Jane Austen: Büszkeség és balítélet / Vígszínház
Az irodalmi köztudat Jane Austent romantikus regények szerzőjeként tartja számon. A romantika azonban nem a hasonló elnevezésű művészettörténeti korszakot, és annak jellegzetességeit jelöli.
Wunderlich József, Waskovics Andrea fotó: Dömölky Dániel
Austen az udvarlás részletező rituáléjának a lánykérésig tartó történeteinek témája lehet a romantikus jelző oka. A regények jellemzője általában a távolságtartó elbeszélői pozíció. A narrátor és a szereplők közötti változékony viszony meghaladja a romantika stílustörténeti korszakának elbeszélői sajátosságait. A distancia úgy jellemzője a narratív technikának, hogy a mesélő iróniával, sőt enyhén szarkasztikusan viszonyul a címszereplőihez. Ez történik például az Emma című regényben. Máskor csökkenni látszik a távolság az elbeszélő és a figura között, mint az Értelem és érzelem esetében, ahol Marianne alakjával finoman rokonszenvezik a narrátor.
A Büszkeség és balítélet a családtörténet és a társadalmi regény jellegzetességeit mutatja. A számtalan feldolgozásnak, át- és továbbírásnak köszönhetően egyes szereplők szinte önálló életre keltek, például a merev és tartózkodó, de annál jobb lelkű Mr. Darcy. Ismeretesek a pornó, vagy éppen a horror műfajában fogant változatok is. A Büszkeség és balítélet világához nemre és életkorra tekintet nélkül sokak kapcsolódhatnak. A regény ugyanis azt az illúziót nyújtja, mintha a világ harmonikus egész lenne, ahol a megfelelő partnerrel történő házasságkötés a révbeérést jelenti.
A Kovács Krisztina dramaturg és a Valló Péter által közösen írt, a fenti regényből készült színdarabot az utóbbi állította színpadra a Vígszínházban. A romantikus dráma műfajú adaptáció a regény társadalmi, társasági jellegzetességein túlmutatva a lélektani motívumokat hangsúlyozza. Austen írói világától a belső monológ meglehetősen távol áll. Azonban a színpadi változat készítőinek élvezetesen színészcentrikus ötleteként egyes szereplők vágyait, félelmeit monológokba, színpadi levelekbe fogalmazva ismerjük meg.
jelenet az előadásból
Kálmán Eszter jelmeztervező kizárólag fehér öltözetei a saját korában, a kétszáz évvel ezelőtti Angliában tartják a történetet. Szépségük ellenére baljós hangulatot sugall a ruhák sterilitása. A szigorú egyenfehér a legkisebb eltérést sem tűri a szabványostól. Azt különösen nem, amikor a testvéréért aggódó és ezért a Bingley birtokra gyalogosan érkező Elizabeth Bennet sárfoltos és piszkos ruhában jelenik meg a társaságban.
Valló rendezésében a szerző finomra hangolt társadalomkritikája árnyaltan működik. A Büszkeség és balítélet jól eltalált színpadi portréinak kedves humora a társasági konvenciók béklyójában szenvedő embert mutatják. Az emberi esendőségek színes panoptikumához sok nagyszerű színészi energia áll rendelkezésre.
Lukács Sándor alakításában nemcsak humoros, de bölcs embert is látunk. A cinikus, mégis érzékeny Mr. Bennet nem büszke és nem ítél(t) meg balul senkit, nem számítva feleségét, Mrs. Bennetet. Valaha nem tudott ellenállni a bájos női arcnak, és ennek a levét issza évtizedek óta férjként és mostanában öt, eladósorban lévő lány apjaként. Tragikomikus passióként Mr. Bennet túlélni igyekszik családi élete kisebb-nagyobb válságait. Az apának kikezdhetetlen az intellektuális szövetsége kedvenc lányával, Elizabethtel, mivel a többieket butának tartja, és ebbéli véleményének hangot is ad. Lukács magabiztosan mondja be a poénokat, amelyek kivétel nélkül a kendőzetlen, kínos valósággal szembesítik családja tagjait.
Waskovics Andrea és Wunderlich József ideális szerelmespár.
A legnagyobb hibánk az, hogy lánynak születtünk, kiáltja elkeseredetten Elizabeth Bennet. És mennyire igaza van. Férfi örökös hiányában a férjhez menésnek kell(ene) biztosítania, hogy a család ne szegényedjen el. Lizzie pontosan ismeri a társasági protokoll határait, és testvérétől, Lydiától (Virágh Panna) eltérően azokat kizárólag erősen indokolt esetben lépi át. Viszont a kereteken belül nem tűr beleszólást az életébe. Waskovics Andrea az intellektuálisan környezete fölé magasodó fiatal lányt adja. A határozott lány lelke és a szelleme egyaránt vonzó. Olykor sokat beszél, de sohasem feleslegesen. Aztán Mr. Darcy birtokán, ahogy az már lenni szokott, megtörténik az ébredő szerelem csodája. Innentől kezdve az érzelmei uralják a racionális lányt, de nem annyira, hogy a megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűsége tudatában érkező Lady Catherine de Bourgh nemesasszonyt (Halász Judit) helyre ne tegye.
