Bertolt Brecht – Paul Dessau: Jóembert keresünk / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A fehérvári előadás háttérvetítései arra utalnak, hogy az Isteneknek a jelenéseiken kívül megvan a maguk története, ki nem bontott kalandja. Ennek mentén Bagó Bertalan mintha retrospektív történelmi tablóba rendezné az egész drámát.
Nagy Péter, Petrik Andrea Fotók: Kiss László
Bertolt Brecht színpadi karrierje Magyarországon – ez hosszú, szép és változatos kalandsorozat. Az elejét elképzelni is nehéz – mondjuk az 1928-ban elkészült Koldusopera 1930-as vígszínházi bemutatóját Jób Dániel rendezésében, Jávor Pállal Bicska Maxi szerepében. A szerző műveinek felfutása halála után, az ötvenes évek végén indult a magyar színpadokon. Ekkoriban a Brecht-darabokat az alkotók, a nézők (és főként a hivatalos kánont kialakítók, számonkérők és megkövetelők) hajlamosak voltak meglehetősen szűk kontextusban, a mi akkori társadalmi rendszerünkkel szemben álló kapitalizmus kritikájaként értelmezni. Volt némi kezdeti tanácstalanság a brechti színjátszást illetően is – hogy miként kell azt csinálni. Jelentős útmutatásnak bizonyult ebben Major Tamás munkássága a hatvanas évektől kezdve.
Hanem az elmúlt évtizedekben minden okunk és módunk megvolt Brechtet a magunkévá tenni és úgy nézni, mint aki egyebek között a mi kapitalizmusunk múltját, jelenét és jövőjét tárja elénk a maga hűvösen okos modorában. Egyáltalán nem meglepő, hogy a Koldusopera-fellendülés után most A kaukázusi krétakör és a Szecsuáni jóember is (a legkülönbözőbb címváltozataiban) sűrűn előkerül. Van mit mondanunk magunkról, a világunkról, a magán- és közéletünkről e drámák kapcsán. A legújabb, székesfehérvári bemutató – Bagó Bertalan gondolatébresztő rendezésében – nem aktualizál konkrétan. Mégis arról beszél, hogy mik az esélyeink az életre. És milyen életre.
A Jóembert keresünk az utóbbi két évtizedben vált igazán elevenbe vágóvá számunkra. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2000 óta 17 alkalommal tűzték műsorra magyar színházak. (Ha azt is beleszámítom, amit Bodó Viktor rendezésében Heidelbergben mutattak be katonás Istenek szereplésével, és tavasszal láthatjuk majd Pesten, akkor 18.) Maga az aktuális szöveg is, Térey János és Kovács Krisztina 2012-es fordítása, amelyet Fehérváron játszanak, a 2-vel kezdődő számú évek nyelvét beszéli: „nem kicsit lesz ideges” – mondja Vang. „Most minket kóstolgat?” – kérdezi egy lejmolós rokon. „Keményen küzdő kisvállalkozókat” említ a Rendőr, és az Isten is tudja, hogyan kell hárítani hivatalos modorban: „A megbízólevél erre nem tért ki.”
Gáspár Sándor, Tóth Ildikó, Derzsi János
A fehérvári Istenek – Tóth Ildikó, Derzsi János és Gáspár Sándor – összeszokott, rutinos teamként érkeznek, mintha az univerzum HR-főosztályáról küldték volna őket. A nézőtéren lépnek be, udvarias mentegetőzés közepette többször átmásznak az első sorban ülőkön, mielőtt felkapaszkodnának a színpadra. Szolgálatkészek, egyáltalán nem morc hivatalnokok. Szép is, hogy a lehetséges mértékig empatikusak, ha onnan nézzük, hogy Tóth Ildikó játszotta már Sen Te / Sui Ta szerepét korábban, Derzsi János pedig Vang vízárusét.
A díszletet és a jelmezeket tervező Vereckei Rita munkája az egyszerűséget keresi és a gördülékenységet szolgálja. A tér szinte üres. Szürke függöny, fényes fekete padló. Hátul a színpad teljes szélességében vetítés. A képek olykor pusztán elhelyezik az eseményeket, máskor a hangulatra hegyeznek: kifejezetten szép például Szun és Sen Te találkozása egy esős napon a libegő képe előtt, egy belógatott libegő alatt. A dohánybolt külön doboz, sitty-sutty betolják, amikor jelenése van. A felszereltsége festett, úgyhogy viccesen jól áll neki, amikor Sin özvegyasszony (Egyed Attila) egy tollseprűvel portalanítja a készletet, meg az is, amikor Sui Ta (Petrik Andrea) kitép egy jól szabott darabot a polcfestményből, hadd vigye a biciklista asztalos (Juhász Illés), ha nem lehet vele megalkudni. (Egyébként az enyhén tupírozott frizurájú, gyöngy nyakláncos Egyed Attila körülbelül bennünket képvisel a mindent tudó, szkeptikusan figyelő, iróniára fogékony Sin asszony képében.)
