Jacques Offenbach – Victorien Sardou: A Répakirály / Budaörsi Latinovits Színház
Egy igazi társadalmi átváltozóművész soha semmit nem bíz a véletlenre. Mindig tudja hova kell csapódnia, hogy ép bőrrel megússza a közéletben zajló változásokat.
jelenet az előadásból fotó: Borovi Dániel
Böröndi Bence háromszor hajol meg, míg mások egyszer teszik ugyanezt. A színész nem vonul a háttérbe, hanem az éppen a közönség tapsát megköszönni készülő társaihoz csatlakozik. Böröndi pikareszk tapsrendje hű tükre az általa alakított báró Kehidakustány rendőrminiszternek. A gerinctelen nemes számára ugyanis nem létezik ideológia, vagy bármilyen más közösségi jobbító szándék. Nincs egyéb vágya a bárónak, mint a politikai túlélés.
Jacques Offenbach A Répakirály címmel, 1872-ben írt operettjének zenéjét Furák Péter adaptálta a mai színpadra. Victorien Sardou librettóját Kovalik Balázs rendező és Ari-Nagy Barbara dramaturg dolgozta át. A jelenkor magyar politikai lózungjait merészen felhasználó dalszövegeket Závada Péter jegyzi. A hazánkban magyar nyelven még sohasem játszott operettet a Budaörsi Latinovits Színház tűzte műsorára.
Az előadás két főszereplője egymást váltja a képzeletbeli állam trónján.
Sas Zoltánt a képregénybéli pókembernek öltözve, éretlen fiúként látjuk először, és felelősségteljes férfiként utoljára. A legfőbb úr és az általa vezetettek között a hatalom érzete és gyakorlása homályos üvegfalként emelkedik. XXIV. Fridolin ezen keresztül nézi az embereket, de nem látja őket. Sas későbbi kalandjai a valódi megismeréssel kecsegtetnek. Utazásai az ókori Pompejibe, a majmok köztársaságába, a hangyák birodalmába a fantasy világát idézik. A posztjáról puccs segítségével eltávolított uralkodó kíváncsi érzékenységgel és mindenekelőtt alázattal veszi újra birtokba a világot, és válik alkalmassá nagyobb feladatokra.
Mertz Tibor
XXIV. Fridolin könyörtelen ellenfele a koronáért vívott harcban A Répakirály. Mertz Tibor nárcisztikus, önreflexióra alkalmatlan karaktert hoz nagyszerűen. Gyorsan a pártfogoltja lehet az alattvaló parvenü uralkodójának, de egy villanás alatt kegyvesztetté is válhat. Ellentmondani a vezérnek a fővesztés terhe mellett lehet. Alfred Jarry Übü királya elevenedik meg ezúttal zenés színpadon. Mertz Donald Trumpra emlékeztető frizurájával nem jár a színpadon, hanem vonszolja jókora, formátlanra duzzadt testét. A színész tramplisága borzongatóan ijesztő. Valójában nem répa, hanem gargantuai méretű fallosz a címszereplő, amely szüntelen behatolásra, majd gátlástalan magömlésre készül. Ritkán lesz kemény, ha mégis, akkor közel a rettenet. A kormányzás A Répakirály számára ugyanis szadomazochista együttlét. A hímpáva elárasztaná magjával a világot, azonban a leendő aktus nem ígér jót, csakis öntömjénezést és örömtelen behódolást a domináns fél előtt.
A budaörsiek nem először bizonyítják, hogy nagyon erős a társulatuk, ráadásul most egy élőzenés darabban mutatják meg tehetségüket. Néhány kivételtől eltekintve a színészek több szerepet alakítanak. Izgalmas, ahogyan A Répakirály a hagyományos operett szerepköreit meghaladva más dimenzióba helyezi a női figurákat.
Kunigunda az egyik legintelligensebb karakter. Szőts Orsit ritkán éri meglepetés. A felpuhult, kiszámíthatatlan társadalmi viszonyokhoz villámgyorsan alkalmazkodó hercegnő mintha előre tudná, hogy mi és mikor fog következni. Mindig ott van, vagy ha nem, hát rögtön ott terem, ahol a fontos dolgok történnek, és ha kell spárgába megy le mondandóját hangsúlyozandó. Szaplonczay Mária olyan naiva, aki tisztában van a NŐ tényleges társadalmi helyzetével. Rosé du Soire nem szerelmi játszma miatt öltözik fiúnak, hanem mert tudja, hogy így könnyebben kap munkát. Kellemes meglepetés Bohoczki Sára játéka. A színésznő eddig többször tűnt kissé merevnek, legalábbis olyannak, aki nem teljesen oldódik fel a szerepeiben. Most azonban tetszetős könnyedséggel és eleganciával vezeti a hangyákat. Az általa alakított brigádvezető logisztikai főnöke és szinte édesanyja a szorgalmas, közösségalkotó rovaroknak. Hiába falanszter-jellegű jelenet, Bohoczki méltó példája a többség által elfogadott vezetőnek.
Szaplonczay Mária
A színre alkalmazók a társadalmi alá- és fölérendeltséget tematizáló szándékáról a tér majdnem függőlegese tanúskodik. Antal Csaba látványtervező meredeken emelkedő fémszerkezete a hatalom piramisán, illetve annak közvetlen közelében játszatja a cselekményt. A kényelmetlen, csúnya építményre fáradságos felkapaszkodni, ám annál könnyebb lesodródni róla, aztán még nehezebb megint feljutni a csúcsra. A zárlat meghagyja a néző a változásba vetett hitét. A sok tapasztalatot szerző, az eddigieknél empatikusabb XXIV. Fridolin újra hatalomhoz jut, így a fiatalember lehet a pislákoló fény a sötétben.
Nem lehet elbújni a politika elől. Ha becsukod előtte az ajtód, bemászik az ablakon. Kovalik Balázs rendezésében az emberi kapcsolatokat a szereplők hatalomhoz való változékony kapcsolódásai határozzák meg. A szerelem, a barátság, a családi kapcsolatok alárendelődnek a trónért harcba szállók kényének és kedvének. Szomorú, hogy A Répakirályban valójában semmi groteszk nincsen. Bohócok és vezetésre alkalmatlan kreatúrák töltik be az első emberek pozícióját szerte a világban.
Sas Zoltán, Szőts Orsi
Újfent bebizonyosodott, hogy az operett a legszabatosabb, és egyszersmind a legszabadabb színpadi műfaj. Az elsöprő lendületű táncok (koreográfia: Bodor Johanna) alól nem vonhatja ki magát a publikum. A Répakirály igazi vonzereje mégis a sokszínűség. A politikai kabaré, az emberiségköltemény, a mese és az utópia különös keveréke elevenedik meg a színpadon. A Budaörsi Latinovits Színház előadása operetthez illőn könnyed és bájosan humoros, miközben érvényesen szól a hatalomgyakorlás módjairól.