Lukács Sándor, Waskovics Andrea
Mr. Darcyt nemcsak a test önkéntelennek ható gesztusai leleplezik le, hanem a szöveg is, amennyiben a férfi nem hajlandó részt venni a közmegegyezéses, társasági small talk-ban. Nem egyszerűen a dacos „ami a szívén, az a száján” ez, Mr. Darcy képes felülemelkedve korábbi önmagán beismerni tévedéseit. Wunderlich József alakításából mégis a szótlanság drámaisága rögzül a nézői emlékezetben. Wunderlich az Elizabeth Bennettel közös jeleneteiben plasztikusan tesz láthatóvá nehezen megfogalmazható belső állapotokat. Mr. Darcy ajkai mozognak ugyan, mégsem beszél, vagy ha igen, szavai zavarosan erőtlenek. A férfi nagyhirtelen nem tudja mit mondjon, annyira lenyűgözi őt a lány impulzivitása. Aztán biztos, ami biztos gyorsan tesz egy lépést hátra, mintha ettől remélne erőt. A távolságtól sem lesz azonban könnyebb a helyzete. Továbbra sem sikerül elmondania, hogy mit érez, de még csak időt sem nyer, mert a Másik mindjobban betölti a férfi lelkét. Már teljesen Elizabeth delejes hatása alá kerülve hátrál még néhány lépést, majd sietve távozik a színről. Mr. Darcyt minden büszkesége és gőgje ellenére sem érezzük vesztesnek, mert gyarlóságaival együtt is az őszintén szerető férfit látjuk benne.
Különösen a szűkülő életlehetőségek függvényében megrajzolódó női arcélek sikerültek meggyőzőre. A jelenkorból is ismerős egzisztenciális és lételméleti csapdahelyzetek ábrázolása a színlap vége felé sorolt szerepek esetében is jól működnek.
Talán simogatásnak indul az energikus mozdulat, mégis kellemetlen orrfricska lesz belőle. Charlotte Lucas ellentmondást nem tűrve hárítja férje suta, férfiatlan közeledését. A jobbra érdemes Charlotte erős személyiség. A talpraesett és vonzó lánynak szembesülnie kell azzal, hogy nincs lehetősége az érvényesülésre. Muszájból lesz Collins tiszteletes (Gyöngyösi Zoltán) felesége. Az invenciózus Szász Júlia nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatalasszony az együttéléskor sem adja fel az önállóságát. Charlotte lesz a mozgékony nyak, amely az eredeti gondolatokkal nem gyanúsítható, gyermekkorban ragadt férfifejet mozgatja. Ezért a fiatalasszony erősen szegregált (élet)terekben gondolkodik: a férjét a kertbe száműzi, míg ő a házban alakítja ki házastársmentes környezetét.
Wunderlich József, Szilágyi Csenge
Caroline Bingley győztes típusnak tűnik. A szerelemben már sokszor csalódott, testvére barátját, Mr. Darcyt kívánja férjének. Nyelve akár a hegyvidéki bozótosban megbújó mérgeskígyóé. Isten óvja, akit megjegyzései célba vesznek. Szilágyi Csenge okos nőt alakít, akinek magabiztossága azonban nem több megtépázott, csálé vendégarcnál. Az élesre köszörült nyelv rosszindulata a megkeseredett vénlány mélységes kétségbeesését és magányát hivatott titkolni. A végjátékban Caroline keserű vonással a szája sarkában adja be derekát az őt titkon szerető Forster ezredesnek (Bölkény Balázs). Ám a magasrangú katonatiszt vélhetően nem több számára szerelmi és házassági pótléknál.
Ötből három, mondja a zárlatban diadalittasan a cserfes, nem túl okos szépasszony Mrs. Bennet (Hegyi Barbara) a férjének. Mármint az öt eladósorban lévő lányából ennyi talált házastársra. A családtörténet folytatódhat a sikeres frigyeknek köszönhetően. A Büszkeség és balítélet színpadra állítóit nemcsak a romantika érdekli Austen megunhatatlan regényéből. Legalább annyira témája a produkciónak a kegyetlen generációk által az utódokra erőszakolt elvárások, amelyekkel ki így, ki úgy küzd meg. A dráma és a humor harmóniája, valamint a kifejezetten magával ragadó színészi alakítások miatt valószínűleg hosszú sikerszéria vár az előadásra.
