Thomas Bernhard: A színházcsináló / Orlai Produkciós Iroda
Művészetellenesek a körülmények Utzbach városkában.
Németh Áron Valentin, Alföldi Róbert, Buza Tímea, Ficzere Béla és László Lili fotó: Éder Vera
A fogadóban csatornaszag, az utcákon disznók bűze terjeng. Ráadásul kedd lévén véres hurka nap van. A régóta nem használt színpad az étteremben sem sok jót ígér az esti előadásra. Bruscon színházigazgató és társulata azonban nem arról híres, hogy feladná, így most sem hátrálnak meg.
Thomas Bernhard regényeinek és drámáinak élvezetéhez nem kevés mazochizmus szükségeltetik. Az 1989-ban elhunyt osztrák szerző a nyelv terroristája. Megrögzötten monologizáló hősei elkeseredett harcot vívnak a környezetükkel, még inkább önmagukkal. Ezért a szövegek komoly erőfeszítést igényelnek az olvasótól. Bernhard írásművészete a szellemi és / vagy művészi produktum létrehozásának kudarcáról szól. Nem akármilyen fiaskók, inkább totális összeomlások ezek, hiszen az alkotni vágyó teljes testi-lelki valóját megrengetik. Az őrület, a szellemi megsemmisülés határán járunk. Mindeközben, ha a befogadó az irgalmatlanul hosszú mondatok hatása alá kerül, többé nem szabadul a bernhardi túlbeszélés, túlfogalmazás mákonyos hatásától.
Bernhard A színházcsináló című drámáját az Orlai Produkciós Iroda tűzte műsorára. Az Átriumban látható előadáshoz Bíró Bence készített új fordítást. Bernhard hazai színpadi recepcióját eddig sem akármilyen színészek segítették. Sinkó László, Haumann Péter, Tamási Zoltán és Kern András keltették életre már A színházcsináló főszereplőjét, Bruscont. Most Alföldi Róbert játssza a vándortársulat sokat látott igazgatóját.
Az Átrium színpadára Bruscon fekete napszemüvegben, magabiztosan érkezik, hogy aztán a zárlatban felfújható ugrálóvár temesse maga alá. A közbülső időben a művészt látjuk, aki ritkán bizonytalanodik el, mert meggyőződött önmaga jelentőségéről. Bíró dramaturgként úgy igazította át a bernhardi szöveget, hogy Bruscon személyiségén itt-ott átüssenek Alföldi életének motívumai (vidéki származás, szentesi gimnázium, Nemzeti Színház igazgatói posztja, iszony az autóvezetéstől). Az előbbiek vezetnek el a nagy vallomásig. Az előadás egészében Alföldi-Bruscon hol kettéválik, hol eggyé lesz. A vallomás perceiben egyértelműen Alföldi Róbert beszél az elmúlt másfél évtizedről. Itt nincs Bruscon, sem Bernhard. Egy tehetséges, magányos embert látunk, akinek a színpadon kívül nem maradt más.
Alföldi Róbert
Bruscon nagy tudású, színészkínzó házi diktátor. Alföldi nagyszerűen érzi Bernhard tendenciózus gondolkodását. Bruscon szinte szünet nélkül inzultálja saját társulatát. A színházcsináló egyik végletből csap át a másikba. A túlzás és a tautológia a publikumot leigázó nyelv fő eszközei. Alföldi visszatérő megtorpanásai Bruscon monomániáját húzzák alá. Akár a kisgyerek, akitől elvehetik játékát, úgy kérdezi sokszor, hogy az előadandó komédiájának kellően hatásos zárlata miatt a helyi tűzoltóparancsnok majd lekapcsolja-e a vészfényt is.
Alföldi Brusconjától rengeteget lehet tanulni a színpadról. Némelyik jelenet valóságos színészkurzus. Nem elég birtokolni, tudni a szöveget, utána úgy kell megformálni, hogy az a közönség számára élvezhető művészetté váljék. Plasztikus magyarázatot hallunk arról, hogyan kell épülnie a monológnak. Minden mondatnak úgy kell elhangoznia, mintha nem követné újabb. Mintha a karakter távozna a színpadról, de éppen eszébe jut valami, így mégis marad. A jelenvaló illúzióját kínáló látszólagos elgondolkodásból származó ütemszünet csak úgy igaz, ha a színésznek valóban akadnak elképzelései a szerepéről. A lebegtetett befejezés adja a monológ egyik feszültségét. Aztán mégis jön a következő mondat, egészen addig, amíg valóban elérünk az utolsó beszédegységhez.
Bernhard darabjaiban a főszerepet játszó színészen kívül a többieknek hálátlan a feladata. A szóária csak egy domináns karaktert tűr meg. Buza Tímea, Ficzere Béla és Németh Áron Valentin alázattal teremtenek lehetőséget a címszereplőnek.
Alföldi Róbert, László Lili
Az alig valamiből László Lili hozza ki a legtöbbet. Lili pajkos lázadó. Erősebb a lány, mint amilyennek az első pillanatra tűnik. Kicsit fölényes mosollyal, és amikor teheti, kívülről figyeli Bruscon verbális ámokfutását. Nem lehet annyira megsérteni, hogy elmenjen kedve a színjátszástól. A darabbéli Lilinek bőven van még tanulnia. Gyakran nyomogatja a telefonját, ám a kérdésre, miszerint honnan való a „Beteg az egész Bruscon”, azonnal tudja, hogy az idézet Csehov Platonovjából való. A második felvonás eleji próba azért erős jelenet, mert Bruscon munka közben látható. Egyetlen mondaton dolgozik a mester és tanítványa. Lili türelmesen fogadja az instrukciókat, és próbál igazodni hozzájuk, de nincs könnyű dolga. Bruscon türelmetlen és verbálisan agresszív. A színházcsináló hiába tud sokat elméletben, ha a gyakorlatba való átültetéssel problémája van.
A színház nem szelíd intézmény, mondta Major Tamás. Ez juthat eszünkbe Bernhard darabjáról. A hálás történet és szerethető karakterek hiányában A színházcsináló nem igazán illik az Orlai Produkciós Iroda repertoárjába. Azonban a vállalkozás kétségtelenül formátumos. A groteszk humor élvezői és Alföldi Róbert lendületes stílusának kedvelői nem csalódnak Pelsőczy Réka rendezésében.
