termete ellenére, simán kapja ölbe a másikat, máskor csábító szirénként csókolja puhán szájon a következő kiszemelt áldozatot.
Andrikó halász megjegyzi a regény vége felé, hogy az élet értelme egyetlen szóban összefoglalható: sömmi. Talán igaza is van. Az azonban biztos, hogy olvasva egyértelműen nagyobb élmény a Sömmi, mint a színpadon. Vélhetően ebben Hegymegi Máté a ludas. A rendező ugyanis sem a színpadi képeket, sem a mozgásokat nem tudta az elhangzó szöveggel egyenlő értékűvé tenni. Pláne nem nőnek a mozgássorok a dialógusok fölé. Ez utóbbi különösen a kegyetlenség, és a szexualitás ábrázolásánál hiányzik nagyon.
