Fred Ebb-Bob Fosse-John Kander: Chicago / Kamra
Szeretem, ha füstöl a talpam alatt a föld, mondja a Karma Klub Konferansziéja az előtérben.
jelenet az előadásból fotó: Wertán Botond
A lokál élőzenével és nem mindennapi fényorgiával várja a közélet stílusánál őszintébb hangvételt remélő vendégeit. A meredek lépcsőkön lefelé haladtunkban már benne vagyunk az előadás világában. Műanyagfüggöny csíkjai, füst és buja félsötét fogadja a nézőt, no meg a sok helyütt feltűnő Konferanszié. A szünet végén a fiatalember kezében az oly sokszor használatos füstgéppel, nyeglén veti oda a büféhez vezető sorban állóknak, hogy igyanak csak, amíg még megtehetik. A Konferanszié kalauzol végig bennünket a büntetőjogi peren, amelynek végén egy ártatlant akasztanak fel.
Pásztor Dániel nemcsak a színpadi események rendhagyó mesélője. Oly természetességgel vált a féltucat szerepe között, ahogyan a kígyó vedli a bőrét növekedésekor. A szélhámos Fred gyilkosság áldozata lesz. A kelletlen Bírónő a legszívesebben máshol lenne, nem a kényelmetlen és a számára érdektelen tárgyalóteremben. Míg a rövid bőrnadrágos, necc harisnyás (ruhák: Pattantyus Dóra) Konferanszié Doktorként csupa segítőkészség és odaadás.
Fred Ebb, Bob Fosse és John Kander Chicago című, először fél évszázaddal ezelőtt bemutatott musicaljét a Katona József Színház új igazgatója, Székely Kriszta állította színpadra Závada Péter fordításában a Kamrában.
jelenet az előadásból
Székely gondolatgazdag rendezése egyrészt a generációváltást megélő Katona József Színházról szól. A feltörekvő tehetségeseket, az új arcokat, az elismerésre vágyókat Roxie Hart jelképezi. Roxie vonzó, fiatal nőként élvezi a hirtelen támadt sikert, és ha már belekóstolt a hírnévbe mindent megtesz, hogy a lehető legtovább maradjon a középpontban. Álmában nem gondolta volna, hogy szeretője megölése mennyi jót hoz számára. Mentes Júlia alakításának erénye, hogy mindezek ellenére végig szerethető marad. Keresi művészi útját, de nem tudja, hogy merre induljon. Áhítozza a sikert, tehetsége elvitathatatlan, mégis végig kívül marad a show világán. Vélhetően sok lenne még Roxie előtt, de nagyot kell küzdenie, hogy a tűz közelében maradhasson.
Rezes Judit a Karma Klub nagyasszonya. Rezes színészetének távolságtartó hűvössége különös energiával tölti meg Velma Kelly karakterét. A szakadt harisnya, a leharcolt külső a hölgy egyszervolt szebb napjairól mesélnek. Rezes rendkívüli szólója előadás az előadásban. (koreográfus: Gergye Krisztián) Velma láthatóan túl jár pályája csúcsán, de látszik mozgásán, hogy élete az ének, és különösen a tánc. Rezes a tánclépése negyedik ütemét nemes egyszerűséggel kihagyja. Kezével jelzi ugyan, hogy hova, meddig kellene emelnie a lábát, ám nincs meg már a szükséges hajlékonyság, így a kellő magasság elérése nem több vágynál, mégsem hiányzik a mozdulat. Az érzékien kihívó és közönyös Velma lezser természetességgel táncol, lehetne rajta bármi, akkor is átütő lenne a nőiessége és színpadi ereje. Bárki bármilyen bűnnek köszönhetően kerül átmenetileg az álságos reflektorfénybe, az alázatos Velma mindig kész a színpadra lépni és a legtöbbet adni.
Roxie Hart és Velma Kelly versengése alapján nincs alkotói bizonyosság, csalóka a hit az annyira remélt művészi beérkezésben: vagy előtte, vagy utána vagy a legjobb éveidnek, de sohasem vagy a zeniten. A Chicago a dinamizmust hangsúlyozza, amellyel a csúcsot ostromlod, hogy ugyanazzal a lendülettel máris lefelé vezessen utad.
Jordán Adél
Székely rendezése másrészről a jelenkori Magyarország az egyik taszító egzotikumával foglalkozik. Nem kell kiemelkedőnek lenned, hogy a média elismerjen. Ám, ha törvényekbe ütközöl, lásd: adócsalás, áramlopás, fekete gazdaság, ne adj’ isten emberkereskedelem, máris új lendületet vehet az érdektelenné szürkülő művészi-előadói-közszereplői pályafutásod. Különösen akkor, ha jó időben és helyen borulsz a hatalom karjaiba. John Kander zeneszerző eredetileg az 1920-as évek szesztilalomtól sújtott Amerikájában játszódó musicalje a Kamrában az előbbi társadalmi jellegzetességet tematizálja.
Az előadás világában az áldozatok közé tartozik egy alig látható szereplő. Ő Amos Hart, Roxie férje. Felesége semmire sem tartja a férfit. Nem sok minden történik vele azt leszámítva, hogy mindenki keresztülnéz rajta, vélhetően saját maga is önmagán. Ő az, aki többször a játéktér szélén áll és úgy helyezkedik, hogy éppen látható legyen, mert nem szeretne senkit zavarni. Aztán rövid időre változik a helyzet. Mr. Celofánról énekel a nagyszerű Béres Bence. Béres kisembere úgy uralja ott és akkor a színpadot, hogy Amos Hart elesettsége és árvasága megkapóan drámaivá válik.
A merész és hangulatos Chicago keretét a Konferanszié adja. Pásztor nem sokkal a zárlat előtt civilben jelenik meg. Nehéz megszabadulnia a jelmezeitől, mert talán nem is annyira játék ez, így a feloldás várat magára. A befejezésben újra erősen kifestve és necc harisnyában látjuk a fiatalembert. Az előadás a lehető legtovább tartja fenn az illúziót, miszerint Magyarország lebuj, ahol a hatalom börtönrevü nézőjének szerepébe kényszeríti állampolgárait.
