Haddon – Stephens: A kutya különös esete az éjszakában / Budaörsi Latinovits Színház
Mark Haddon regénye rendhagyó nyomozásba avatja be olvasóját. Nem természetes halállal pusztult el a Christopher John Francis Boone szomszédságában élő, Wellington névre hallgató kutya. A tizenötéves Cristopheren kívül mindenki más sejti, hogy ki lehetett az elkövető, illetve érdektelen az utcában lakók számára az elkövető személye. A főhős mégis kutatásba kezd. A srác kérdései, puhatolódzásai egy végletesen racionális elme megnyilatkozásai. Ám vannak esetek, amikor az érzelmek nem mellőzhetők, bármennyire is hanyagolná őket a vizsgálat önjelölt vezetője.
A kutya különös esete az éjszakában című regény elbeszélő-főszereplője szinte semmit nem tud a világról. A közvetlen miliőjéből sem sokat ismer, a makrokörnyezetéről meg halvány fogalma sincsen. Haddon prózájának igazi újdonsága az olvasó folyamatos rácsodálkoztatása világra. Szemléletének naivitását az utolsó oldalakig őrizni tudja a regény. A szerző a gyermeki tudatot hívja elő a befogadóból. Számítása beválik, mert valahol mindannyian gyerekek vagyunk. Christopherrel együtt próbáljuk megismerni, bemérni a világot, amely riasztónak bizonyul. A betagozódás a világba nem problémamentes, hiszen hősünket autizmus spektrum zavarral diagnosztizálták.
A regényből Simon Stephens készített színpadi változatot. Ez a Baráthy György fordította színmű az alapja a Budaörsi Latinovits Színház előadásának. Csábi Anna rendezése elsődlegesen azonban nem a nyomozást mutatja. Helyette a fogyatékos személy közvetlen környezetét vizsgálja. A speciális nevelési igényű fiatalok iskolájában tanító Shiobhan (Szőts Orsi) Christopher regényét olvassa. A nevelő szavai nyomán elevenedik meg a történet.
Az előadás nem enged az autizmust övező népszerű megközelítésnek, azaz nem a fiatalember (Christopher matematikában nagyon jó) egy dologra koncentráló zsenialitását erősíti. Mindenkinek akadnak fóbiái, a Christopherrel szemben a vonaton intézkedő rendőr a sebességtől retteg. A fogyatékos gyermek születése a szokottnál nagyobb teherpróba a családtagoknak, hiszen láthatóvá lesznek, sőt felnagyítódnak az addig lappangó, vagy szőnyeg alá söpört problémák.
Páder Petra, Böröndi Bence Fotók: Borovi Dániel
Böröndi Bence fókusz nélküli pillantásai a fiatalemberé, aki, ha ellenállásba ütközik a külvilág részéről, zihálni kezd és folyik a nyála, miközben roppant okos is. Jellemző a csámpás lábakkal terpeszállás és a minduntalan aszimmetrikus tartásba visszatérő felső test. Christopher bárhány éves is lesz mindig fiú marad. Mosolytalan gyerekember, rendhagyó belső törvényekkel. Böröndi alakítása tűpontos, mert illúzióktól mentes. Szépek a színész néma pillanatai, mert mindössze elképzelni tudjuk, hogy mire gondolhat ilyenkor a karaktere. Christopher az érzelmeiről nem szavakkal beszél, bár vélhetően sejti, hogy másnak fontos dolgokról lehet szó. Ilyenkor az elveszetten és zavarodottan cikázó szemei árulkodók. Amikor édesanyja, Judy (Páder Petra) hosszú idő után ölelné magához őt, a fiú olyan, a fogyatékosságából adódó hévvel utasítja vissza ezt, mintha az érintést nem tűrő Christophernek mindennap el kellene viselnie hasonló „atrocitásokat”. Domináns és kiszolgáltatott egyszerre. Böröndi szerepformálása ezt a paradoxont működteti meggyőzően. Úgy viszi át akaratát a környezetében élőkre, hogy mindeközben sebezhető és segítségre szoruló fiatalembert látunk.
Ha csak a hangját halljuk is átüt hangsúlyain az aggódó szeretet. Ilyés Róbert az elhagyott, a csalódott férfi, aki nagyszerű apa. Ed a legjobb ember a srác körül élők közül. Az apának nagy a türelme a megszokott paradicsomos bab és brokkoli menü elkészítéséhez, és a srác egyéb furcsa kívánságaihoz is. A kétkezi munkát végző férfi betartja a közös szabályokat, ezzel biztosítva a kényelmes hátteret fiának. Ám érzelmei oly cselekedetekre sarkallják, amelyek elkövetését nagyon megbánja.
Christopher kategorikus személyiségének méltó vetülete a színpad. Nozdroviczky Eszter absztrakt látványtervét a matt színek uralják, azonban a kellékeken és a ruhák egyes darabjain megjelenik a főszereplő kedvenc színe, a piros.
Böröndi Bence
A befejezésben Christopher körül összeomlik a világ. Átvitt értelemben és ténylegesen is. Anyja, egyébként nem túl sokat ígérő kapcsolata zátonyra fut. Ed élete alapjaiban rendül meg azzal, hogy fia megszünteti a kapcsolatot szülőjével. Christopher Judyval albérletbe költözik, ahol csak a folyosón van illemhely, amelyet többen használnak az emeleten lakók közül. Érezhetően lezárult valami az előadás szereplőinek életében, a jövő bizonytalan. A Budaörsi Latinovits Színház előadása inkább bekapcsolja a nézőt, semmint ki. A kutya különös esete az éjszakában játékos lendülettel érzékenyít kicsit és nagyot, elfogadót és a mássággal szemben ridegebbet egyaránt.
