Szép Ernő: Az igazgató úr / Pinceszínház, FreeSZFE
Az íróra jellemző gyermeki naivitás és játékosság helyett könyörtelen játszmát látunk a két tehetséges színészjelölttől.
Valahol a magasban vagyunk egy részvénytársaság igazgatói irodájában. A nézővel szemközti falon a nyitott ablakon keresztül a konflisok és a gépkocsik jellegzetes zörejei hallatszanak a macskaköves utcákról. A mozgalmas nagyváros távoli morajai vezetik be a nézőt az előadás világába. A Rózsa István tervezte látvány becsapósan megnyugtató, akár ének is hihetnénk, ám nemsokára aggasztó dolgok történnek az impozáns szobában. Szép Ernő 1927-ben, Igazgató úr! címmel írt darabját Bezerédi Zoltán rendezőtanár állította színpadra a Pinceszínházban a FreeSZFE Egyesület színészvizsgájaként.
A háromszereplősre húzott darab jó lehetőséget kínál a macskakörmeik megmutatására a színészjelöltek közül kettőnek. Az Igazgató elbocsátani készül az irodistalányt. Ebből az alaphelyzetből indít az előadás.
Rezes Dominikának bőségesen vannak színei és hangjai Kiss Ida kisasszonyhoz. Holott eleinte nem könnyen találja az utat a Szép Ernő által oly sokszor, oly szépen megírt kesernyés, ironikus naivához. Rezes érzelmi kitöréseinél olykor nehezebben követhető a beszéd. Az alakítás egésze azonban változatosan és érvényesen mutatja a túlélésért küzdő, a világ kegyetlenségével először, de vélhetően nem utoljára szembesülő lányt. Ida tartja el az édesanyja mellett két testvérét is. A család pénzügyi összeomlásával lenne egyenlő, ha elveszítené a nehezen megszerzett állását. Rezes színpadi jelenléte akkor erős, ha váltania kell. A lány legalább két regiszterben éli megaláztatását, amikorra egyértelművé válik, hogy a szeretője kell legyen az Igazgatónak. A nosztalgikus, megható szeretettel teli fátyolos hangból, amelyet távollévő szerelmének, Sanyinak szán; vált a színpadi jelenidő kétségbeesett hidegségébe, amely az őt ostromló Igazgatónak szól.
A test és a szöveg drámai különbözőségét is tematizálja az alakítás. A kényszerűségből behódoló teste ugyanis nem kertel, nem beszél mellé, hanem megrogy, majd ellenáll és lázad. Amint Ida meghallja az Igazgató úr verdiktjét az elbocsátásáról, alig észrevehetőn megcsuklik a térd, a nyak vízszintesen nyúlik – szó szerint letaglózza a hír a lányt. Mind kényelmetlenebbé lesz a test. Bicsaklik a díványon ültében a jobb boka, görcsösen kulcsolódnak az ujjak. A fizikai színház határát súrolja, ahogy az önhibáján kívül részeg lány húzódozásában, menekültében három alkalommal is át- és leesik a pamlagról, hiszen mindannyiszor elesettségükben váratlanok az akciói.
Akkurátusan félrefésült haj és elegáns garbó. Bánki Mihály az Igazgató szerepében jó érzékkel rámenősebb és kegyetlenebb annál, mint ahogyan azt a majd száz éve írt drámaszöveg sugallja. A dialógusok Igazgatója belecsókol a levegőbe, a színpadon a férfi (sok minden más mellett) nemes egyszerűséggel az ágyékára helyezi a lány kezét. Az írt változatban Ede, az igazgató még a saját boldogságáról beszél, a színpadon ilyenről szó sincsen. Az Igazgató úr mossa kezeit, mondván, nem ő tehet a lány elbocsátásáról. Igazából ő a kéz, de az agy nem, siet érzékeltetni a másikkal.
Bánki alakításának erénye, hogy nemcsak a hatalmaskodót, hanem a hiúságában többszörösen sebzett férfit is megmutatja. Ede hitt abban, hogy udvarolhat a beosztottjának, hiszen ezért csempészett a lány fiókjába kölnivizet és zserbót. Az előadás fordulópontja, amilyen bántott hévvel szemére veti a lánynak annak udvarlóját. A másik elbizonytalanodik, az Igazgató felbátorodik, és innentől kezdve szinte bármit megtehet az áldozatával. Idából hamarosan Iduci lesz. A későbbiekben pontos árnyalatokban jelenik meg előttünk a szexuális ragadozó, aki őszintén hiszi, hogy nem bukhat le. Ám az utolsó jelenetben is feltűnő Irodafőnök (Bezerédi Bendegúz, beugróként) többet tud, mint azt főnöke gondolja.
Másfél évtizede jelent meg az Európa Könyvkiadónál Szép Ernő méltatlanul elfeledett drámáinak gyűjteménye Fiú, leány címmel. Ebben olvasható a most Az igazgató úr címen bemutatott egyfelvonásos életkép. Bezerédi Zoltán bátor rendezése kellemes meglepetés, mert a szerző kevéssé ismert oldalával ismerteti meg a publikumot, hiszen az előadás a kiszolgáltatottság fokozatait járja be. Az íróra jellemző gyermeki naivitás és játékosság helyett könyörtelen játszmát látunk a két tehetséges színészjelölttől.
A FreeSZFE Egyesület vizsgaelőadása