Jelenet az előadásból
A be-betolt doboz kicsinysége érzékelteti az élősködők számának nagyságát: szinte mindig akkora a tömegnyomor a dohányboltban, mint egy buszjáraton csúcsforgalomban. Amikor Sen Te végre elad egy szivart, akkor a vevőig érve úgy kell átvágnia magát a rokonokon-barátokon, mintha rajta kívül senki nem akarna leszállni a megállónál.
Mielőtt teljesen elvesznék itt a részletekben, ideje megkapaszkodnom a címszereplőben, a jóemberben. Petrik Andrea szőke Sen Téje igazi külvárosi angyal. Az angyalság ott van mindenében. Az arcán a révült mosolyban, az átszellemült tekintetében, az esküvőn a színes virágkoszorúban a fején, a csipkemintás ruhája szoknyarészének sárga betétjében. Abban, ahogy a csipke csillagmintájára rávetül a bakancsa csillagmintája. Hősnőjével Brecht talán ott a leggálánsabb, ahol engedi menni a szíve után, el Szunnal, noha Sui Taként már felmérte az emberi minőség hiányát a fiatalemberben. Külön fejezet tárgyát képezhetné, hogy a jóságnak elengedhetetlen része-e az önfeladó áldozathozatal. Nagy Péter Szunja vonzó csibész – egy rocksztár présence-ával énekel a Szent Sohanapjáról –, későbbi meglepően felelős munkavállalói magatartását szintén egyfajta önfeladó áldozathozatalnak tekinthetjük.
Sen Te jóság nevű széles hatókörű projektje gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A lány nem tudja teljesíteni az Istenek – kissé talán felületesnek és nemtörődömnek is minősíthető – instrukcióját, csak egyféleképpen. Úgy, ha időnként rendet vág a nyomorultak soraiban a saját szigorú, kérlelhetetlenül józan fantom-nagybátyja alakjában. Sui Taként Petrik Andrea szürke zubbonyt és nadrágot húz, szürke, simléderes sapkát tesz a fejére. Az igazság markáns jeleként kilóg a sapka alól szőke hajának egy hosszú fürtje. Gömbölyödő hasa miatt egyre nehezebben, kibukó jajokkal foglal helyet, és ültében férfiasan szétveti fekete cipős lábait. Milyen különös, bizarr állapot, hogy egyszerre feszíti őt a közelgő anyaság testi szorítása és a férfiruhába, férfiegyéniségbe gyömöszölt kíméletlen racionalitás. A gonosznak levés kínja – az mintha nem gyötörné Petrik Andrea Sen Téjét, illetve Sui Táját. (Ahogy nem láttam ezt a vonást a Kecskeméten fellelt szecsuáni jóemberen sem, akit Trokán Nóra formál meg. Érdekes egyezés, hogy mindkét fiatal színésznő – volt osztálytársak a színiegyetemen – Hedda Gabler szerepe után jutott e brechti hősnőhöz.)
A darab csúcsjelenetében a tömegek megszállják a színpadot: tüntetnek a tárgyaláson, ahol az isteni bírák elé citálják Sui Tát, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökét. A felvonulók stílszerűen transzparenseket hoznak magukkal egy kvázi-Koldusoperából: „Mert csak a gazdag él kellemesen”, „Előbb a has jön, aztán a morál”, „Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?”. Még itt vethetünk utolsó pillantásokat a „Senki nem hiszi el az embernek a saját nyomorúságát!” táblát tartó Krisztik Csabára, aki Vang vízárust a tőle megszokott fizikai és szuggesztív erővel játssza. A végén nem cigány és nem kínai gyerekek potyognak az égből.
A fehérvári előadás háttérvetítései arra utalnak, hogy az Isteneknek a jelenéseiken kívül megvan a maguk története, ki nem bontott kalandja. Ennek mentén Bagó Bertalan mintha retrospektív történelmi tablóba rendezné az egész drámát. A megvilágosodottak triásza mögött korok, idők, terek, égtájak sejlenek fel: egyszer talán a második világháború poklából jönnek épp, máskor lepusztult ipari tájból. Lehet, hogy némelykor a kommunizmus szele fúj körülöttük, máskor csúcskapitalista beachen süttetik a hasukat, és menekülttáborba is kerülnek, úgy tetszik. (Különben kézenfekvő gondolat, hogy ezek a szállást kereső személyek effektív hajléktalanok legyenek.)
Petrik Andrea
Ami az ügymenetüket illeti, tudniuk kellett volna, amit ez a példázat is tanúsít: nem adhatnak pénzt a kiválasztottuknak. Nemcsak azért nem, mert ez a céges előírás, hanem azért sem, mert hiábavaló. Nem jelent megoldást az életedre, hogy leesik egy nagyobb összeg – lásd Spiró György Prahját is – vagy mondjuk egy dohánybolt. (Kivéve ha Nemzeti Dohánybolt.) Egy percig sem festenek úgy a fehérvári Istenek, mint akiknek ez a küldetés a legfontosabb ügyük: 1, azaz egy jó ember feltalálása, hogy a világ mehessen tovább, ahogy eddig. Nincs B tervük sem. Nem tudom, mire bazíroznak.
