Büszkeség és balítélet, Lili bárónő / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
Rendhagyók a kezdetek Kecskeméten. A Büszkeség és balítélet a nézőknek fenntartott büfében kezdődik.
Büszkeség és balítélet fotó: Benkő Emese
A színészeket itt, civilben látjuk először, néhányan közülük innen mennek a színpadra. A Lili bárónő felütése egy árverés. A nézőket is megszólítják a játszók, mint olyanokat, akik esetleg licitálnak a szebb napokat látott Illésházy-birtokra.
Egy próba vezet át bennünket a Büszkeség és balítélet világába. A színészek elmondják, hogy ki mit gondol az előadás által felvetett problémákról. Témáik között találjuk a szerelmet, az előítéleteket, az érzelmeket általában, illetve a bizalmat a másik emberben. A színház a színházban szituáció nemcsak a kezdetekre igaz. A színpadra állítóknak az illúzió is a célja lehetett, hogy a jelenetek szinte a szemünk előtt szülessenek meg. A sokat változó szcenírozást Tihanyi Ildi kerekeken guruló, kopottságukban a Bennet család szegényedését mutató díszletfalai segítik, ahogyan a hölgyek színpompás selyem viseletei a korhű környezet megteremtését. Szarkasztikus mese szerelemről, házasodásról, hiúságról és előítéleteinkről – hirdeti a színlap a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. Pelsőczy Réka rendező és Perczel Enikő dramaturg színpadi változata a Büszkeség és balítélet cselekményét részletesen megjeleníti.
Pelsőczy rendezésének erénye a gördülékeny, jól követhető sztori, azonban hiányzik az ironikus hangvétel, a finom humor, ami nem tesz jót az összhatásnak. Mr. Bennet (Fazakas Géza) és Mrs. Bennet (Csapó Virág) inkább tűnik duhaj magyar dzsentrinek, semmint bizonytalan státuszú angol nemesnek, ahol a családban fiúörökös hiányában csakis a lányok házasságkötése az egyetlen mód a família társadalmi státuszának megőrzésére. Az előadás olykor sosemvolt korban játszódó karikatúrának mutatja Jane Austen regényét, semmint szarkasztikus mesének. Néhány példa az előbbiekre. Mr. Darcy levélben ecseteli Elizabeth Bennetnek a lány családjának negatívumait. Eközben a háttérben a szülőket látjuk részegen dülöngélve, amint négy lányukkal mókázva vonulnak a háttérben. Mr. Bennet fennhangon olvassa a levelet, amelyből világossá lesz, hogy családja talán megússza az erkölcsi és anyagi összeomlást, mindeközben egyik lánya, Mary (Balázs Zsófia) kitartóan próbál édesapja hátára ugrani.
jelenet az előadásból
A színészek játéka azonban sokat tesz az egyenetlenségek feledtetéséért.
Az arrogáns Caroline Bingley kiveti hálóját Mr. Darcy-ra. A nő folyamatosan a dúsgazdag arisztokrata körül sündörög és legyeskedik. Belenéz a férfi írásába, amikor az az asztalnál ülve ír, a társaságban külön beszélgetést kezdeményez kiszemeltjével. Aztán átvitt értelemben hatalmasat hasal, hiszen a férfi közli, hogy neki bizony Elizabeth Bennet tetszik. Nagyszerű, ahogy Szabó Dorottya addig oly magabiztos arca egy pillanatra a sebezhető, magányos nőé lesz. Collins tiszteletes folyamatosan irritálja a környezetét, ám erről nem vesz tudomást. A többiek annál inkább, de nem menekülhetnek a kellemetlen ember elől. Nemcsak a pap felálló mutatóujja veszélyezteti környezetét, hanem szörnyű szájszaga is. Dino Benjamin nagyszerűen aknázza ki karaktere groteszk vonásait.
Sokatmondó, amikor a padlón heverő legidősebb lányát éppen az édesanya segíti fel. Inkább metaforikus a jelenet, hiszen a Kovács Panka alakította Elizabeth Bennet soha nem kerül a padlóra, bár családja, különösen Mrs. Bennet, nem szándékosan, de sok mindent elkövet, hogy oda kerüljön. Eliza vonzó, fiatal nő, akinek vág az esze, ám mindig tekintettel lennie a környezetére. Orth Péter méltó partnere. Orth kevésbé természetes, amikor a gőgősnek és megközelíthetetlennek látszó férfit játssza. Lendületbe akkor jön, amikor Darcy érző lelkét, odaadó szerelmét hangsúlyozhatja.
Lili bárónő – Vajda Boróka, Koltai-Nagy Balázs
A szokottnál hosszabb munka előzte meg a Lili bárónő bemutatóját. Martos Ferenc szövegíró az 1910-es évek vége felé, az operett librettójának írásakor már Svájcban élt, míg Huszka Jenő zeneszerző Magyarországon. Az első világháború és a forradalom nem könnyítette az összeszokott kettős munkáját. Az előkészületek viszontagságai mindenesetre nem látszanak a darabon, hiszen az olyan szerzemények, mint amilyen a Tündérkirálynő vagy a Cigaretta-keringő önálló slágerekké váltak az elmúlt száz évben. Béres Attila rendező többedszerre álmodta színpadra a Lili bárónőt. Iván Sára és Drucker Péter karmesterek előadásonként felváltva vezénylik a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház zenekarát.
A produkció átütő sikere elsősorban nem a történetnek, hanem annak köszönhető, ahogyan és amennyire a társulat tagjai megtöltik vibráló élettel és érzékeny színészettel az operett hagyományos szerepköreit.
