Szabó Magda: Az a szép, fényes nap / Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
Első ránézésre Szabó Magda Az a szép, fényes nap című drámájának történelmi témája nem tartozik szorosan az írónő fő érdeklődési körébe.
jelenet az előadásból fotó: Éder Vera
A debreceni Csokonai Nemzeti Színház fiatal alkotócsoportja (rendező: Kukovecz Ákos) által jegyzett előadásban azonban Vajk Istvánná érése nem különbözik sokban a XXI. század felnövéstörténeteitől.
A történet Géza fejedelem (Szász Gabriella) és fia, Vajk (Komlódy Márk) gyilkosságokkal kikövezett útját mutatja be a pogányságtól a megkeresztelkedésig. A hatalomra jutás már nem kérdés, annak bebetonozására egy lehetőség nyílik: a magyaroknak Európához kell tartozniuk. Gyula, a fejedelem apósa (Bolla Bence József) a régi hagyományok képviselője is fejet hajt az újítások előtt, a családon kívül azonban fúj némi belpolitikai ellenszél. A régi rend elkötelezett hívei, Tata, a fejedelem fiának nevelője (Csata Zsolt) és Bönge, Gyula barátja (Pálóczi Bence) kevésbé bíznak Géza szándékaiban. A nyugati keresztény világ követe, Nürnbergi Hermann (Balázs-Bécsi Eszter) külpolitikai elvárásokkal és házassági ajánlattal érkezik az esztergomi várba.
Az előadás nagy erénye, hogy a történelmi veretességet sikerült elkerülnie. Ez egyrészt a jelentős dramaturgiai (F. Tóth Gergely) munkának köszönhető, másrészt a rendezés és a szereplők együttesen kialakított finom, érzékeny humorának is. A legszembetűnőbb példa erre az első haláleset, a Gyulát éppen megnyírni készülő Borbélyé (Berkó Boglárka). A frissen lemészárolt holttest még jeleneteken keresztül szobor pózban a szín oldalán áll, majd miközben kiviszik, vidáman elbúcsúzik a nézőktől.
Üdítő látni, hogy a színpadi eszközök szorosan összefüggnek egymással, egyik sem tudna működni a többi nélkül. Elise Paris Turco ősmagyaros steampunk-beütésű jelmezei a díszlet központi elemeként megjelenő, magasból lógó köteleivel alakítják ki a látványvilágot. A Katona Gábor koreográfus jegyezte mozgásvilág Balázs-Bécsi Eszter zenéjével egészül ki, így a „néptáncos” (tánc)mozdulatok élőzenével és hangeffektekkel jelenítik meg a jelmezekben is megfigyelhető, önmagán belül eklektikus kontrasztot. Az énekelt dalszövegekből csak a címadó Az a szép, fényes nap… kezdetű pogány ének ugrik ki, amely egyszerre szervezi egységbe az előadás zenei és dramaturgiai rétegeit, miközben visszatérő motívumként a kereszténység felvétele körüli identitáskonfliktust is hangsúlyozza. És amely dalt a kereszténység felvételével már tilos lesz énekelni.
jelenet az előadásból
Ahogyan a zenének, úgy a köteleknek is elengedhetetlen dramaturgiai funkciója van. A központi jelenet Géza és Vajk a teljes játékidő majdnem egyharmadán át tartó, befejező eszmecseréje. A kötelek addig a pogány világ béklyóit jelenítették meg, ám az utolsó jelenetre eltűnnek. Eltűnik az összes többi szereplővel együtt a zene és a stilizált mozgásforma is. Eddigre elveszíti újszerűségét az az egyébként merész, de következetes rendezői döntés is, hogy a szereposztás nem foglalkozik a színészek nemével, hiszen mindhárom férfit játszó színésznő személyiségeket, nem pedig hús-vér történelmi figurákat jelenít meg. A történelmi szereplők lélektanilag árnyalt alakok árnyalt döntésekkel és árnyalt családi dinamikával. Az előadás végén két embert, apát és fiút nézünk, akik eddigi életük kulminációs pontjához értek, a megkeresztelkedéssel soha többé nem térhetnek vissza előző életükbe. Apa és fia ugyanazt a végeredményt akarja, ám mindkettőjüket fájdalmasan érinti, hogy csak az egyiküket mozgatja őszinte meggyőződés. Nem vádolható az előadás azzal, hogy generációs problematikát akart volna csinálni ebből az ellenállásból. Két nemtelen személyiség gondolkodás- és világnézetbeli különbségei jelennek meg: a reálpolitikus nemzetközi kapcsolatok és az őszinte hit. Az előadás nem foglal állást, azt már a történelemre bízza. Annyit mond, amennyi Vajk utolsó megszólalása is: „István”.
Kukovecz Ákos rendezése végig azon a vékony kötélen egyensúlyoz, mely a történelmi tabló és a személyes dráma között feszül, egyszer sem billenve át egyik oldalra sem. Mire Vajk kimondja új nevét, már nem az államalapító születését látjuk, hanem az emberét, aki meggyőződésből tudja végleg maga mögött hagyni múltját. Éppen ezért válik jelentésessé, hogy a záróképben a magányos Géza mellett a többiek a címadó dalt éneklik, mintha az alkotók ezzel a gesztussal választanák szét az apa és fiú világát Vajk döntésének pillanatában. Szabó Magda Az a szép, fényes nap című drámájának legújabb bemutatója mélyen emberközpontú előadás, mert nem a történelem érinthetetlenségét, hanem az emberi döntések súlyát állítja koncepciójának fókuszába.
