Beszélgetés Nagypál Gáborral
Tagja volt a méltatlanul dicstelen véget ért Bárka Színháznak. Jelenleg a Stúdió K Színház, a Vádli Alkalmi Színházi Társulás és a Jászai Mari Színház előadásaiban látható. Színészetének az intenzív természetesség a fő jellemzője, mert feledtetni képes a nézőtéren helyet foglalókkal, hogy színházban ülnek. Aki látta a Peer Gynt címszerepében, nem felejti el egyhamar. A minduntalan kétkedő, az örök vándorló, aki csak az élete legvégén tér meg az őt igazán szeretőhöz, mindannyiunk számára ismerős. Nagypál Gábor főszereplésével mutatták be Tatabányán, a Jászai Mari Színházban a Macbeth című Shakespeare-tragédiát. A Szkéné Színházzal koprodukcióban készített előadás rendezője Szikszai Rémusz.
Nagypál Gábor Fotó: Dömölky Dániel
Babonás vagy?
Nem. Miért?
Mert a rossz nyelvek szerint a Macbeth balszerencsét hoz a készítőire.
Nem hiszek az ilyesmiben. Nincs az a próbafolyamat, amely alatt ne történne valami rendkívüli. Ez jól hangzó legenda kétségtelenül, de most, a próbák alatt sem volt több probléma, mint egyébkor. Persze, ha valami történt, rögtön kapiskált bennünk, a tudatunk alján a baljós hagyomány, de nem törődtünk ezzel.
A vágyott szerepeid közé tartozott a Macbeth?
Nincsenek szerepálmaim, de nem mondanám, hogy sohasem gondolkoztam el ezen. Talán fiatalabb koromból voltak vágyott karaktereim, de azokra már pontosan nem is emlékszem. Vigyázni kell az álmokkal, mert amit az ember nagyon szeretne, az könnyen sülhet el rosszul. Annyi mindennek kell klappolnia az emlékezetes előadáshoz. Az ismert színházi anekdota úgy szól, hogy felhívja a direktor a színészét. Figyelj csak rám, mondja neki, van egy jó hírem és egy rossz. A jó az, hogy eljátszhatod X szerepet, a rossz meg az, hogy Y rendezi. Nos, valahogy így van, elég például, ha a rendező nem olyan és az egésznek annyi. Telis-tele van a szakma az erről szóló bonmot-kal, csak egyik sem publikus, teljesen érthető okokból.
Az előadásotoknak a vajúdó világ lehetne az alcíme. Macbeth a három vészlény segítségével kimászik a védettséget jelentő anyaölből, ahogy a végső jelenetben megtér az anyaméhbe. Több alkalommal felveszi az embriópózt is. Miért annyira fontos a születés és az újjászületés?
Nem annyira az újjászületés és a világba vetődés volt a fejünkben. A vészlények segítségével kerülünk közelebb Macbeth rejtett gondolataihoz és vágyaihoz. Minden gyilkosság egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül, és valóban talán egy-egy lépéssel távolabb is kerül az egykor volt paradicsomtól, az anyaöltől. Arról is szól a Macbeth tehát, hogy képtelenség végigmenni ezen a vértől síkos úton.
Szikszai Rémusz rendező nyilatkozata alapján nem annyira a hatalom és a politikai játszmák érdekesek számotokra. Lehet a Macbethből érvényes előadást készíteni az előbbiek hangsúlyozása nélkül?
Szerintem igen. A Macbethben a hatalomhoz és a politikához való viszony nyilvánvaló. Ezért hangsúlyozzuk a párkapcsolati szálat. Adott egy házaspár, akik nagyon szeretik egymást és ragaszkodnak a másikhoz, feltételek nélkül. Mindebből az utolsó tagmondat a döntő. Volt már egy gyerekük, akit, nem derül ki, hogy miképpen, de elvesztettek. A közösen megélt családi traumák nemegyszer összeforrasztják az embereket. Itt is erről van szó, de ezzel általában nem foglalkoznak árnyaltan a tragédiából készült előadások. Szóval, szerettük volna megkeresni az embert Macbeth karakterében. Lady Macbeth alakítója Danis Lídia, akivel nagyon szeretek együtt játszani.
