Litkai Gergely: Burn Out Baby – A hatékony vezetés 6 szabálya / Delta Produkció, Dumaszínház
Csinos, filigrán nő siet a színpadra. Szapora mozgása arról árulkodik, hogy ha valakinek nincs ideje, az éppen ő. Most debütál előadásával PhD Benczés Ágnes Judit.
Az első alkalom esendőségeinek diszkrét bája látszik a körülményeken. Mivel a várva várt fellépés előtt saját maga készítette frizuráját, az előadó haja hátul némileg madárfészekre emlékeztet. A kivetítőn nem sokkal a kezdés után már nem jelenik meg a gondosan előkészített ppt. Nem lennénk a láthatatlan, de annál hanyagabb asszisztencia helyében. Ám dr. Benczés nem lenne dr. Benczés, ha hagyná magát zavartatni a más fellépőt talán hátráltató tényezőktől.
Elvileg motivációs tréninget tartana a tűzről pattant coach. Az Ónodi Eszter által játszott Burn Out Baby – A hatékony vezetés 6 szabálya merész vállalkozás. A hetven perces produkció teljesen lemond az egyszemélyes előadások esetében népszerű audiovizuális effektusokról. Ennek két oka lehet. Egyrészt így a jövőben könnyebben lehet utaztatni az előadást, másrészt a színészre összpontosíthat Kiss-Végh Emőke rendezése.
Ónodi meggyőző játéka a kezdetektől gyanús nyomokat hagy a nézőben. A roppant magabiztos dr. Benczés az a coach szeretne lenni, akinek mindegy miről beszél. A cél az, hogy a tespedtnek gondolt hallgatóságát bármiképpen, de felrázza, és lehengerlő színpadi stílusáért fizessen közönsége.
Dr. Benczés az előbbiek szellemében kezd különös vallomásába. A publikumot érintő megjegyzései ugyan pimaszak, olykor lenézők, ám aki volt hasonló rendezvényen, az tudja, hogy megesik az ilyesmi. Máskor oly kommentárjai, mint hogy nem gondolkoztok, csak ítélkeztek, elevenünkbe találnak. Ónodi topvezetője azonban nem a cégvezetés kihívásairól, hanem saját pályafutásáról és házasságáról mesél.
Menekül a férfi a munkahelyi pozíciójának szó szerint mindent alárendelő nőtől. Amennyiben nem, akkor olyan kalandokban részesül, mint dr. Benczés Ágnes Judit férje a felesége „jóvoltából”. Nincs menekvés a közvetlen környezetében élőknek, még akkor sem, ha esetleg a hősnőnk egészsége is rámegy a karrierépítésre.
A coach teste, előadói stílusa olykor a hatalom személyiségtorzító hatásának hű tükre. Ónodi alapvetően csupa báj és kellem, de érezteti, hogy ő már tudja azt, amit mi még nem, és nem elképzelhetetlen, hogy soha nem is fogunk tudni. A gyakran mosolygó, közvetlennek tűnő előadónak a lélekgyötrő motívumok felelevenítésekor bálványként szűkül a szeme. Fejét a felhúzott vállai közé húzza, így szinte púpja képződik, akár III. Richárdnak. Máskor éppen ellenkezőleg, gyorsul mozgása és könnyedén kilép oldalra. Hirtelen operettprimadonnákat idéző tánclépést tesz. A kedvesen bájos mozdulat valójában gunyorosan távolító gesztus és fricska a hallgatóságnak. Egy önreflexióra képtelen személyiség további lépése az úton, amelyen bármi is lesz, végigmegy. Íme, bármit is csináltok, ez vagyok, ez leszek ÉN, a legyőzhetetlen. Megteszem, mert megtehetem. Dr. Benczés ilyenkor a legrémisztőbb.
A műfaját és hatását tekintve megosztó előadást láthatunk az Átriumban, hiszen ugyanolyan eséllyel nevethetünk, mint nem. Litkai Gergely becsapós színpadi szövege a hatalom gyakorlásának tragikomédiájáról szól. A Delta Produkció és Dumaszínház Burn Out Baby – A hatékony vezetés 6 szabálya című közös vállalkozása nemcsak motivációs tréninget imitál, illetve nemcsak az előadó életéről szól. Ónodi Eszter kiválóan adja a kollégái, beosztottjai testi, lelki és szellemi egyensúlyát komolyan veszélyeztető főnököt. Ilyen személyiséggel és különösen alatta dolgozni állandósult stresszt okoz, amely súlyos betegségek, például a rák előszobájává válhat.
Napjaink gyötrő problémája politikai és vállalati szinteken egyaránt a nem, vagy nehezen leváltható; önmagát a közösség állítólagos érdekében áldozatnak feltüntető vezető. Természetesen senki sem akar első ember lenni, vagy legalábbis ezt mondja, de ha már így hozta az élet, akkor nekigyürkőzik. Csak legyen, aki aztán elviseli. A mindenkin átgázoló ember és kolléga szörnyen ismerős a magánéletből, valamint a munkahelyekről is. Ezért nevetéseinkbe nemegyszer keserűség, sőt ijedtség vegyül.