Csehov: Sirály – Gózon Gyula Kamaraszínház
Csehov Sirálya hitvallások kibogozhatatlan csomója. A valójában eldönthetetlen műfajú színdarab a csalóka életről, a viszonzatlan szerelmekről, a művészetről és mindenekelőtt a színházról szóló vallomásokból áll. Arról a színházról, amely rengeteget követel a vonzásában élőktől, ráadásul alig ad vissza valamit, mégis lehetetlen szabadulni a varázsa alól.
A Gózon Gyula Kamaraszínház Sirályának élőképében, miközben a nézők a helyüket keresgélik, a színészek az általuk játszott karakter jellemző mondatát ismételgetik. Ennek a mondatnak jelentése adja azt, ahova majd eljutnak a karakterek. A játszók nem néznek egymásra, hanem pózba meredve, felénk fordulva fogadnak minket. Hajdú László rendezésére a felütés stílusa jellemző a továbbiakban is. A kettősökben rejlik a konfliktus lehetősége, míg a drámai fordulópontok közötti jelenetek életképek.
A hosszan megtartott, máskor a fokozatosan csökkentett távolság drámaisága sokatmondóan illeszkedik a színpadi cselekménybe. Trepljov (Szurcsik Ádám) sikertelen öngyilkossága után Arkagyina a fiától messze állva próbálja annak homlokán cserélni a kötést. Meg sem próbál közeledni a másikhoz, látszik, hogy soha nem volt közeli, szeretettel teli a kapcsolatuk.
Az olykor operai ihletésű cselekményvezetésben a gesztus a szóval kiegészülve vezet embertől emberig. A legszebb példa erre Arkagyina (Nagyváradi Erzsébet) és Trigorin szakítási kísérlete. A színésznő és az író messzire állnak egymástól. Az intimitás halvány jele sem fedezhető fel a jelenet elején. Nagyváradi Arkagyinája inkább tűnik vidéki nemesasszonynak, semmint ünnepelt színésznőnek – eddig a mozzanatig. Tétlenül jön-megy az asszony, tereferél ezzel-azzal, ám itt olyan mélyen átélve adja az önérzetében súlyosan megbántott nőt, hogy világossá válik: Arkagyina nem akármilyen színésznő. A nő ugyanis lassanként közeledni próbál. A becserkészés nagyvonalú és elegáns kézmozdulattal indul, a távolság csökken a pár tagjai között, végül a jelenet forró öleléssel zárul. Ezután történhet bármi, Arkagyina biztos a győzelmében, és ez utóbbit nem is alaptalanul teszi.
Nagyváradi Erzsébet, Kálid Artúr Fotók: Frecska Sándor
Kálid Artúr Trigorin alakítójaként nem annyira az írót hangsúlyozza, hiába is a kezében az elmaradhatatlan jegyzetfüzet. Trigorin nyugodt, az életét racionálisan tervező Férfi, aki élvezi a befutottak anyagi és társadalmi sikereit. Nem csapodár, csak gyenge, akit kíméletlenül arcul csap a szerelem. Trigorin jól tudja, hogy férfiként a születésétől a haláláig a nők kezében van. Ezért akarni már régen nem akar semmit, inkább sodortatja magát a váratlanul duzzadó, gátakat elsöprő árral, ám a méretes hullámverés Nyinát is magával sodorja. Kálid szép pillanataiban őszinte hévvel igyekszik meggyőzni kedvesét, hogy végre engedje őt, Trigorint az útjára.
Hermányi Mariann, Szurcsik Ádám
A szélsőséges érzelmeket a zenedráma eszköztárára bízó előadással néhány szereplő rosszabbul jár. Hermányi Mariann Nyina szerepében többet ígér naiv, a világot jelentő deszkákra vágyó lányként, mint amit később a saját tehetségében kételkedő, gyerekét elvesztő (színész)nőként adni tud. Hasonlóan kifejtetlen marad, mert a drámai ütközéseket nem kellően érzékelteti Mása (Haik Viktória) és Medvegyenko (Herczeg Tamás) kettőse. Az előbbi verbalitásra épülő játéka nem mutatja a lány növekvő boldogtalanságát, míg az utóbbi a csetlő-botló, monomániás kisember burleszkjét hangsúlyozza, így nem árnyalódik kellően a duó elvetélt kapcsolata.
A felújítás alatt álló épülete miatt jelenleg a 6színben játszó Gózon Gyula Kamaraszínház előadása legerősebben a szerelemről szól. Hajdú stilizált játékstílust működtető rendezése hol közel engedi a cselekményhez a publikumot, hol távolabb tartja tőle. Nem köti le egyenletesen a Sirály a figyelmünket, de a szép színészi pillanatokkal sem marad adósunk a produkció.