Macbeth: Nagypál Gábor Jászai Mari Színház, Tatabánya Fotó: Prokl Violetta
Mennyire lehet felkészülni egy megosztó előadásra? A közönség soraiból többen elmentek, de a maradókat láthatólag megfogta az érzéki képekből építkező előadás.
Nem mondanám, hogy nem foglalkozom azzal a néhány nézővel, akik elmennek. Tisztábbnak érzem, ha így fejezik ki a véleményüket az előadásról, és nem úgy, hogy maradnak, de látványosan unatkoznak. Jól tudom, hogy erre sokan mondják, hogy igen, de a néző kifizette a jegyét. Ha beülünk egy vendéglőbe sem tudjuk, hogy milyen lesz az étel, amelyet kihoz a pincér. Mindenesetre azt szeretnénk, ha minél többen velünk maradnának, mert hiába a véres gyilkosságok, alapvetően szép történetnek gondoljuk, igen, szépnek, mert a ragaszkodásról is szól.
Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy a kamarajellegű produkciókban érzed otthon magad. Mi a helyzet a Jászai Mari Színházban, ahol több százan foglalnak helyet a nézőtéren?
Küzdök is vele, mint malac a jégen, hiszen az elmúlt másfél évtizedben intimebb játékterekhez szoktam. Nekem a nagy térben több visszajelzésre van szükségem a kollégáktól, mert más színészi eszközöket igényel tőlem ez a fajta színjátszás, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy sokkal nehezebb megtalálnom a kapcsolatot a 400 emberrel. A színházi munkáim részévé vált az, hogy érezzem a néző (enyhe túlzással) lélegzését is.
Ez veszélyesebb is, nem?
Persze, a kisebb tér az élesebb, mert nagyobb buktatókkal van tele, de ott jobban reagálsz az előadás ritmusára. Tudod, hogy a néző jön velünk a történetet követve vagy sem, esetleg még éppen ott van, de nagyon nem kellene elveszítenünk. Vagy az, hogy mit engedhet meg magának a színész az adott szerepen belül. Számomra ezek hallatlanul izgalmas dolgok. Most azonban úgy kell játszanom, ahogy a robotpilóta működik. Felszálltunk, hogy repüljünk egy jót a felhők felett, és leszálltunk sikerrel, de közben nincs visszajelzés. Ez utóbbi hiányzik.
Nagypál Gábor és Danis Lídia a Macbethben Fotó: Prokl Violetta, Jászai Mari Színház, Tatabánya
Meggyőzőbb vagy a Macbeth második felvonásában. Te hogy érezted?
Ha így érezhető, az azért lehet, mert az első rész a tartalmilag, történetvezetésileg nehezebb. Hatalmas feladat lerakni a cölöpöket, amelyekre majd felhúzhatjuk az épületet. Főleg a legelején muszáj töménytelen mennyiségű információt eljuttatni a nézőhöz, hogy egyáltalán kezdődhessen a történet. Nagyon nem mindegy, hogy ki kicsoda, ki melyik címet és hogyan örökölheti. Nincs mese, ezeket tisztázni kell.
A főpróbahét majd a bemutató után mennyit változhat még egy előadás?
Az alapok természetesen ugyanazok. De finomítani és hangolni lehet, mert oda-vissza tudnak hatni a módosulások. Elképzelhető, hogy egy szituáció az előadás közepén árnyaltabb lesz, és ettől az előadás eleje is tisztábbá válik. Ahogy a puzzle-on is sokat dolgozol, de nem kell az egészet szétszedned ahhoz, hogy meglegyen a végső kohéziója és jól mutasson.
Úgy hallottam, hogy lesz lehetőséged intimebb térben is eljátszani a Macbethet.
Igen, ha minden igaz, január végétől látható lesz az előadás Budapesten, a Szkéné Színházban.
