A Csirkefej vendégjátéka az Országos Színházi Találkozón
Még durvább, még keményebb lett Spiró György kultikussá vált darabja, a Csirkefej. Valahogy magába szívta a mát is, az egyre vacakabbá váló világot, a magyar kortársdráma szakértő, Vincze János rendezésében, a Pécsi Harmadik Színház vendégjátékán, az Országos Színházi Találkozón, Kaposváron.
Spiró megírta, hogy a reménytelenek is iparkodnak kapaszkodni valami reménysugárba. Megmutatta egy külvárosi bérház udvarának miliőjét. Vincze már 34 évvel ezelőtt, amikor először megrendezte a darabot, rémisztően közel hozta hozzánk ezt a közeget. Rávilágított, hogy eszünk ágában se legyen eltolni magunktól, mert hiába gondoljuk magunkat sikeresebbnek, boldogabbnak az ottaniaknál, mi is hasonlatosak vagyunk hozzájuk, ugyanúgy elfuseráljuk az életünket mint ők, szintúgy nem figyelünk a környezetünkre, és mostani divatos szóval, élethazugságban létezünk, ámítjuk önmagunkat, és megpróbálkozunk a körülöttünk lévők becsapásával is.
Bejön Bacskó Tünde, főszereplőként, a Vénasszonyként, és valahogyan kapásból érződik, hogy jó lesz, ahogy az előadás is. Hozza magával átlátszó nejlon zacskóban a véres csirkefejeket a macskájának. Megviselt az arca, fáradt a tekintete, mégis tükröződik rajta az öröm, hogy adhatja ezeket, ahogyan ő mondja, „Macskuszkának”. Szólongatja. Néz ide, néz oda, tekintete végig pásztázza a lepukkant, siváran szürke udvart, a „szerette” hívogatásától ellágyuló hangja mind aggódóbbá válik, mert nem kerül elő a négylábú társa. Aztán egyszerre csak meglátja felakasztva. Szélsebesen hozzá rohan. Leveszi, kibogozza a kötélből, testéhez szorítja mint egy gyereket, simogatja, becézi, aggódva nézi, és amikor már minden igyekezete dacára kénytelen felfogni, hogy meghalt, velőtrázó zokogásban tör ki. Hideglelősen mélyről jön ez a sírás. Felfakad a lélek legrejtettebb bugyraiból. Egyszerre siratja el vele a macskát, élete mostani értelmét, és magát, hiszen mit kezdene nélküle? Átkozza a sorsot, a világot, azt lehet hinni, hogy menten összeesik, és ő is meghal, hiszen miért is létezne tovább? Oda mindene.
Bacskó mindössze 51 éves, valószínűleg az eddigi legfiatalabb Vénasszony. Esze ágában nincs sminkkel, „döcögő” beszéddel, totyogó járással öregíteni magát. Ehelyett eljátssza a megvénülés, a kilátástalanság, az elmagányosodás lényegét. A testi összeaszottság helyett, amikor a lélek szottyadt, de közel sem annyira, hogy sok minden ne tudjon veszettül fájni. Ahogy fáj ebben az országjelkép udvarban szinte mindenkinek. Tán leginkább a Tanárnak, mert benne, mint értelmiségiben, még tudatosul is, hogy mi történik, vagy éppen mi nem, hogy ebből a szituációból, eseménytelen sivárságból, megdermedt állóvízből nem lehet kievickélni. Bánky Gábor érzékelteti, hogy számára a menekülés az irodalom, néha „rágyújt” egy idézetre, amibe teljesen beleéli magát. Bevásárló szatyrán pedig Ady képe díszeleg, a lánglelkű költő és az elnyűtt nejlon táska párosítása akkora ellentét, hogy igencsak röhejes.
Vincze az abszurd humor mestere is. Ordító ellentétekből csihol humort. Nagyszabásút párosít pitiánerrel. Hidegből melegbe rántja a nézőt és vissza. Széles érzelmi amplitúdójúak a produkciói, bohózati elemeket magától értetődő természetességgel vegyít tragikus mozzanatokkal, rögvalót elemelt, filozofikus gondolatokkal. Több Spiró darabot rendezett már, köztük ősbemutatókat, anyanyelvi szinten beszéli az író nyelvét. És ezt át tudja adni a színészeknek, gyakran szinte jutalomjátékká formálja számukra a produkciót, nem várt színeket is „kikevertet” belőlük, ettől rendszerint sorjáznak a remek alakítások, amik ráadásul az alaposan elemzett szöveg, a pontos rendezői elgondolás szolgálatába állnak, egységes stílusba rendeződve.
Tatai Gergő az intézetből éppen az apjához három napos kimenővel hazalátogató Srác, Szabó Márk pedig Haver, együtt lógnak, majd végül százezer forintjáért, és a rávetített sérelmeikért, ők gyilkolják meg a Vénasszonyt. Ahogy a macskáját is ők ölték meg, csak úgy, puszta szórakozásból, a sok tekintetben a görög végzetdrámákhoz hasonlatos darabban az állatgyilkosságtól eljutnak az embergyilkosságig. László Csaba a Srác apja, abszolút kötődnek egymáshoz, de mégsem nagyon tudnak mit kezdeni a másikkal. Lakik az udvarban még egy nő, Frank Ildikó megszemélyesítésében, aki a testéből él, azt karban is tartja, de a gondolatai meglehetősen összekuszálódtak.
Szép kis „televény”, A kaposvári közönség abszolút együtt élt az előadással.
Vincze 34 évvel ezelőtti produkciója többször vendégszerepelt a Katona József Színházban, és ott is jól fogadta a közönség, pedig ott tartották a nevezetes ősbemutatót, Zsámbéki Gábor rendezésében, Gobbi Hilda azóta legendássá lett Vénasszony alakításával. Ez a produkció is megérdemelné, hogy a Katonában vendégeskedjen.
