Bertolt Brecht: Koldusopera / Budaörsi Latinovits Színház
A megbízható búvóhelyet jelentő sötét ellenére a színészek nem engedik belefeledkezni a közönséget a játékba, inkább a néző megszólítására törekszenek.
Kurta Niké és Brasch Bence
Peacock elsétál a rivaldáig. Revolvert vesz elő és a halántékához tartja, közben kérdőn tekint a közönségre. A nézők szórványos tiltakozására lemond önmegsemmisítő akciójáról. Miután a nadrágja övébe teszi a fegyvert, egy fej hagymát vesz elő. Egy mozdulattal megpucolja, majd beleharap. Nem könnyű a mutatvány, hiszen ilyenkor a taknya-nyála folyik az embernek. Ő azonban kitartóan eszik. Nem lehet könnyű neki, éppen ezzel váltja ki az együttérzésünket.
Mégis mindez semmi ahhoz képest, amit a hajléktalannak kell megtennie az utcán a sajnálat felkeltése érdekében. Jól tudja ezt a hontalanok futtatására szakosodott üzletember, Jeremiah Peacock is. A vállalkozásának segítését célzó ötletei mostanra kifogytak. Ezért a főnök úr megkérdezi a nézőktől, hogy ki mennyit szokott adakozni. Ilyés Róbert frappáns alakításában Peacock a társadalom periférián veszteglők bőséges panoptikumát mutatja be. A rendszerváltás áldozata, aztán a kapitalista állam elvárásaiba beilleszkedni nem akaró punk, valamint a hazatéréséhez az utolsó százasát az adakozótól remélő hajléktalan egyaránt megjelenik.
Takács Katalin és Kurta Niké
Fehér Balázs Benő a Budaörsi Latinovits Színházban rendezte meg Bertolt Brecht Koldusoperáját. Az előadás egyik nagy fegyverténye a látvány. A színpadkép feledteti a dobozszínpad adta rendkívül vérszegény lehetőségeket. A cselekmény egy sátor alatt játszódik, amelyet a fesztiválok alkalmával szoktak felhúzni a szervezők. A Devich Botond tervezte játéktér az átmenetiséget hangsúlyozza. Kehi Richárd érzékien lüktető fényei a gyorsan változó berendezéssel együtt a búcsúk, a vásári játékok alkalmi színdarabjává teszik a Koldusoperát.
A megbízható búvóhelyet jelentő sötét ellenére a színészek nem engedik belefeledkezni a közönséget a játékba, inkább a néző megszólítására törekszenek.
Brasch Bence alakításának a természetesség a jellemzője. Bicska Maxi roppant elegáns, lehengerlő stílusú úr. Nem okoz gondot számára az ujjai köré csavarni a nőket. Nem kivétel ez alól a kolduskirály lánya, Polly Peacock sem. Feleségeinek se szeri, se száma, mert soha semmi nem zökkenti ki a nyugalmából. Félvállról veszi a nőket, és ez adja a vonzerejét. A bandita minden gazembersége, stricisége ellenére szimpatikusabb a társadalom által elfogadott normák szerint élőknél. Például a testi-lelki jóbarátjánál, a féreg módjára a földön közlekedő Tigris Brown (Chován Gábor) rendőrfelügyelőnél. Bicska Maxi egyszer veszti el a hidegvérét. Közvetlenül a kivégzése előtt, kötéllel a nyakában előadott dala széles skálán vibráló szimfónia. A düh fogcsikorgató lendülete és az elégia jellemzi a szárnyaló éneket és a rezignált beletörődést.
Jelenet az előadásból
Kurta Niké Polly Peacock megformálójaként elsősorban karikatúra. De nemcsak az. A marionett szögletes szabályai és az enyhe értelmi akadályozottság rendezetlensége találkozik a mozgásában és a hangsúlyaiban. Az elrajzoltság mögött a környezete által nem méltányolt kajla lélek mind erősebben jelenik meg. Penészvirág, mondják róla. Valóban az, a világos kékre festett szempilláival és a hasonló színekben játszó harisnyákkal a lábán. (Jelmez: Szakos Kriszta.) A színészi technika dicsérete, ahogy prózában egy-egy szót magas fejhangon mond, hirtelen távolságot teremtve ezzel a játszott figurával, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, folytatódjon a szöveg. Máskor poén a fokozatosan elviselhetetlen szopránba váltó hang rikácsolása. Ilyen az, amikor a végeláthatatlan papírosról nem győzi olvasni Bicska Maxi bűneit.
Brasch Bence és Bohoczki Sára
Nehezen feledhető Polly Kocsma Jennyről szóló dala. Két különböző női sors fut egybe az énekben. A fiatal lány révbe ér, legalábbis ő ezt hiszi, míg a magát keménynek mutató prostituált élete fájdalommal és könnyekkel teli. Polly éppen Bicska Maxival kötött házasságát ünnepli. Ezzel a dallal járul hozzá a hangulathoz a lány. Kurta a színpad hátuljáról halad lassan a rivalda felé. Az alt hang árnyalatai rajzolják meg a mulató népe által gúnyolt és lenézett Kocsma Jenny nem múló dacosságát. A szépen kidolgozott szóló arra épül, hogy egyszer az életben az örömlány meg akarja mutatni, mennyit is ér valójában. Az ünnepi dísz a betétszámon Pollynak frivolul kislányos mozdulata a dala végén. A gesztusban benne foglaltatik a felnőni, a beilleszkedésre képtelen személyiség vágya az elismerésre és a szeretetre. A törzs mellett tartott kar kézfejei sikkes gesztussal jeleznek az újdonsült férjnek, hogy egy, a párjához valóban ragaszkodó feleséget kapott.
Fotók: Budaörsi Latinovits Színház
A Koldusopera első bemutatója óta eltelt majd száz évben Kurt Weill zeneszerző a darabhoz írt szerzeményei elvesztették eredeti jelentőségüket. Slágerekké váltak az annak idején elgondolkodtatónak, a néző kizökkentésére szánt dalok. Fehér Balázs Benő könyörtelen rendezése Dargay Marcell zenei irányításával megkísérli visszahelyezni a songokat a valódi funkciójukba. Dal a szexuális kiszolgáltatottságról. A diszharmonikus külsejű Kocsma Jenny (Spolarics Andrea) agresszív éneke kényelmetlen tükröt tart elénk. A budaörsiek előadása olyan gyerekek okán kétségbeesetten dühös, akiknek álmai netovábbja, hogy a rendszerváltás után három évtizeddel egyszer, egyetlen egyszer ehessenek sült húst.
