Tracey Letts: Augusztus Oklahomában / Weöres Sándor Színház
Barbara Fordham felzokog az asztalnál. Nem tudni, hogy örömében vagy bánatában erednek-e meg a nő könnyei.
Barbara férje, Bill Fordham (Domokos Zsolt) előzőleg közölte az asszonnyal, hogy ugyan vonzónak, okosnak és szenvedélyesnek tartja őt, mégis összességében agyára megy az élettársa. Máskor talán nem mutatna túl a veszekedés a szokásos házastársi összezörrenésen, ám a férfi most válni akar.
A szerelmi vallomás és a végleges búcsú fenti ambivalenciája jellemzi Alföldi Róbert Tracey Letts Augusztus Oklahomában című színdarabjából készült rendezését a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. A drámaszöveg elsősorban színésznőknek kínál vonzó karaktereket, hiszen az amerikai szerző megrekedt, mégis szimpatikusan esendő sorsokat mutat meg különböző életszakaszokban.
A leendő válása ellenére is erős belső tartású Barbara a családi elvárásoknak a leginkább kitett a három lánytestvér közül. Vélhetően a múltban is küzdött a legidősebb gyerek státuszával, amely sokszor volt kényelmetlen, de elengedhetetlen a família harmóniájához, vagy legalábbis annak látszatához. Barbara a mérleg a nyelve a családban. Izgalmas játék, ahogy Nagy Cili nem szeretne előtérbe kerülni, de muszáj lesz. Nincs menekvés. A családi szerepek évtizedek óta ki vannak osztva. Lehet lázadni ez ellen, de a közös szekér csakis a régi kerékvágásban haladhat tovább. Amint Barbara véglegesen rádöbben, hogy édesanyja újra rászokott a gyógyszerekre kiosztja, hogy ki mit csinál, ki melyik eldugott zugot nézi át, az esetlegesen odarejtett tabletták és fiolák után kutatva. Nagy Cili felejthetetlen pillanata az előadásé is. Barbara pontosan tudja, hogy a házasságra áhítozó Karen kapcsolata vőlegényével (Steve Heidebrecht – Orosz Róbert) eleve kudarcra ítéltetett, mégis rossz érzését félretéve, szemében őszinte rémülettel, mégis valamiféle csodában reménykedve kíván boldogságot a másiknak.
jelenet az előadásból fotó: Mészáros Zsolt
Barbara két testvérét jobban megviseli a családi környezet. A boldogtalan és görcsös Karen (Bálint Éva) igazi „matrica”, mert levakarhatatlan az aktuális férfiról. Ha a másik csak hozzáér, azonnal rámászik kiszemelt áldozatára, és nem engedi addig, amíg el nem éri, amit akar. Nagy kérdés, hogy milyen áron történik ez. Mindeközben valójában nincs kapcsolata a másikkal, hiszen csalódásai miatt kialakult őrületes szeretetvágya elfedi a valóságot Karen szeme elől. Ivy, a legkisebb lány a család nagy menekülője – lenne. Nagy-Bakonyi Boglárka sikerrel vezeti meg a nézőt, hiszen a családja számára alig látható Ivy nemi identitását bizonytalannak mutatja. A látszólagos jelentéktelenség mögött nagy terv érlelődik, amelynek megvalósítását évtizedes család titok napvilágra kerülése gátolja.
Barbarának esélye van az újrakezdésre, Karen most működtet egy baljós kapcsolatot, Ivy esetében pedig dilemma, hogy valaha képes lesz-e párkapcsolatra.
Nagy Cili, Domokos Zsolt, Nagy-Bakonyi Boglárka, Kiss Mari
Violet Weston, az anya uralja családot és ezt a legnagyobb természetességgel teszi. Kiss Mari fátyolos hangja és visszafogott gesztusrendszere jól illik a gyógyszerfüggő asszony szerepéhez. Nem drámázza túl szituációkat, „mindössze” a nőt játssza, aki keveset adott magából, ám annál többet követelt családjától. Nem lehet(ett) könnyű egy fedél alatt élni vele, mert önmagán kívül más nem létezik számára. Violet a második felvonás eleji nagymonológja éppen a mértéktartó színészi eszközök miatt hatásos. Az asszony olyan a jelenetben akár egy fekete öltözetű, vékony felkiáltójel: minden mondata aggasztóan önmagával végződik. Kiss Mari játékának dicsérete, hogy abból megrajzolódik férje, a színpadon alig látható Beverly Weston (Szabó Tibor) eltékozolt élete is. A költői álmait az asszonyért feladó, alkoholista férfi sokkal inkább ragaszkodott az asszonyhoz, mint fordítva.
Herman Flóra
A zárlatra a titkok nem titkok többé. Johnna Monevata kivétel ez alól. Herman Flóra színpadi jelenlétéből nyugalom és lelki béke árad. A fegyelmezettség szobrát lehetne megformázni az indián szolgálóról. A nemrég a család szolgálatába állt lánynak a díványon ülve mindössze lábujjai érintkeznek a padlóval. Látszik, hogy a beszokás elején tart még és nagyon szeretné megtartani frissen szerzett állását. A későbbiekben színes, amerikai őslakos öltözetben (ruhák: Tihanyi Ildi) már pótolhatatlan segítsége a háziaknak. Az öntudatos Johnnát nemcsak a pénz köti a családhoz, látszólag munkálkodik csak a háttérben. Az ideális olvasó és néző pozíciója a szolgálólányé. Tehát távolságból, de kritikával figyeli a cselekményt, egy idő után azonban nem tud nem bevonódni a történetbe, ahogyan azt a Szerző és a Rendező „elvárja” a mű élvezőjétől. Johnna tehát be- és elfogad, sőt amikor a szükség úgy hozza, katasztrófát akadályoz meg.
A szombathelyiek Augusztus Oklahomában című produkciója feszült szituációk sorozata. A parázs viták, a nagy kiborulások után eljön a pillanat, amikor az összetűzésben résztvevő felek türelemmel, olykor megbocsátó szeretettel fogadják a másik vitatható döntéseit is. Kiváló színésznőket, pontos társulati összjátékot látunk, amelynek legszebb momentumai Csehov előadásokat idéznek meg a nézőben.
Alföldi Róbert rendezése kendőzetlenül, mégis végtelen szeretettel mesél a családról, amely a titkok, a ki nem beszélt sérelmek, esetleg a traumák terepe. Mindennek ellenére nélkülözhetetlen hátország az élethez. Az atyai ház egyszerre reptet az égbe, és nem enged felszállni a földről. A zárlatban majdnem mindenki megjelenik a családi otthonban, így hangsúlyozódik a megszakíthatatlan folytonosság, mert a hazatérésnél nincs és nem is lehet jobb a világon.
