A Szegedi Nemzeti Színház két előadásáról
A legfőbb úr a láthatatlan messzeségben is hatékonyan munkál a tudatokban.
Caligula helytartója – Borovics Tamás, Ottlik Ádám, Pálfi Zoltán fotó: Tari Róbert
Míg a Caligula helytartója címszereplője lovat nevez ki szenátornak, addig A revizorban misztikus a hatalom csúcsa, hiszen Vlasz, a pincér (Bánvölgyi Tamás) váratlanul jelenti be, hogy az uralom letéteményesének képviselője, a rettegett ellenőr megérkezett. Egyik legfőbb úr sem látható a színpadon, mégis minden percben érezni jelenlétüket.
Határozott, katonás léptekkel tart az emelvény tetejére a férfi. Nem bonyolult az ügy, sokkal nehezebbeket megoldott már, ha nem ment békés eszközökkel, véghez vitte erőszakkal. Petronius, a szíriai helytartó bejelentése szinte azonnal paranccsá válik. Ez alapján a zsidó nép vallási és világi vezetőinek el kell érniük az általuk vezetett közösségnél, hogy Caligula császár gargantuai méretű szobra a héberek megszentelt templomában haladéktalanul felállíttassék.
Székely János Caligula helytartója című színműve ugyanannyira vitadráma mint politikai parabola. Az 1972-ben írt drámaszöveg verses dialógusainak változékony viszonyait izgalmasan használja ki Fábián Péter rendezése. A Szegedi Nemzeti Színház előadásában a színészek majd minden bejövetele új szituáció elé állítja a publikumot. Így nem a lírai szövegmondás pátosza, hanem a hatalom szorításában a kényszerű döntéshelyzetek képtelenségei határozzák meg az alakításokat.
Caligula helytartója – jelenet az előadásból
Petronius és Barakiás, a jeruzsálemi templom főpapjának izgalmas párbeszédeiben a világi hatalom által kierőszakolni kívánt muszáj és a metafizikus lehetetlen csap össze. Az előbbi szerepben Borovics Tamás pontosan és élvezetesen adja a katonát, akinek eddigi életében nem tapasztalt dilemmákkal kell szembesülnie. Borovics színészetének általában nem a legerősebb oldala a karakter belső változásainak árnyalása. Most azonban szinte a gyermeki lét bizonytalanságát mutatja fokozódó tanácstalanságának végpontja, amikor Petronius rádöbben, hogy ebből a helyzetből úgy, hogy ne kövessen el jóvátehetetlent, képtelen lesz kijönni. Nem is téved, hiszen BŰNÖKET kénytelen elkövetni, amennyiben két megbízható emberét, Lucius (Krausz Gergő) és Probus (Poroszlay Kristóf) segédtiszteket küldi a halálba. Ottlik Ádám Barakiás szerepében méltó partnere a római tisztnek. A szelíd pap apró, vékony termete a kikezdhetetlen erkölcsű, népe érdekeit mindig szem előtt tartó vezetőé. A hatalom természetes / Végső határa az a pont, ameddig / Az alattvalók hűsége kitart, figyelmezteti a rómait, és mennyire igaza van.
A jeleneteket Rozs Tamás zeneszerző sokatmondó kórusai zárják. Az általában valamennyi szereplő énekelte zsolozsmák a hatalom által veszélyeztetett ember és az öröklét kérdéseit boncolgatják. Nagyszerű ötletként a helytartó palotája előtt ültükben a fejükre hamut szóró zsidók sokezres tömegének távoli moraját is a karzat két oldaláról énekli, zümmögi két színész. Az életétől búcsúzó leveti jelmezét, és civilben lép le a történelem és a politika közös színpadáról. A zárlatban Petronius is kifelé tart a játéktérről, aztán megáll: Caligula hirtelen halálával még idő és tér nyílik számára.
A revizor – jelenet az előadásból
Gogol zseniális komédiája a jelen évadban is több magyar színház műsorán szerepel. A revizor mindenkori előadásainak fő témája a társadalom minden szintjét uraló korrupció, mindig izgalmas lehet.
Tárnoki Márk rendezése a panamázó tisztségviselőket vitriolos kritikával ábrázolja. Ám eljön az idő, amikor a különösen gyarló emberi, nem kevés keserű humorral hatványozódik. A leleplezéstől rettegő Zemljanyika kórházigazgató (Vicei Zsolt) a szaunában fizeti le a revizornak vélt Hlesztakovot, miközben sorra, gátlás nélkül feketíti be hivatalbéli társait. Hlopov iskolaigazgató (Szegezdi Róbert) nem tűnik különösen veszélyes embernek addig, amíg képzeletbeli gyermekfejet simogató mozdulata el nem árulja beteges nemi vonzalmát.
A polgármester nagy gazember, erről nem is lehet vita. Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij BŰNÖCSKÉRŐL beszél, holott közéleti kilengései, bebetonozottnak hitt hatalma jóval túlmutatnak a kezdőképben emlegetett kicsinyítő képzőn. Kárász Zénó első megjelenésekor jókora, iratokkal megpakolt zsákot cipel. Az intellektuálisan munkatársai fölé magasodó városvezető rendkívül kreatív és sokoldalú a nyomok eltüntetésében. Daráljátok le, mondja a mappákra értve. Laptopját a csapba téve, majd vizet engedve semmisíti meg az adatokat. Mindeközben a szaunában égeti el a kényelmetlen iratokat. Nagyobb a gond, mint máskor, de a kellő intézkedéseket foganatosítva megúszható a totális összeomlás, gondolja. A polgármester a dinamikusan jól eltalált kezdőképben szokatlan idegenvezetőként virtuálisan vezet körbe a városán: ahogy jár-kel mindegyik hivatalnokáról eszébe jut valami eltussolni való, amelyet gyorsan korrigálni kellene. Kárász elevenünkbe találó litániáiba a kétségbeesés, a képmutatás, a mindenáron túlélésre törekvés vágya és a fenyegetés árnyalatai harmonikusan vegyülnek.
Turi Péter Hlesztakov szerepében sikerrel kombinálja a hímringyót a selyemfiúval. A piros alsónadrágot és hasonló színű bőrnadrágot viselő srácnak többször téved a keze lába közé, ha mást nem is csinál, játszik gatyája masnijával. Hősünk mindig kész a behatolni a nedves szeméremdombokba. A csillagot az égről lehazudó Hlesztakov Don Giovanni áriájával nem bír, ám Bruno Mars dalával annál inkább. Az, hogy egy karikatúraalak megvezeti a helyieket a hivatalnokok végtelen szolgalelkűségével és félelmével magyarázható.
A revizor – jelenet az előadásból
A Molnár Anna tervezte látvány az ukrán nemzeti színeket, a kéket és a sárgát variálja. A gúnyos és csúfondáros környezet Anna Andrejevna, a polgármesterné (Szilágyi Annamária) hihetetlenül nagyratörő, az eljövendő hatalom reményétől megittasult nagymonológját készíti elő. A komor és a nevető emojik sokasága a falakon, a felfújható mini gumimedencén a kiöltött nyelv a gogoli „magatokon röhögtök” érzését erősítik.
A Caligula helytartója esetében formátumos vezető áll a legfőbb úr és a vezetettek között. A revizor világa kietlen, hiszen az állampolgárokat, akiket Olga (Tánczos Adrienn) képvisel sem isten, sem ember nem védi. A Szegedi Nemzeti Színház érvényes esztétikai minőséget képviselő előadásai azokról a vészes időkről szólnak, amikor a kiszámíthatatlan hatalom iszamós csápjai a perifériákat igyekeznek elérni.
