Hatalmas romlás

|

Csehov: Apátlanul – Platonov / Kecskeméti Katona József Színház

Lenyűgöző előadás csaknem minden részletében.

Fotók: Walter Péter

Csehov cím nélküli darabjának előadásaival kapcsolatban általában az első kritikusi kérdés az szokott lenni, hogy miért pont ezt veszi elő a színház, a rendező. Hiszen csaknem minden motívuma megvan kidolgozattabban, erősebben, elevenebben a szerző érettebb műveiben. Pedig talán éppen ez a vonzó benne. Méghozzá minél posztabb a modernség, annál inkább. A vázlatszerűség, a kidolgozatlanság, a zsúfoltság. Saját rendet, pontosabban rendetlenséget lehet tenni benne. A Platonovot nem kell darabokra törni, nem kell ízeire szedni ahhoz, hogy újra össze kelljen rakni. De nem is feltétlen kell összerakni, ha a korszellemhez illő színházat akarunk csinálni, illetve látni. Ami ma már föl sem tűnik. Hiszen csaknem kötelező formává lett a formátlanság. Éppen a szétfolyó rendetlenségtől lesz poszt a modern.

Régi vágású dramaturgia szerint akár azt is fölróhatnánk a szerzőnek, hogy elfelejti indokolni, mit esznek a nők, de még a férfiak is Platonovon, a részeges, züllött, világfájdalmas, állítólagos tehetségét rég szétkoptatott néptanítón, akinek egykori fényéből legföljebb kötekedő természete maradt meg. Sőt, még a kézenfekvő magyarázattal, mi szerint ő az egyetlen épkézláb, aránylag fiatal férfi az egész járásban, sem foglalkozik igazán. Evidenciaként vagy axiómaként kell elfogadnunk, hogy ő az egyetlen embernyi ember közel s távol. E hit nélkül paródiának látnánk az egyész történetet, csak ahhoz túlságosan hosszú, túl sok benne a részlet, túl sok a szereplő, túl bonyolult a cselekmény.

Kocsis Pál, Märcz Fruzsina

Szász János már azzal elveti ezt a karikírozó, elviccelő lehetőséget, hogy Kocsis Pált választja címszereplőnek. Kocsis Pál robusztus színész, és korántsem csak testi értelemben. Szellemi és érzelmi formátuma is jelentékeny. El tudná hitetni, hogy valamiféle hatalmas szellem és jellem romjait jeleníti meg. De inkább csak a krakélerségben és az önsajnálatban nagy. Remekül szenved. Bár így is indokoltnak érezhetjük, hogy körülötte forog a vidéki értelmiségi világ. Nem kétséges, romlása is hatalmas és főképp színes, érdekes, magára vonja a figyelmet. Körülötte is jól megfestett jellemek nyüzsögnek az előadásban.

Mindenekelőtt Bognár Gyöngyvér, tábornok özvegye, a társaság központja, csak éppen annyira komoly, sőt bölcs asszony, hogy el sem hisszük neki beleszerelmesedését a szétfoszlott személyiségű tanítóba, bár azt sem nagyon, hogy keze alatt elveszett a birtok. Nagy Viktor rokonszenves túlbuzgalommal jellemzi a falusi körorvos, a barát, az ivócimbora szerepét, nehéz volna benne Asztrov vagy Dorn elődjét fölfedezni, de talán nem is kellene. Itt a helyén a van. Jó választás Platonov cinizmusa áldozatainak szerepére Hajdú Melinda és Dobó Enikő, az ostobának tartott feleség és a tudományoskodó rajongó, a férfiúi piszokság átlátására képtelen női naivitás két változata.

Bognár Gyöngyvér, Kocsis Pál

Szofja szerepében Märcz Fruzsina olyan rikítóan elegáns sárga csipkében tündököl, hogy azon az értelmi képességek éppoly nehezen törnek át, mint az igazi érzelmek, így az asszony szelleme titokban marad, lelki élete meg inkább felszínes szenvelgésnek látszik. Zayzon Zsolt annyira anyuka elkényeztetett kisfiaként viselkedik, hogy akár édes gyermeke is lehetne az özvegy tábornoknénak. Hegedűs Zoltán feltűnés nélkül viseli Glagoljev mérhetetlen gazdagságát, annál rikítóbban mutatja meg Orth Péter elkényeztett fia ordenáré viselkedését, Körtélyessy Zsolt merev öntudattal adja a zsidó kereskedőt, Aradi Imre kérkedik fia gőgjével – két jól egymás mellé komponált családi kettős. Fazakas Géza komoly lelki életű, magába mélyedő rablógyilkosként utal arra a mélyebb társadalmi közegre, amely körülveszi a birtokos nemesi, értelmiségi társaságot.

Kocsis Pál, Hajdú Melinda

Gyarmati Dóra találékonyan, számtalan ötlettel teremti meg a kecskeméti Ruszt József Stúdióban az előadás látványvilágát. Műfű, iskolapadok, apró harmónium, szakrális utalásnak tetsző gyertyák, sín és kézi hajtány jelzik az egyes jelenetek helyszínét vagy éppen lelkiségét. Jól kihasználja a terem adottságait, függönyök elhúzásával hatásosan nyitja meg a teret az utca fáira, Platonov felesége egy magas erkélyen, mintegy morális magaslaton él, onnan aggódik férjéért, de alighanem az egész elistentelenedett világért, amely sehogyan sem fér bele jámbor fejébe.

Kocsis Pál, Zayzon Zsolt, Bognár Gyöngyvér

Lenyűgöző előadás csaknem minden részletében. Az alapos rendezői munka mellől talán csak az erős rendezői gondolat hiányzik.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: