Fordul a kocka

|

Csehov: Sirály – Szolnoki Szigligeti Színház

A Városmajori Színházi Szemle versenydarabjaként látott Csehov-előadás hajszálpontosan kidolgozott és élvezetesen vibráló mikroszituációkat működtet.

Fotók: Schmidt Alfréd

Mindenki máshogyan nézi és különbözőképpen is reagál Trepljov saját darabjából készült előadására. A neves színésznő, Arkagyina képtelen nyugton maradni, sőt néhol kommentálja fia rendezését. Az egészből nem sokat értő Medvegyenkó tanító (Harna Péter) rendületlenül rágcsálja a chipset. Mása (Molnár Nikolett) a világ minden kincséért le nem venné a szemét bálványáról, az egyik szerepet is alakító Trepljovról. Trigorin próbál a nézők és a színészek közötti távolságot csökkenteni kívánó darabra figyelni, de mohó tekintete minduntalan a másik szerepet játszó Nyinán állapodik meg. Szorin (Karczag Ferenc) őszintén szorít unokaöcsének, Trepljovnak. Polina Andrejevna kételyek nélkül élvezi a látottakat. Dorn doktor (Molnár László) szakértő szemmel figyel, később ő az, aki jószándékúan elemzi a debütáló szerző formabontónak szánt színdarabját.

Székely Kriszta rendezésének középpontjába tehát Trepljov drámája kerül. A Szolnoki Szigligeti Színházban a „darab a darabban” mutatja a karakterek közötti majdani kapcsolódási pontokat és az esetleges konfliktusokat. Két (művész)generáció összeütközéseként mesélődik Csehov Sirálya. Az idősebbeknek, a beérkezett generáció tagjainak nem vezet tovább a művészi útja, hiszen amit lehetett, azt már elérték. A fiatalabbak hiába dörömbölnek a gondosan zárt kapukon, nem engedtetnek be. Kérdés, hogy átléphetik-e valaha azt a bizonyos küszöböt. Székelynek a klasszikusok azért állnak jól, mert a drámák ismert karaktereihez ezúttal is számos, a legtöbb rendezőnél több a játékbeli ötlete, de ez nem jelenti a cselekmény radikális átformálását. Inkább elvezeti a színészt az előadás alapjaként szolgáló drámaszöveg addig felfedezetlen dimenziójáig. A színész annyit valósít meg a rendezői elgondolásokból. amennyit az ereje és a tehetsége enged. Jelen esetben Radó Denise Arkagyinája túlzottan bízik a külsőségekben. Kifejezők és persze poénosak Radó játékai a nehézkes mozgással, így a valódi koránál fiatalabbnak látszani kívánó nő megjelenik az alakításban. Ám a színésznő, aki egy pillanatig sem tűri, hogy önmagán kívül más a középpontba kerüljön, nem kap elég hangsúlyt. Hasonlóan elnagyolt a kapcsolata Polina Andrejevnának (Gombos Judit) és férjének, Samrajevnek (Mészáros István). Így kevésbé érthető és humorosabb is a kelleténél az asszony heves vonzódása Dorn doktorhoz. Feltűnő viszont, hogy mennyire érzékenyek a belső drámákra a fiatal főszereplők.

Bíró Panna Dominika és Csákvári Krisztián játéka végig harmonizál, azonban különösen igaz ez a zárlatig vezető búcsúra. A duó tagjai rendkívül pontosan játszanak el és tesznek láthatóvá a publikum számára belső folyamatokat. Két ellentétes irányultságot mutat a két főszereplő. Az elválás kezdetén Trepljov (először az előadásban!) rendezett külsejű, kiegyensúlyozott fiatalember, akinek talán megvalósulhatnak az írói álmai. Nyina ezzel szemben ázott verébként érkezik a búcsújelenetbe. Leszámolt már magában mindennel. A mélységesen kimerült lány ereje legvégén jár. Ez az az állapot, amikor nem elégséges, ha az ember alszik egy nagyot. Szerelme elhagyta a lányt, gyermeke meghalt, a vágyott színészi pálya jóval rögösebb, mint azt előzőleg gondolta. A jelenetben azonban fordul a kocka. Nyina akár a „keljfeljancsi”, hiába küldik a padlóra, előbb vagy utóbb újra állni fog. Bíró meggyőzően játssza, hogy a nem sokkal azelőtt még szétesett lány (Trepljov feltétel nélkül hódoló szavaitól) újra erőre kap, és csak azért sem adja fel. A színésznő nem hagy kétséget afelől, hogy Nyina mindent elkövet, hogy ezentúl színészi pályája lehetőleg a helyes irányba haladjon tovább. Csákvári játékát megkapón fiatalos hév jellemzi. Nyinával ellentétben nála eljön a pont, amikor már nem tudja összerakosgatni a darabkáira esett önmagát. Vélhetően telitalálat, amit Trigorin állít, miszerint a környezetfestés az írásainak az erős oldala, de az alakjai nem valóságosak. A végső szituációban az eleinte nyugodt Trepljov később inkább önmagának, nem Nyinának beszél. Fokozatosan tudatosodik benne, hogy Nyina soha nem lesz többet az övé. Próbálja tartani magát, de mindinkább elhatalmasodik testén az idegösszeomlás jeleként az enyhe remegés. Vélhetően nem lenne öngyilkos a fiatalember, ha nem találkozna újra a lánnyal. Ezzel még fájóbb a zárlat, hiszen az energiavámpír Nyina újult erővel veti magát az életbe.

Mindenki úgy ír, ahogy akar és ahogy tud, mondja Esterházy Pétertől kölcsönzött idézettel. Hajduk Károly formátumos Trigorin író szerepében. Trigorin mindig rázós szerep, mert a többször az alkotás nehézségeiről mesélő karakter könnyen átcsúszhat művészies nyavalygásba. Hajduk játéka ezt úgy kerüli el, hogy az irodalom rabszolgáját csinálja az íróból. Meg sem próbálja titkolni az esendőségét. Elhisszük neki, hogy fiatalon nem volt ideje élni, most pedig nincs meg az akarata a változtatáshoz, de Nyina őrülten vonzó számára. Trigorin első mondata általában nem tűri az ellentmondást, itt még valósággal kapaszkodik a saját indulatába, hogy aztán elcsendesedve, érvekkel próbáljon hatni partnerére. Az alapjaiban roppant önző férfi úgy manipulál, hogy a másik ezt észre sem veszi.

Egy Sirály színrevitel esetében központi kérdés, hogy az emlegetett tó megjelenik-e. A Szolnoki Szigligeti Színház hangulatos produkciójában mindössze a víz csobbanásait halljuk, ahogyan más természetbeli zörejeket is. Tihanyi Ildi látványtervező színpada különösen akkor funkcionális, amikor a rendezés párhuzamosan zajló, néma jelenetekből építkezik. A Városmajori Színházi Szemle versenydarabjaként látott Csehov-előadás hajszálpontosan kidolgozott és élvezetesen vibráló mikroszituációkat is működtet. Jól érzékelhetően új szellemiségű, mert a jelenbe erősebben kapaszkodó, élesen fogalmazó színház körvonalazódik Barabás Botond és Csiszár Imre vezetésével Szolnokon. Nem mentes a zökkenőktől a Sirály, ám a végeredmény így is meggyőző, hiszen két színészgeneráció összefogásával jött létre figyelemre méltó előadás, amely kiindulópontja lehet az ezután következőknek.

CÍMKÉK: