Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz / Katona József Színház
A Katona József Színházban Tarnóczi Jakab bemutatkozó rendezésének nyers és mindenekelőtt könyörtelen színpadi nyelve a meglepetés erejével hat.
Fotók: Katona József Színház
Az ókori görög tragédiában szinte sohasem a nyílt színen történnek a kegyetlenségek. A szereplők közvetítő elbeszélései tudósítanak a véres jelenetekről. A szertartásjáték rituáléja, a cselekedetet kiváltó szavak azonban eligazítják a képzeletet, nem egyszer jobban a naturális valóságnál. Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz című tragédiája a kivétel, amely erősíti a szabályt. Héphaisztosz a nyílt színen szögezi a címszereplő kezét a sziklához, veri keresztül a vaséket a mellkasán, valamint szíjazza össze a bordáit.
Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy mindezt nehéz hihetően megoldani a színpadon. Tarnóczi Jakab, a Katona József Színház Sufnijában látható előadás rendezője köztes megoldást talált a problémára. Egy termosz acélfelületével és egy jégkorcsolya élével keltette baljóslatú zajokban és zörejekben hallani véljük a hangjait a főisten által megkövetelt, Prométheusz ellen irányuló retorzióknak.
Tökmeztelen férfi fekszik a csecsemőpózban az átlátszó falú, szoláriumra emlékeztető építményben. De itt nem az ultraibolya sugarak bőrt barnító hatásának helyszínéül szolgál az álló napágy. Giliga Ilka kietlen magányt sugalló látványtervében a kitaszítottság kényelmetlenül parányi tere a szolárium. Dér Zsolt intenzív színpadi jelenléte maga a blaszfémia. Barátkoznunk kell a testtel, mert a kényelmes néző megszokta határokat, több alkalommal sérti a játéka. Idő kell, hogy a meztelensége mögé nézzünk.
Dér Zsolt
Az akklimatizálódás után a fiatalember helyett a cselekvő hős archetípusa látható, aki az Olümposz ura által elpusztítani kívánt faj, az ember megsegítését tűzte ki céljául. Például megszerezte a tüzet a halandóknak és gyógyszerrel könnyített az életükön. Aztán az előbbiek miatt Zeusz által a hatalmi elitből száműzött fekete bárány áll előttünk. Az írott és íratlan szabályokat észbeli fölényével konokul áthágó, a várható következményekkel nem törődő forradalmár Prométheusz.
Hiába titán Prométheusz, évezrednyi szenvedés azért még neki is sok. A test társadalmi, kulturális tabukként kezelt, intim zugai dialógusba lépnek a tárgyi környezettel, és a többi figurával, sőt színpadi erővel is bírnak. A szolárium falán az izzadtság és a zsíros bőr okozta koszfoltok szaporodásával tart a cselekmény a végkifejlet felé. Ha a helyzet úgy hozza, hogy a beszélt nyelv már nem elég, replikázik a kezek gyors mozdulatával széthúzott végbélnyílás. A föld felé gravitálva ficánkol az ujjak között a szemtelen pénisz makkja. Mintha fordított irányú feltartott középső ujjat látnánk.
Súlyos drámai összeütközés híján Aiszkhülosz hét fennmaradt tragédiája közül a Leláncolt Prométheusz prózai fogantatású. A hérosz tudja Zeusz majdani bukásának az okát, de túl sokat nem árul el róla. Mindössze sejteti a titkot, amely egy házassággal kapcsolatos. Dér alakításának egyik erőssége az érzékletesen mondott mese. Mivel a hatalom keze még mindenhova elér, bármit teszünk is most, messzebb az esély a változásra, mondják a csapongva kanyargó sztorik. Ám egyszer valami elindul.
Az emberi élet kronologikus szakaszait járja be Dér Zsolt módfelett beszédes teste Prométheusz szerepében. Nemcsak a kiszolgáltatottság és a meg nem törő akarat szünet nélküli ütközésének a terepe ez az alak. Az anyaméh védettségét nemrégen elvesztő csecsemő embriópóza jellemzi a kezdő jelenetben. Kevéssel utóbb a pólyás friss életkedvét kipróbálva fordul a hátára, és néz kíváncsian farkasszemet velünk. A dackorszak négyéves forma kisgyermeke hosszan dörömböl a tenyerével és az alkarjával felváltva a börtöne falán. A nyugtalan kamasz vállának lázadó hetykesége válaszol Az Ókeaniszok Karának (Bodnár Erika) aggódó kérdésére: „De mondd, nem tettél semmi mást ezenkívül?” A küldetésében és a jövőjében magabiztos fiatalember mutatja kihívó vagánysággal a mezítelen hátsó felét az opportunista Ókeanosznak (Vizi Dávid). Kisvártatva már az összegzést készítő, idősödő férfi mondja el, hogy micsoda jótéteményeket köszönhet neki az emberiség. Végzetül a halálra készülő öregember mélységesen döbbent tekintete és mereven hajlott teste várja, hogy beteljesüljék a végzete.
A Katona József Színházban Tarnóczi Jakab bemutatkozó rendezésének nyers és mindenekelőtt könyörtelen színpadi nyelve a meglepetés erejével hat. A Leláncolt Prométheusz következetes a maga szabta keretekhez, mert kellően bátornak tűnik ahhoz, hogy a nézőt időről-időre kizökkentse a megszokott befogadói pozíciójából, így ráébresztve minket az élet kegyetlen végességére.