A gyönyörű énekhangú, ízes beszédű Vajda Boróka nem a megszokott primadonna. Lili bárónő erős egyéniség, aki inkább dönt saját sorsáról, semmint, hogy mások határozzanak róla.
Járai Máté játéka elegáns főhajtás a régi idők táncoskomikusai előtt. Ahogy hajdan Rátkai Mártonnak, Latabár Kálmánnak vagy Feleki Kamillnak, úgy Járainak is felejthetetlen a mozgáskultúrája. Nem a táncbetétekről beszélünk most, bár Frédi több stílusban otthonos. Szinte az egész színpadot bejátssza a pikareszk, botcsinálta Don Juan. Időbe kerül amíg realizálja, hogy pozíciói gyengülnek szíve választottjánál, ezért lassanként pártol át a lehetséges másikhoz. A sok keresztnevet viselő Frédi gyerekkorban ragadt, sebezhető lelkű perpetuum mobile. A térbeli egzáltaltság csapongó irányváltásai jellemformáló erejűek. Frédinek ugyanis fontosabbak az útjai a célnál.
Szabó Dorottya, Járai Máté
Járai léptei emlékeztetnek Mr. Bean mozgására: karjait kissé eltartva törzsétől, enyhén kacsázva, mondhatni pipiskedve jár. Mintha bizonytalanul egyensúlyozna, pedig nagyon tudja mit akar. Hősünk nem tartja be a régi mondást: járt utat járatlanért ne adj. Nem megy, inkább vonul a többiek előtt – önmagával tüntetve. Csupa játékos sallang és felesleg a tüchtig Frédi, mégis megunhatatlan, hiszen az előbbiekben rejlik komikus vénája. Nem túl férfias jelenség, de mielőtt konstatálnánk magunkban elhamarkodott ítéletünket, azonnal keményebbre vált. Ezt sem a szél fújta ide, mondja játékos kérkedéssel. Mindezt azután teszi, hogy nemes egyszerűséggel letépi az ingujját, hogy bicepszét közszemlére téve, szíve hölgye előtt a lehető legjobb színben tűnjék fel.
Koltai-Nagy Balázs alakítása arról szól, hogy az igazi férfi mindent megtesz a szerelméért. Illésházy László gróf hétszilvafás, lecsúszott nemes, aki nem veszti el erkölcsi tartását. A bonviván úgy jön be a színpadra, két pezsgőspohárral a tálcáján egyensúlyozva, ahogyan az a nagykönyvben megíratott. Csúszkál, csetlik és botlik, mint malac a jégen, mégis esendőn emberi és férfias. Poénos artistaszám ez, minden túlzás nélkül bármeddig elnéznénk. A test a padlón kitekeredő elnyúltában még a fej is a lábak közé kerül. A feszes felsőtest meghajlásai módfelett árulkodók. A gáláns meghajlások a kedveséért bármilyen áldozatra kész férfié, a társadalmi ranglétrán lecsúszófélben lévő arisztokratáé, valamint a büszke lakájé egyszerre. A legmélyebbre a szerelmet remélő férfi hajol, míg a legkevésbé a öntudatos komornyik dönti meg a derekát.
Illésházy Krisztina grófnő besavanyodott, de szeretnivaló vénlány. Csapó Virág kiválóan adja a két lábon járó kielégületlenséget. Krisztina titkon soha nem mondott le arról, hogy egyszer még az annyira várt szerelme karjába szédüljön. Tőle lehet kicsi, vagy éppen nagy érzelmi fölindulás, csak végre történjen valami. Csapó előnytelen külseje, az önmaga által divatosnak hitt, ám valójában idejét múlt öltözete (ruhák: Erős Hanna), valamint kéjsóvár pillantásai mögött kitörésre váró érzelmi vulkán rejtőzik. Nem kell a grófnőnek több az elérthető tekintetnél, egy jó szónál, hogy lángra lobbanjon gyanútlan áldozata Malomszegi báró (Sipos Imre) iránt.
A Béres Attila által rendezett zenés előadásokban általában van váratlan a történetben, vagy, mint most, a stílusban. Ezúttal a zenés műfaj játékosságát a metaoperett fokozza. A szövegbéli kikacsintások távolítják a publikumot a történettől, de el is gondolkodtatnak a műfaj színpadi jellegzetességeiről, miközben humorosak. (dramaturg: Ari-Nagy Barbara) Frédi odaveti a nézőknek, hogy úgy érzi, mintha operettben játszana, máskor keresetlen, szatirikus szavakkal vázolja a rendezői színház lényegét. Clarisse művésznő (Szabó Dorottya) a szubrett elégedetlenségének ad hangot, hogy ugyan ő a magasabb, mégis alacsonyabb színésznő adja a primadonnát.
jelenet az előadásból
Hierarchizált, anyagias társadalmakról mesélnek a kecskemétiek előadásai. A pénzen vásárolt rangnak rendelődik alá az élet legédesebbje, a szerelem is. Ilyen körülmények között sokat kell tenni, hogy beteljesüljenek az érzelmek. A félreértések vígjátékai természetesen happy endig jutnak, hiszen majd mindenki párra lel. Míg a Büszkeség és balítélet kissé rikító háttér előtt játszódó révbeérési kísérletei nem mentesek a rendezői szertelenségektől, addig a Lili bárónő csillog-villog, az operett a legnemesebb, legszebb arcát mutatja a közönségnek.
